Lady Gaga nagyon meghatódott párja meglepetésétől – közösségi oldalán is megosztotta a hatalmas méretű virágkosarat.
“Amikor a pasid az összes virágot elküldi neked a születésnapodra Rómában. Szeretlek édesem, alig várom, hogy otthon legyek veled és a kutyáinkkal, csak ennyi kell” – írta a fotó mellé Gaga.
Az Irie Maffia és a Kelemen Kabátban zenekarok billentyűs-dalszerzője és producere, JumoDaddyként is rendkívüli sikereket ért el itthon és külföldön egyaránt. Szíve mégis hazahúzza, mert itthon érzi teljesnek magát. Horváth Gáspárral beszélgettünk.
Mikor döntötted el, hogy a zenével szeretnél foglalkozni, azon belül is az elektronikus vonallal?
Gyerekkorom óta nagyon szeretem a zenét, hét évesen kezdtem zongorázni. Összesen tizenkét évet vettem részt zenei oktatásban különböző iskolákban, és már a gimiben is elektronikus zenét hallgattam; elsősorban Acid-House-t és Drum & Bass-t. Ekkor már hobbi szinten zenéltem, producerkedtem és az egyetemi évek alatt DJ-zni is elkezdtem. Számomra az elektronikus zene tehát tinédzser szerelem, és annak ellenére, hogy élő-popzenével foglalkozom a legtöbbet, a szívem mindig akkor dobban meg, ha valami jó partizenét hallok.
Annak idején az Irie Maffia tagjaként lettél ismert. Hogyan indult a karriered?
Az Irie Maffia hivatalosan 2005-ben alakult, ami rögtön nagy sikerrel indult. Az első pár év után számomra főállássá vált a dolog, különösen, hogy kezdettől fogva én voltam a zenekar producere. Az Irie-ban szereztem színpadi rutint, mint billentyűs, és a lemezeink elkészítése közben tanultam ki a hangszerelői, hangmérnöki produceri szakmát is. Sokat segített édesapám, aki ekkor saját hangstúdióval rendelkező szabadúszó hangmérnök volt, valamint a saját igényeink és igényességünk motivált arra, hogy megtanuljam a szakma legfontosabb alapjait. A DJ-karrierem szintén az Irie Maffiával indult, amelynek a kezdeti években volt egy soundsystem felállása is Élő Marcival – Dr. Dermot, Columbóval és Kemonnal. A Corvin Tetőn hat éven át voltunk rezidensek, ahol minden kedden Irie Maffia-buli volt. A karib és jamaikai zenék mellett sok hiphopot és R&B-t is játszottunk, egyszóval a fekete klubzenék teljes palettáját jól kellett ismernünk, és rendszeresen egész éjszaka lavíroztunk a tempók, hangnemek és ritmusok között. Ez a heti buli olyan rutint adott, amelyre azóta is támaszkodom, itt tanultam meg, hogy lehet a lejátszókon hangzások, stílusok és tempók között mozogni. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg élő zenét is játszottunk főleg bakelitről, szóval ez volt számomra az első nagy DJ-iskola. Ezután Wondawulf barátommal indítottuk el az eleinte Moombah!. majd UVCT nevű sorozatot, amely szintén hat éve létezik, és ez ötvözi a basszus zenék, a trópusok és a hiphop műfaj világát. Sokat lendített a karrieremen a rádiózás is, a Petőfiben három éven át volt heti rendszerességű mixműsorom, ebből az utolsó év egy péntek esti beszélgetős és DJ-adás volt, amellyel szintén rengeteget tanultam a szakmában.
Szerinted ki vagy ma, és hol tartasz?
