Az Irie Maffia és a Kelemen Kabátban zenekarok billentyűs-dalszerzője és producere, JumoDaddyként is rendkívüli sikereket ért el itthon és külföldön egyaránt. Szíve mégis hazahúzza, mert itthon érzi teljesnek magát. Horváth Gáspárral beszélgettünk. 

Mikor döntötted el, hogy a zenével szeretnél foglalkozni, azon belül is az elektronikus vonallal? 

Gyerekkorom óta nagyon szeretem a zenét, hét évesen kezdtem zongorázni. Összesen tizenkét évet vettem részt zenei oktatásban különböző iskolákban, és már a gimiben is elektronikus zenét hallgattam; elsősorban Acid-House-t és Drum & Bass-t. Ekkor már hobbi szinten zenéltem, producerkedtem és az egyetemi évek alatt DJ-zni is elkezdtem. Számomra az elektronikus zene tehát tinédzser szerelem, és annak ellenére, hogy élő-popzenével foglalkozom a legtöbbet, a szívem mindig akkor dobban meg, ha valami jó partizenét hallok.

Annak idején az Irie Maffia tagjaként lettél ismert. Hogyan indult a karriered?

Az Irie Maffia hivatalosan 2005-ben alakult, ami rögtön nagy sikerrel indult. Az első pár év után számomra főállássá vált a dolog, különösen, hogy kezdettől fogva én voltam a zenekar producere. Az Irie-ban szereztem színpadi rutint, mint billentyűs, és a lemezeink elkészítése közben tanultam ki a hangszerelői, hangmérnöki produceri szakmát is. Sokat segített édesapám, aki ekkor saját hangstúdióval rendelkező szabadúszó hangmérnök volt, valamint a saját igényeink és igényességünk motivált arra, hogy megtanuljam a szakma legfontosabb alapjait. A DJ-karrierem szintén az Irie Maffiával indult, amelynek a kezdeti években volt egy soundsystem felállása is Élő Marcival – Dr. Dermot, Columbóval és Kemonnal. A Corvin Tetőn hat éven át voltunk rezidensek, ahol minden kedden Irie Maffia-buli volt. A karib és jamaikai zenék mellett sok hiphopot és R&B-t is játszottunk, egyszóval a fekete klubzenék teljes palettáját jól kellett ismernünk, és rendszeresen egész éjszaka lavíroztunk a tempók, hangnemek és ritmusok között. Ez a heti buli olyan rutint adott, amelyre azóta is támaszkodom, itt tanultam meg, hogy lehet a lejátszókon hangzások, stílusok és tempók között mozogni. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg élő zenét is játszottunk főleg bakelitről, szóval ez volt számomra az első nagy DJ-iskola. Ezután Wondawulf barátommal indítottuk el az eleinte Moombah!. majd UVCT nevű sorozatot, amely szintén hat éve létezik, és ez ötvözi a basszus zenék, a trópusok és a hiphop műfaj világát. Sokat lendített a karrieremen a rádiózás is, a Petőfiben három éven át volt heti rendszerességű mixműsorom, ebből az utolsó év egy péntek esti beszélgetős és DJ-adás volt, amellyel szintén rengeteget tanultam a szakmában.

Szerinted ki vagy ma, és hol tartasz?

Az elmúlt négy évben nagyon erősen a hazai terepre helyeződött át nálam a hangsúly. Sok év kitartó külföldi próbálkozás, kisebb sikerek és nagyobb csalódások után most az látom, hogy itthon könnyebben tudok érvényesülni, ugyanakkor sokkal inkább önmagam tudok lenni zeneileg. A kezdeti külföldi underground sikerek után egyre több hazai lehetőség és kihívás várt rám, egyre komolyabb sikereket értem el itthon. Volt idő, amikor opció volt számomra egy esetleges “disszidálás” a zenei karrierem kiteljesítése érdekében, azonban zenekaraim és a családom miatt jelen pillanatban ez egyre kevésbé tűnik reálisnak. Ma párhuzamosan próbálom a popzenei karrieremet és a partizenei produceri munkáimat összeegyeztetni. Ez nehéz feladat, de próbálom tudatosan csinálni. Az idén nyáron két könnyebb, poposabb dalom is elkészült. A Jetlag zenekarral és Nemazalánnyal közös Hülyeakaroklenni már tavasz óta látható és hallható a zenetévékben, de emellé Marsalkó Dávid induló Dedmani nevű sideprojektje első dalát is elkészítettük. A Beyoncé című közös dalunk klipje június végén jelent meg. Nyár végén egy kislemezt fogok megjelentetni, ennek a lemezbemutatója szeptember végén a Budapest Parkban lesz. Ezzel az EP-vel visszaváltok a Black Horse-féle ütős partizenék világába, amely továbbra is szívügyem.

Mit szeretsz leginkább a munkádban?

A változtatosságot. Van egy alapvető szezonális periódus benne, ősztől tavaszig alkotó munka folyik a stúdióban, tavasztól őszig pedig turnézunk. Ez a téli-nyári felosztás elsősorban a zenekarokra igaz, és a zenekari pop produkciók teszik ki a munkám legnagyobb részét, de a DJ alteregóm is hasonlóan oszlik meg. Annyi kiegészítéssel, hogy itt nyáron is folyamatosan frissen tartom a műsoromat, sok saját, exkluzív mashupot készítek az éppen aktuális kedvenceimből, vagy új zenéket illesztek be a szettembe, új ötleteket tesztelek a bulikban, tehát a stúdiózás végső soron soha nem áll le teljesen. Sok fellépésemen születnek új ötleteim, amelyeket egy laptoppal aztán a következő bulira például egy remix formájában már általában meg is valósítok. A zenekaroknál pedig izgalmas, hogy egy dalt végigkísérhetek a gondolattól egészen a színpadig. Ez a változatosság a munkatársaimra is igaz, akik egyben a barátaim is. Nagy élmény, hogy szinte csak saját projekteken dolgozom, de ha megrendeléses munkám van, akkor is olyan emberekkel működök együtt, akikkel jóban vagyunk és akiknek hiszek a zenéjében.

