A hazai celebvilág egyik tehetséges fotósa, aki fiatal kora ellenére már a nemzetközi karrierét építi, rendezvényeket szervez és képtelen kicsit is lassítani – Vojcehovszkij Richárddal beszélgettünk.

Táncosként kerültél be a média berkeibe. Hány évesen kezdted és milyen műfajban táncoltál?

Elég korán belekerültem a „mélyvízbe”. Tizennégy éves koromban mentem el az első táncórámra testvérem indíttatásából, és pislogni sem tudtam, félévre rá már egy tehetségkutató műsorban találtam magam. Hip-hop táncstílust fúzionáltunk kortárs tánccal és akrobatikus elemekkel, emelésekkel. Nem a versenyzésen volt nálunk a hangsúly, sőt egy idő után csak fellépéseket vállaltunk, így rengeteget utaztunk külföldre is – akkoriban négy-ötszáz rendezvény vendégei lehettünk. Tánciskolát is vezettem száz diákkal négy évig; iszonyatosan szerettem tanítani: jó érzés volt látni az emberek szemében a motivációt, hogy ők táncosok akarnak lenni, és az én tudásomban bíznak. Természetesen ez nagy felellőséggel is járt számomra. Az általam istápolt csapat egyből országos első helyezést ért el.

Hogyan indult a fotográfus karriered?

Mindig is érdekelt a fotózás, már a telefonommal is állandóan képeket készítettem. Amikor a táncból lett egy kis pénzem, vettem egy fényképezőgépet magamnak, és elkezdtem hobbiból fotózni. Az elején minden munkát elvállaltam – ismerősöknek, barátoknak dolgoztam, majd saját projekteket is vittem, és szépen lassan elkezdtem influenszerektől, celebektől felkéréseket kapni. Őket főleg a TV-s múltamnak köszönhetően ismertem, az adta nekem a támpontot és a kontaktjaim nagy részét a karrierem elején. Pont egy hazai híresség, Majka ejtett el egy poént, ami miatt abbahagytam a fix tánc karriert egy labilis fotós jövőért. Rádöbbentem, ha tényleg a fotózással szeretnék foglalkozni és egyre feljebb nyitni, nagyobb cégekkel, komolyabban együttdolgozni, akkor választanom kell. Egyrészt az idő és energia miatt, másrészt azért, hogy komolyan vegyenek. Ezek szerint jó döntés volt!

Minek köszönheted a népszerűséged, hogy megannyi hazai és külföldi hírességet fotózhattál?

Azt vallom, hogy nem elég, ha valaki jó a hivatásában, rengeteg más is hozzáad ahhoz, hogy a végeredmény sikeres legyen. A kapcsolatépítés nálam az egyik legmeghatározóbb tényező, sokféle rétegben próbálok helytállni, ezért is jöttek az életembe a rendezvények szervezése is. Ami miatt népszerűségnek örvendek hazai, illetve külföldi hírességeknél az az, hogy náluk nagyon fontos a szimpátia, a lazaság és a fotózás/forgatás gördülékenysége. Alap dolog természetesen a produktív, profi munka, de azt a lehető legkevesebb kínnal szeretik. A rutinom mellé kreatív gondolkozás is párosul – ez a két dolog együtt adja a sikeremet.

Ki az, akinek mindig kikéred a véleményét munkáid kapcsán? Van mentorod?

Számomra testvérem véleménye a legmeghatározóbb, az ő szavára adok szakmai szempontból, hiszen ő is fotózik. Nemcsak a szépet és a pozitívat látja munkáimban, ráadásul a legtöbb kritikát tőle kapom. Sosem azt mondja, amit hallani akarok, mindig képes elfogulatlan lenni velem szemben. Nem vagyunk egyformák, ő sokszor a negatív következményekre világít rá, de ebből mindig tudok merítkezni, hiszen jó hallani egy másik szemszöget is. Mentorom nincs, de rengeteg ember inspirál szakmailag külföldről, valamint családom és barátaim mindenben mögöttem állnak.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Egyfolytában igyekszem képezni magam, folyamatosan próbálok tanulni, így mindig a legfrissebb munkáim között vannak épp a kedvenceim. Nagyon büszke vagyok a 2017-es Playboy decemberi címlapanyagomra, amit Budai Brigiről készítettem. Akkor főleg glamour/fashion témában dolgoztam, ma már inkább a reklámfotózásban szeretnék előre törni. A TripToTheMoon RTL-es televíziós sorozathoz is nagyon jó emlékek fűznek: én készíthettem el az imidzsfotókat, aminek a keretein belül egy hónapig utazgattunk Európában. Ezen kívül nemrég fotóztam a Barátok közt 20. jubileumi kampányát. Szerencsére egyre több nagyobb cég keres meg reklámfotózások és kampányfilmek kapcsán, aminek nagyon örülök, hiszen ezen a vonalon szeretnék tovább fejlődni.

Nemrég elindítottátok a Blacklist BP bulisorozatot a Lockban. Mi a célja ezeknek a rendezvényeknek?