Az elmúlt négy évben nagyon erősen a hazai terepre helyeződött át nálam a hangsúly. Sok év kitartó külföldi próbálkozás, kisebb sikerek és nagyobb csalódások után most az látom, hogy itthon könnyebben tudok érvényesülni, ugyanakkor sokkal inkább önmagam tudok lenni zeneileg. A kezdeti külföldi underground sikerek után egyre több hazai lehetőség és kihívás várt rám, egyre komolyabb sikereket értem el itthon. Volt idő, amikor opció volt számomra egy esetleges “disszidálás” a zenei karrierem kiteljesítése érdekében, azonban zenekaraim és a családom miatt jelen pillanatban ez egyre kevésbé tűnik reálisnak. Ma párhuzamosan próbálom a popzenei karrieremet és a partizenei produceri munkáimat összeegyeztetni. Ez nehéz feladat, de próbálom tudatosan csinálni. Az idén nyáron két könnyebb, poposabb dalom is elkészült. A Jetlag zenekarral és Nemazalánnyal közös Hülyeakaroklenni már tavasz óta látható és hallható a zenetévékben, de emellé Marsalkó Dávid induló Dedmani nevű sideprojektje első dalát is elkészítettük. A Beyoncé című közös dalunk klipje június végén jelent meg. Nyár végén egy kislemezt fogok megjelentetni, ennek a lemezbemutatója szeptember végén a Budapest Parkban lesz. Ezzel az EP-vel visszaváltok a Black Horse-féle ütős partizenék világába, amely továbbra is szívügyem.
Mit szeretsz leginkább a munkádban?
A változtatosságot. Van egy alapvető szezonális periódus benne, ősztől tavaszig alkotó munka folyik a stúdióban, tavasztól őszig pedig turnézunk. Ez a téli-nyári felosztás elsősorban a zenekarokra igaz, és a zenekari pop produkciók teszik ki a munkám legnagyobb részét, de a DJ alteregóm is hasonlóan oszlik meg. Annyi kiegészítéssel, hogy itt nyáron is folyamatosan frissen tartom a műsoromat, sok saját, exkluzív mashupot készítek az éppen aktuális kedvenceimből, vagy új zenéket illesztek be a szettembe, új ötleteket tesztelek a bulikban, tehát a stúdiózás végső soron soha nem áll le teljesen. Sok fellépésemen születnek új ötleteim, amelyeket egy laptoppal aztán a következő bulira például egy remix formájában már általában meg is valósítok. A zenekaroknál pedig izgalmas, hogy egy dalt végigkísérhetek a gondolattól egészen a színpadig. Ez a változatosság a munkatársaimra is igaz, akik egyben a barátaim is. Nagy élmény, hogy szinte csak saját projekteken dolgozom, de ha megrendeléses munkám van, akkor is olyan emberekkel működök együtt, akikkel jóban vagyunk és akiknek hiszek a zenéjében.
Ki segített neked a legtöbbet? Ki az akitől a mai napi tanácsot kérhetsz?
A szakma alapjait a zenetanáraimtól és édesapámtól tanultam. Aztán nagyon tudatosan kezdtem el felépíteni, viszonylag korán, tizenéves koromtól kezdve, rengeteg kísérletezéssel és autodidakta módon azt a produceri tudást, amellyel jelenleg rendelkezem. Emlékszem, hogy rongyosra hallgattam bizonyos referencia zenéket, hogy a saját dalaim keverésénél elérjem azok hangzását. Aztán az internet robbanásával éveken át éjszakákat töltöttem a YouTube előtt, sőt azóta is sok zenei, szakmai oktatóvideót nézek. Ebben a szakmában minden mindennel összefügg, és ahogy tisztul a kép, és rutint szereztem egyre könnyebb lett átlátni egy produceri feladatot. Különböző fázisokban különböző személyekre számítok, de a legfontosabb a belső köröm, barátaim és a családom. Általában elég fix elképzeléseim vannak a dalokról, amelyeken dolgozom, de sokan vannak a bizalmi körömben, akiknek meg merek mutatni egy félkész vagy akár csak ötlet szinten álló dalt is. Produceri szempontból talán Nagy Dávidot tudom személyesen megemlíteni, akinek a felfogásából és munkamódszeréből sokat tanultam az elmúlt években.
Melyik az a pillanat pályafutásod során, amit szívesen újraélnél?
