Sinkó Andrea minden idők legeredményesebb hazai ritmikus sportgimnasztikázója adott interjút a BP Magazinnak. A több mint százszoros válogatott, korábbi világbajnoki ötödik helyezett sportolótól megtudtuk többek között, hogy hogyan váltott az RG-ről a sportaerobikra, illetve, hogy mi a titka a legnépszerűbb budapesti egyesület vezetőjeként és alapítójaként.
Hogyan jött az ötlet, hogy sportaerobik edző leszel az rsg-s pályafutásod lezárása után?
Valahogy adta magát az egész. Az 1988-as visszavonulásom utáni évben az egyik tanítványom indulási jogot szerzett az RG- világbajnokságra. Az 1991-es olimpiai kvalifikációs vb-n két kvótát szereztek a versenyzőim, de egy esztendővel később egyikük sem kapott bizalmat a barcelonai olimpiai indulásra. Ambiciózus fiatal edzőként ez annyira rosszulesett, hogy megragadtam egy másik lehetőséget: Schmittné Makray Katalin ekkor indította útjára Magyarországon a sportaerobikot, mint új sportágat, és felkért az “úttörő” sportolók felkészítésére a japán világkupára. A többi már történelem…
A mai napig büszkeséggel tölt el, hogy te vagy minden idők legeredményesebb magyar RG-versenyzője, illetve, hogy az 1988-szöuli olimpiai 6. helyezésed óta senkinek nem sikerült ezt az eredményt még csak megközelítenie sem Magyarországon?
Büszkeség és egyben szívszorító érzés. A pályafutásom göröngyös volt, hiszen csak az utolsó két évben értem el a kiemelkedő, világszintű eredményeket. Az olimpiai összetett 6. helyezés is egy meglepetés volt mindannyiunk számára. Csodálatos érzés és végigkíséri az egész életemet ez a siker. Azóta persze rengeteget változott a sportág, a kritériumok egyre nehezebbek és szomorúsággal tölt el, hogy az elmúlt olimpiákon nem volt magyar versenyző. Bízom benne, hogy Tokióban ott leszünk.
19 évvel ezelőtt saját egyesületet alapítottál, és rengeteg sikert értél el a
tanítványaiddal. Mi a titkod?
Elhivatottság, emberség és egy szuper csapat, akikkel együtt dolgozom. Kollégáimmal megértettük az idők szavát, próbálunk olyan fizikai és pedagógiai módszereket alkalmazni, hogy a nálunk sportoló gyerekek megszeressék a sportágat, és minél tovább űzzék is azt. A legutóbbi Európa-bajnokságon összesen 13 felnőtt versenyzőnk vett részt, és mindannyian éremmel jöttek haza. Ez óriási eredmény. Nagyságrendileg kétszázan sportolnak nálunk és büszkék vagyunk az ovisoktól kezdve a felnőtt versenyzőinkig mindenkire. Edzőkollégáim nagy része egykori tanítványom. Egy nyelven beszélünk, és egy kiváló csapatot alkotunk. Sipos Mónika a jobb kezem, nélküle nagyon nehezen tudnám a rengeteg feladatom mellett ilyen szinten vezetni az Óbudai WDSE-t.
Nem csak nemzetközi bíró vagy, de 2005-ben az Európai Tornaszövetség (UEG)
aerobik technikai bizottságába is beválasztottak. Milyen plusz elfoglaltsággal jár ez?
Rengeteg utazással. Nemzetközi és világversenyeken pontozóbírói és sportdiplomáciai feladatokat látok el. Nagyon szeretem ezt a közeget, olyannyira , hogy az Európai Tornaszövetségben szinte már családtagnak számítok, ahol mindemellett egy fantasztikus szakmai stábbal dolgozhatok együtt.
Hogyan tudod a munkát és a magánéletedet összeegyeztetni?
Két saját és két nevelt gyermekem van, közülük hárman már felnőttek. A kisfiam 11 éves, vele még sok a feladat. A férjem, Miklós igazi társam mindenben. A logisztikát igen magas szintre fejlesztettük és próbálunk ügyesen lavírozni az időnkkel, hogy a sok munkánk mellet a családi életre is maradjon időnk.
Mi volt a legszebb pillanat az edzői pályafutásod során?
Talán a már említett 2019-es Eb, ahonnan az összes versenyzőnk (13 felnőtt és 2 junior – a szerk.) éremmel jöhetett haza. Elmondhatatlan boldogságot éltek át a versenyzőim, ami nekem is a létező legnagyobb öröm, hiszen rengeteg munkát fektettünk bele.
A másik a két évvel ezelőtti World Games, a nem olimpiai sportágak “olimpiája”, ahonnan tanítványaim két bronzérmet szereztek, és feltették ezzel a koronát az addigi pályafutásuk tetejére.
Ki az a személy, aki nélkül nem tartanál itt?
Édesapám, Sinkó László színművész, illetve édesanyám, aki a példaképem. A tőlük kapott értékeket próbálom alkalmazni az egész életem során. A férjem is rengeteget dolgozik, utazik, mégis ő az, aki nélkül képtelen lennék a munkámat és a családi életünket menedzselni. A legjobb társ számomra!
Mit jelent számodra Budapest?
Budapest -ezen belül Óbuda- a város, ahol élek, és soha nem is tudnék máshol. Fiatalon évekig éltem Amerikában, de a rettenetes honvágyam és a szívem visszahúzott. Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen csodálatos városban élek, amit az otthonomnak tudhatok.