Legjobb barátommal, Chris Vance-szel (Vivien Vance Ceo) vágtunk bele a rendezvényszervezésbe hobbi gyanánt, akivel már a kezdetekkor nagyon megtaláltuk a közös hangot. Mai fiatalként mi is szeretünk folyamatosan menni, pörögni, jó zenékre bulizni, ezért is kezdtük el a Blacklistet. Szerettünk volna egy kis külföldet hozni a budapesti éjszakába. A Lock Club tökéletes helyszín az eleganciája, férőhelye és elrendezése miatt – itt tudtuk a legideálisabb módon megvalósítani az elképzeléseinket.

Krisz és én is rengeteget utazunk külföldre, ezekből a tapasztalatokból és élményekből akartunk új ízt, új színt hozni az itthoni éjszakai életbe. Többször jártunk együtt Dubajban, London, Ibiza stb. és az ottani bulik nagyon inspiráltak minket – jó volt látni, milyen látványosan oldják meg kint a bottle service-t, mindenféle show-elemekkel fűszerezik az italok kihordását. Egy afroamerikai srác a dj-nk, aki nagyon jól hozza a külföldi hangulatot, hiszen tudja, mi szól külföldön a legmenőbb klubbokban. Bárki jöhet ezekbe a bulikba, de mindig van face control és a ruházatra is nagyon odafigyelünk a reputáció és a rendezvény jellege miatt.

Mit jelképez rajtatok a maszk?

Nincs jelképük, csak izgalmassá teszik a rendezvényeket, és egy jó brandet rájuk lehet húzni. Annyira megtetszett a vendégeinknek, hogy a lányok ezekben a LED-es maszkokban szervírozzák fel a kért italokat, hogy most már mindenféle álarcot, majom fejet, szürreális figurát belecsempészünk egy-egy buliba, hogy mindenki számára emlékezetes maradjon az éjszaka. Marketingszempontból is jó taktika, hiszen rengetegen levideózzák a showt, amit csinálunk, így terjed a hírünk a közösségi médiában.

Kivel volt a legjobb együttdolgozni?

Nagyon szociális típus vagyok, könnyen megtalálom mindenkivel a közös hangot. Nincs kifejezetten ”legjobb volt veled dolgozni” személy, rengeteg hírességgel imádom a közös munkát. Ilyen például Josh Cartu, a kanadai származású Ferrari-pilóta és luxusautógyűjtő üzletember, de mindig élmény a munka többek között Zimány Lindával, Tolvai Renivel, Majoros Péterrel, Tóth Gabival, Vasvári Viviennel, Kárpáti Rebekával, hogy említsek egy pár nevet. Velük nemcsak jó fotók születnek, hanem jól is érezzük magunkat együtt, közel állnak hozzám barátként is. Még nem igazán terjedtem el a Fashion magazinok világában, nagyon szeretnék, de nem olyan könnyű ezekbe a berkekbe bekerülni.

Jelenleg milyen fotózásokat vállalsz?

Ahogy kezdek egyre feljebb jutni a ranglétrán, szűrnöm kell a munkákat. Jelenleg csak reklám fotózásokat/videózásokat vállalok cégeknek, magánembereknek.

A Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatója vagy, de nem fotográfus szakon. Érdekel a marketing világa?

Igen, METU-s vagyok és hamarosan végzem, már elkezdtem a szakdolgozatomat is – igyekszem több lábon állni. Az egyetem előtt öt évet tanultam az akkor még Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Külkereskedelmi Szakközépiskolában, tehát nem új fogalom számomra a kereskedelem és a marketing. Számomra a brandépítés nagyon fontos, emiatt is szól bele az életembe a marketing. Tudnom kell, hogyan adjam el magam, miként építsek fel egy másik márkát – enélkül nem lennék ott, ahol vagyok.

Mit adott neked Budapest?

Amikor hirtelen nagyot ívelt felfelé a karrierem, megfordult a fejemben, hogy kiköltözöm Dubajba és ott építem tovább, de végül ez nem így lett. Huszonhárom éves koromra szinte bejártam a fél világot: szemtanúja voltam az indiai nyomornak, jártam Szaúd-Arábiában, Kínai nagyfalon, Mexikóban, éltem egy nyarat Kanári-szigeteken, láttam a hatalmas csillogást és a luxust Amerika számos pontjain, voltam egyhónapos körutazásokon Európában is, de a végén mindig olyan jól esett hazajönni. Sosem költöznék el, mert itt van a családom és a barátaim, de a nemzetközi karrier számomra nagyon fontos, emiatt utazom ennyit.

Budapesten úgy érzem, minden megvan. Gyönyörű a város, van benne éjszakai élet, télen, nyáron és minden időszakban imádom. Bár az átlag magyar gondolkodást néha kevésbé tolerálom, mégis megtalálom azokat a személyeket itthon is, akik motiválnak engem, viszont sokszor hiányzik az amerikai, laza mentalitás.

Száz szónak is egy a vége: Live.Work.Create

PH