Van egy olyan vágyam, hogy talán a zene eljuttat a világ összes kontinensére. Mindegy, hogy mekkora sikerrel, milyen körülmények között, de szeretnék fellépni minden földrészen. Az eddigi legnagyobb ilyen élményem Ghána volt Sena Dagadu meghívására, ahol az ottani zenészektől megtanultam milyen a szó legszorosabb értelmében véve játszani a hangszeren. Tét nélkül, stressz, elvárás és felelősség nélkül, pusztán a zene öröméért játszani. Kétszer jártam az USA-ban, amely szintén óriási hatással volt rám. Austin és New York méreteiből és zenei kulcsszerepéből adódóan inkább letartolt és lehengerelt. Ebből évek alatt sem igazán tértem magamhoz, de szükség volt rá, hogy valamennyire belelássak az amerikai EDM-pop, illetve a zeneipar felfogásába. Szintén kétszer sikerült eljutnom az Amsterdam Dance Eventre, amely sokkal barátságosabb léptékű, de annál fontosabb szakmai rendezvény. Az európai turnékat és fellépéseket sokkal könnyebb megélni, így kifejezetten szeretek a régió országaiban játszani. Idén nyáron másodszor mentünk az Untold fesztiválra, amely egy hatalmas zenei rendezvény Kolozsváron. De a tízéves jubileumi Irie Maffia-koncertünkre is bármikor visszarepülnék, amelyet a Sziget Fesztivál nagyszínpadán adtunk Robbie Williams előtt, körülbelül nyolcvanezer embernek. Ezeket az élményeket szívesen átélném újra, de szeretek inkább a jövőbe tekinteni. Remélem, lesznek még hasonló élményeim.
Sokoldalú személyiségedből kiindulva biztosan mindig rengeteg ötleted és terved van. Jelenleg milyen projekteken dolgozol?
Az utóbbi években elég fixen beállt a három fő projektem, az Irie Maffia, a Kelemen Kabátban és JumoDaddy. Ezek mellett kevés más dologgal van kapacitásom foglalkozni, de nagyon jól tudok dolgozni a Margaret Islanddel, Marsalkó Dáviddal a Halott Pénzből, vagy éppen Lotfi Begivel. Felcser Mátéval is ezeréves cimborák vagyunk, és túl régóta kerülgetjük egymást ahhoz, hogy most már ne süljön ki belőle valami közös zene. Ilyenkor persze mindig az a kérdés, hogy milyen brandhez vagy zenekarhoz köthetően tud a dal a leghitelesebben megjelenni.
Mire számíthatunk az új albumod kapcsán?
Az ősszel megjelenő kislemezemmel egyértelműen szeretnék a kemény, Black Horse által kijelölt zenei világomhoz visszakanyarodni. Az utóbbi években sok popzenei együttműködésben vettem részt, de most eljött az ideje megint egy teljesen önálló, nagyszabású, retrofuturisztikus parti EP-nek. Ezen dolgozom gőzerővel. Négy dal szerepel majd a kislemezen, amelyhez egy videoklip is leforgott Láposi Dávid barátom rendezésével, ami szintén ősszel érkezik. Az egész EP valahol a dubstep és a hardsytle határait feszegeti, elég komor lemez lesz.
Mit adott neked a főváros, Budapest?
Nehéz ezt megfogalmazni, mert itt születtem, itt nőttem fel. Nagyon szeretem ezt a várost, bárhonnan jó ide hazatérni. Jól ismerem, inspirál, szórakoztat, a zenész élet minden savát borsát megadja. Azonban személy szerint Budát jobban kedvelem, itt is nőttem fel, itt élek a családommal.
A Cambridge Audio Alva TT lemezjátszó keveri a múltat és a jelent, ugyanis ez egy bakelitlemez lejátszó, ami Bluetooth-al van felszerelve. A lemezjátszó Bluetooth aptX HD-t használ a könnyű és gyors csatlakozáshoz – bármely Bluetooth-os eszközt felismeri.
Természetesen, ha hiányzik a hagyományos lemezes zenelejátszás, akkor továbbra is használhatod a megszokott módon. Van rajta egy porvédő is, amely megvédi a lemezeket a szennyeződésektől.