Ki segített neked a legtöbbet? Ki az akitől a mai napi tanácsot kérhetsz?

A szakma alapjait a zenetanáraimtól és édesapámtól tanultam. Aztán nagyon tudatosan kezdtem el felépíteni, viszonylag korán, tizenéves koromtól kezdve, rengeteg kísérletezéssel és autodidakta módon azt a produceri tudást, amellyel jelenleg rendelkezem. Emlékszem, hogy rongyosra hallgattam bizonyos referencia zenéket, hogy a saját dalaim keverésénél elérjem azok hangzását. Aztán az internet robbanásával éveken át éjszakákat töltöttem a YouTube előtt, sőt azóta is sok zenei, szakmai oktatóvideót nézek. Ebben a szakmában minden mindennel összefügg, és ahogy tisztul a kép, és rutint szereztem egyre könnyebb lett átlátni egy produceri feladatot. Különböző fázisokban különböző személyekre számítok, de a legfontosabb a belső köröm, barátaim és a családom. Általában elég fix elképzeléseim vannak a dalokról, amelyeken dolgozom, de sokan vannak a bizalmi körömben, akiknek meg merek mutatni egy félkész vagy akár csak ötlet szinten álló dalt is. Produceri szempontból talán Nagy Dávidot tudom személyesen megemlíteni, akinek a felfogásából és munkamódszeréből sokat tanultam az elmúlt években.

Melyik az a pillanat pályafutásod során, amit szívesen újraélnél?

Van egy olyan vágyam, hogy talán a zene eljuttat a világ összes kontinensére. Mindegy, hogy mekkora sikerrel, milyen körülmények között, de szeretnék fellépni minden földrészen. Az eddigi legnagyobb ilyen élményem Ghána volt Sena Dagadu meghívására, ahol az ottani zenészektől megtanultam milyen a szó legszorosabb értelmében véve játszani a hangszeren. Tét nélkül, stressz, elvárás és felelősség nélkül, pusztán a zene öröméért játszani. Kétszer jártam az USA-ban, amely szintén óriási hatással volt rám. Austin és New York méreteiből és zenei kulcsszerepéből adódóan inkább letartolt és lehengerelt. Ebből évek alatt sem igazán tértem magamhoz, de szükség volt rá, hogy valamennyire belelássak az amerikai EDM-pop, illetve a zeneipar felfogásába. Szintén kétszer sikerült eljutnom az Amsterdam Dance Eventre, amely sokkal barátságosabb léptékű, de annál fontosabb szakmai rendezvény. Az európai turnékat és fellépéseket sokkal könnyebb megélni, így kifejezetten szeretek a régió országaiban játszani. Idén nyáron másodszor mentünk az Untold fesztiválra, amely egy hatalmas zenei rendezvény Kolozsváron. De a tízéves jubileumi Irie Maffia-koncertünkre is bármikor visszarepülnék, amelyet a Sziget Fesztivál nagyszínpadán adtunk Robbie Williams előtt, körülbelül nyolcvanezer embernek. Ezeket az élményeket szívesen átélném újra, de szeretek inkább a jövőbe tekinteni. Remélem, lesznek még hasonló élményeim.

Sokoldalú személyiségedből kiindulva biztosan mindig rengeteg ötleted és terved van. Jelenleg milyen projekteken dolgozol?

Az utóbbi években elég fixen beállt a három fő projektem, az Irie Maffia, a Kelemen Kabátban és JumoDaddy. Ezek mellett kevés más dologgal van kapacitásom foglalkozni, de nagyon jól tudok dolgozni a Margaret Islanddel, Marsalkó Dáviddal a Halott Pénzből, vagy éppen Lotfi Begivel. Felcser Mátéval is ezeréves cimborák vagyunk, és túl régóta kerülgetjük egymást ahhoz, hogy most már ne süljön ki belőle valami közös zene. Ilyenkor persze mindig az a kérdés, hogy milyen brandhez vagy zenekarhoz köthetően tud a dal a leghitelesebben megjelenni.

Mire számíthatunk az új albumod kapcsán?

Az ősszel megjelenő kislemezemmel egyértelműen szeretnék a kemény, Black Horse által kijelölt zenei világomhoz visszakanyarodni. Az utóbbi években sok popzenei együttműködésben vettem részt, de most eljött az ideje megint egy teljesen önálló, nagyszabású, retrofuturisztikus parti EP-nek. Ezen dolgozom gőzerővel. Négy dal szerepel majd a kislemezen, amelyhez egy videoklip is leforgott Láposi Dávid barátom rendezésével, ami szintén ősszel érkezik. Az egész EP valahol a dubstep és a hardsytle határait feszegeti, elég komor lemez lesz.

Mit adott neked a főváros, Budapest?

Nehéz ezt megfogalmazni, mert itt születtem, itt nőttem fel. Nagyon szeretem ezt a várost, bárhonnan jó ide hazatérni. Jól ismerem, inspirál, szórakoztat, a zenész élet minden savát borsát megadja. Azonban személy szerint Budát jobban kedvelem, itt is nőttem fel, itt élek a családommal.