David Altrath „Metró sorozata” az egyedülálló stockholmi metrórendszert mutatja be, amely 1957-től egészen a helyi és a nem-helyi művészek installációit is tartalmazza. Annyira kibővült ez a gyűjtemény, hogy ma a leghosszabb művészeti kiállításnak tekintik a világon.
Valójában bizonyos állomásokat a művészek ötleteinek alapján építették meg.
Via Fubiz
A Cream Electric Art egy kreatív produkciós stúdió, amely egy újabb CGI-konstrukcióval állt elő. Egyedi neon feliratokat jelenít meg szokatlan helyeken, mint például erdőben, gyárakban, aluljárókban és sok más olyan helyen, amelyek általában nem túl vonzó környezetként ismertek.
A képek a „Lásd, amit mások nem látnak” üzenetet hordozzák magukban, amelyenek értelmezését a Cream Electric úgy tűnik, hogy nyitva hagyta, mivel a művészek nem adtak több szöveges leírást a képekről. Szó szerint is lehet értelmezni, de a dobozon kívül is lehet gondolkodni.
Via Fubiz
A velencei előadása után Bansky a múlt héten meglepő munkával tért vissza London központjában.
A művész ezúttal egy kirakatba fektetett egy ideiglenes installációt, amely a kapitalizmus disztopiáját tükrözi, és amelyet ironikusan „bruttó hazai terméknek” nevezte el.
Az installáció egy nappalit ábrázol, amelyben alkotásait úgy rendezte el, hogy az tükrözi a társadalom legnagyobb problémáit – a művész szerint. Megtalálhatjuk például a híres Kellogg’s tigrist, amelyet a nappaliban található szőnyeg jegyében áldoztak fel. A művek online is elérhetőek.
Via Fubiz
A francia-argentin művész, Pablo Reinoso a fa metamorfózisának szakértője. A franciaországi Malakoff-i stúdiójában olyan alkotásokat készít, amelyek kifinomult műszaki ismereteket igényelnek. Ez a helyzet például az ő installációs sorozatánál, amelyet designként definiálunk, humorosan „Spagetti padoknak” hívva. A nyilvános helyeken és a múzeumokban egyaránt szimbolizálják az anyag vad állapotba való visszatérését, de ugyanakkor a környezet emancipációját is. Kissé olyan, mintha a természettel szeretne beszélgetni.
Via Fubiz
Bryanna Marie néhány évvel ezelőtt hobbiból kezdett el miniatűr festményeket készíteni, elsősorban azzal a céllal, hogy gyakolrolja a festést és a finomabb részletek kidolgozását. Az első elkészült műve teljesen lenyűgözte, hogy ilyen kis felületre milyen részletes képet sikerült festenie és azonnal egy másikat szeretett volna készíteni.
Egy átlagos festés akár tíz órát is igénybe vehet, de ez a folyamat több napra is meghosszabbodhat, mivel egyes rétegeknek száradási időre van szüksége. Ha egyszerre több érmén is dolgozik, akkor akár hetekbe is telhet egy darab megfestése. Minden darabot hagyományos olajfestékkel és eszközökkel készít.
Az érméket egyszerűen azért választotta, mert szívesebben dolgozik fémmel, mint vászonnal.
Megbízásokat is szívesen vállal, amik általában tájak, a portrék, vadvilágot ábrázoló képek vagy akár fantáziaművek.
Via Boredpanda
8 hónapot töltött Kelet-Afrikában harci operatőrként az amerikai katonaság mellett. Szabadidejében a instant kávéját használta fel arra, hogy megörökítse emlékeit a tengerentúlon töltött idejéről.
Via Boredpanda
Az ,,I See Faces” egy spanyol tervező, Álvaro Peñalta személyes projektje, amit Josep Prat Sorolla-val közösen alkottak meg. Ez a rejtélyes sorozat olyan portrékat mutat be, amelyeken úgy tűnik, mintha a geometriai formákból emberi arcok rajzolódnának ki. Élénk színei szinte megragadják a nézőket és vezetik a tekinteteket.
Ennek a projektnek a koncepcióját a pareidolia pszichológiai jelenség és a 80-as évek illusztrátorainak világa ihlette. A pareidolia pszichológiai jelenség az, ahol egy konkrét, gyakran értelmes képet véletlenszerű vagy kétértelmű vizuális mintában érzékelnek nézői. A cím egy mozgalomra utal, amelyet a közösségi médiában alakítottak ki, egy olyan hashtag-en alapulva, amely azokat a képeket gyűjti össze azokról a felhasználóktól, akik akaratlanul tapasztalják ezt a jelenséget. ,,Az elménk képes akaratlanul látni arcokat, akkor is amikor véletlenszerűen megjelenő geometriai alakzatokat tekintünk meg ”- magyarázta a művész.
Via Fubiz
Mé egy japán művészcsapat, aminek tagjai az emberi észlelés instabil világával foglalkoznak és munkáikat ennek jegyében készítik. Legutóbbi alkotásukat a tokiói Mori Művészeti Múzeumban állították ki. Egy kis teremben kapott helyet a sötét és zavaros óceáni hullámok viharos természetét ábrázoló művük. Ahogy a fény belép a szobába a hátsó ablakokon keresztül, úgy napszaktól függően az áramlás iránya és nagysága mindig eltér. Ez a munka riasztó témákat vet fel bennünk, mint például a gleccserek olvadása, a tenger szennyezése vagy az ivóvizek mennyiségének rohamos csökkenése.
Via Fubiz
Egy tehetséges alkotó, aki művész családban nevelkedett, kicsi kora óta mindenre festett. A boros poharaktól kezdve egészen az ‘50-es falfestményekig. Amiket legszívesebben festett át, azok az egyedi cipők voltak. Amikor kész lett egy párral, egy bizonyos fixáló anyagot használt, hogy ugyanúgy tudja viselni, mint a normális, boltban vásárolt cipőket.
Via BoredPanda
Lorenzo Quinn egy művész, aki egy újabb remekművel tért vissza a városba.
Ezúttal hat pár “kézfogót” épített be a történelmi Arsenale-be. 15 méter magas és 20 méter széles az épülethíd. Lenyűgöző kiegészítője lett a városnak!
Via BoredPanda