Via Man of Many
,,Legfontosabb számomra a siker. Az ember csak akkor tud fejlődni és tovább haladni az élet számos rögös és nehéz területein, hogyha sikerhez vezet minden egyes lépése, amit a célja érdekében megtesz.” Elyazgi Dénessel beszélgettünk.
Mesélj egy kicsit magadról – mikor és hogyan varázsolt el a kreatív videózás világa?
Mint sokan másokat, engem is gyerekkorom óta érdekel mindenféle-fajta mozgóképes alkotás, és ezen belül mindig is a zenés videók látványa és mozgalmassága nyűgözött le leginkább. Miből is fakadhat nálam ez a szenvedély? Nehéz megfogalmaznom, de úgy érzem, egy ilyen mértékű alázat és vágy valami iránt zsigerből fakad. Gimnázium utolsó évében sikerült egy olyasfajta paródia videót készítenem a Szomszédok című, anno’ nagy sikert aratott sorozat egyik meghatározó jelentéből, ami néhány nap alatt több tízezres nézettséget generált az egyik videómegosztó oldalon. Akkor döntöttem el, hogy ezzel szeretnék foglalkozni – emberekhez eljuttatni, általam készített vagy éppen közreműködésem során megalkotott, maradandó, kézzel nem fogható, de akár száz évnél is tovább nézhető mozgóképes alkotást. Azóta már számos kisfilm, kisebb-nagyobb reklámok és még több zenei videoklip elkészítésének a résztvevője lehettem. Főiskolás éveim alatt betekintést nyerhettem a rendezés, operatőrködés, forgatókönyvírás, vágás világába. Legfőképp a rendezés, asszisztencia érdekelt. Szeretek irányítani, tenni-venni a forgatásokon és emberek között lenni. Időközben hobbiszinten elkezdtem foglalkozni kisebb videók szerkesztésével, vágásával. Ez az irány olyannyira megtetszett, hogy manapság már főtevékenységgé nőtte ki magát nálam. Elsősorban itt szeretnék köszönetet mondani legjobb cimborámnak, Egri Zoltánnak, aki segített az alapokban kiigazodni és rálátást nyújtani erre a bonyolult és komoly logikát igénylő világra.
Mit szeretsz leginkább a munkádban és miből nyersz inspirációt a mindennapi munkádhoz?
Mindent, és ezt minden túlzás nélkül mondhatom! Azt szeretem és leginkább az inspirál, hogy a jó cél érdekében maradandót alkothatok. Kreatív lehetek abban, amit csinálok. Azt csinálom, amit szeretek, ami a hobbim és, ami a szakmám egyben. Mindennap úgy kelek fel, hogy ma is le szeretnék tenni valamit – ha csak egy parányi dolog is jut aznapra – az asztalra. Imádom a nyüzsgést, az emberekkel való együttműködést, hogy nemcsak egyedül, hanem többed magammal érhetünk el nem is akármilyen sikereket.
Sok ismert emberrel dolgoztál együtt. Vannak emlékezetes pillanatok? Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?
Ismét közhellyel kell éljek, mert minden egyes pillanat, amit ismert emberekkel tölthetek, az általuk nekem szánt és elkészítendő projektjeikkel foglalkozhatok, az mind emlékezetes. Rengeteg, a médiában, televízióban, zenei körökben ismert személlyel volt már alkalmam együtt dolgozni. Ami a legszebb, hogy sokakkal barátságot kötöttem az elmúlt évek során. Ha most felsorolnám mindegyikőjüket, akkor valószínű, hogy a kedves olvasók sokasága kattintana tovább egy másik oldalra. Ezért csak néhány büszkeségemet emelném ki, amiknek a megalkotásánál ott lehettem, akár vágástechnikámmal lendíthettem előrébb a produkció értékét, és egyben hozzásegíthettem az előadókat a még nagyobb nézőszám eléréséhez.
Ilyen például a 2018 áprilisában elhunyt svéd származású dj, Avicii, akinek két klipjében is produkciós asszisztensként dolgozhattam (Pure Grindig és a For A Better Day). Hálásan köszönöm Majoros Zsoltnak (Sunny Studio), akitől a felkérést kaptam. Magyarország egyik legszebb női hangjának, Radics Giginek segíthettem a Végtelen hajó c. videoklipjében rendezőasszisztensként. Az egyik leghallgatottabb mulatószene társvágójaként működhettem közre: Kis Grófo – #LÁVKÓMA. Az itthon nagy sikereket elért előadópáros több klipjét is én vághattam. Az egyik ilyen például: Rico x Miss Mood – Mágnes.
Az egyik nagy kedvencem, ami hatalmas közönségsikert aratott, a BSW – GUCCI című videoklip, melynek vágásához is az én nevem fűződik.
Egy nagyon kedves dalhoz készített videoklip vágói kreditjét is én zsebelhettem be: Margaret Island feat. JumoDaddy – Járom Az Utadat.
Szeretném megemlíteni kedves barátomat is, Grósz Bencét (Lmen Prala), akinek aktívan hozzájárulunk munkásságához, hogy minél többen megismerjék és elismerjék, azt, amibe minden hitét beleveti. Utolsó, felkapott közös munkánk: Rizkay, Tibbah – Beatmaking 26. (közr. Lmen Prala).
Nagyon sok örömmel, rengeteg új ismeretséggel, baráttal, boldog perccel és néha nehéz, de annál inkább eredményes pillanattal lettem gazdagabb, hogy másfél évet eltölthettem a Holnap tali! című ifjúsági sorozatban. Itt utómunka-felelősként vehettem részt a gyártói folyamatban.
Hol képzeled el magad 5 év múlva?
Nehéz kérdés, már csak azért is, mert a “mi” szakmánk napról-napra hozhat új dolgokat, lehetőségeket. 5 év múlva szeretnék vezető lenni egy sikeres cégnél. Saját lakást, saját kocsit, gyerekeket, egy szép feleséget magam mellett tudni, de ki nincs hasonlóképp ezzel?! – viszont minden egyes munkámra tudok építkezni, de ha úgy alakul, akár rombolni is. Nem tudom mit hoz a holnap, főleg azt nem, hogy hol leszek, milyen lesz, kiket-miket nyerek, vagy veszítek el mire oda kerülök, hogy azt mondhassam: “Minden célomat elértem!”
,,Megyek előre, csinálom, amibe minden hitem, alázatom és energiám belerakom: a mozgóképkészítésbe.”
Mit adott neked Budapest?
Ha nem Budapesten élnék, biztos vagyok benne, hogy mindaz, amit most elmondhattam magamról csak némileg lenne igaz rám. Rengeteg vidékről származó barátom, munkatársam és kapcsolatom van. Sokan csak néhány éve költöztek Budapestre, sőt igazság szerint számottevően kevesebb törzsgyökeres budapesti munkakapcsolatom van. Ebből a tényből következtetek arra, hogy akik itthon nagy dolgokat szeretnének elérni, azoknak az első úti céljuk Budapestre vezet. Imádom Budapestet, a belváros – ahol jelenleg is élek – nyüzsgését, kiülős helyeit, bulikat, pubokat és éttermeit. A gyönyörű hídjainkról csodálkozva nézni a Duna hullámait, ahogy a pesti partól Budára pillantok, vele minden egyes részére és Budapest azon pontjaira, ahol még inkább egyre közelebb kerülhetek az ismeretségi körömhöz.
Takács Ákosról csak jó pletykák terjengenek Budapesten – ezt mi is csak erősíteni tudjuk. Ákos a Red Bull főhadiszállásán osztotta meg velünk mindennapjait és a Pilvaker születésének
pillanatait.
Gabi egy telefonos interjú keretein belül mesélt a kezdetekről, önmagáról, karrierjéről és magánéletéről. Szerkesztőségünk a telefont körbeülve izgatottan hallgatta az interjút.
Létezik olyan szintje a rajongásnak, ami már egy kalandfilm forgatókönyvének is elmenne? Igen!