Itt vagyok

Nem elég csak megszerezni – így tartsd meg az állásod!

 

A szerelmes filmek általában egy boldog csókkal, vagy esküvővel végződnek. De mi történik ezt követően? Meddig tart ez az állapot? Mi garantálja, hogy életük végéig boldogok lesznek együtt? Ezt ritkán mutatják be filmek, leginkább az élet ráz fel bennünket a romantikából. Egy kiegyensúlyozott házasság fenntartása mögött rengeteg munka van, mindkét fél részéről.

Nincs ez másként a munkát illetően sem. Mi történik azután, hogy elégedetten kezet fogtunk? Tele reménnyel, elképzelésekkel, és örömmel, hogy végre megtaláltuk, amit kerestünk. Aztán jönnek a hétköznapok, kihívásokkal, váratlan fordulatokkal. Lehet, hogy az első sikerélményig göröngyösebb az út, mint gondoltuk.

Mit kell tennünk ahhoz, hogy ha már megnyertük, meg is tudjuk tartani pozíciónkat egy vállalatnál?

Love saving workaholic people

Love saving workaholic people

Ahogy az a fentiekből is kiderült, ez nem megy magától. Tenni kell érte. Minden nap.

A bajok olyankor kezdődnek, amikor elkezdjük magunkat nyeregben érezni, hátra dőlünk, elégedetten mosolygunk, és átkozottul sérthetetlennek érezzük magunkat. Aztán pedig ránk szakad az ég.
Miután megszereztük az állást, ne felejtsük el, hogy kettős feladatunk van: egyfelől megtartani az elért pozíciónkat, másfelől újabb lépéseket kell tennünk előre – azaz felfelé.

Szabad-e hibázni?

Téved az, aki fél attól, hogy hibázni fog a munkájában. Aki fél, az egyre jobban visszahúzódik a saját munkaterületétől, így biztos lehet benne, hogy nem lesz sikerélménye, és félhet attól, hogy leváltják. Természetesen nem mindegy, milyen hibáról van szó, de feltételezzük, hogy úgy sikerült állást találnunk, hogy kompetensek vagyunk a pozíciónk által igényelt feladatokhoz, otthonosan mozgunk benne, és szeretjük is.

Ha hibázunk, soha NE húzódjunk vissza, és nézzünk a hibával minél előbb szembe. Soha NE mutogassunk másokra, vagy külső körülményekre. Mindig nézzük meg, mit kellett volna másként csinálnunk, hogy elkerüljük a hibát.
A hibázás ellenére jó benyomást kelthetünk azáltal
– ha azonnal beismerjük,
– ha gyorsan helyrehozzuk azt,
– ha levonunk belőle olyan tanulságokat, amelyek újra lelkessé tesznek a következő kihívások megoldásához.

keel-job2

A folyamatos önképzés varázsa

Ha azt vesszük észre, hogy nincs kedvünk/hajlandóságunk szakmai képzésekre járni, előadásokat meghallgatni, szakirodalmat olvasni, akkor ez annak a jele, hogy valami megváltozott bennünk. Talán elkényelmesedtünk.

Ideje összekapni magunkat. Ne hagyjuk, hogy szakmai érdeklődésünk lecsökkenjen. Élvezzük ki az önképzés varázsát, higgyünk az élethosszig tartó tanulás erejében!

Megvan a „kémia”?

Hasonlóan, mint mikor párt választunk, kell, hogy legyen „kémia” a cég és köztünk. Tetszik e a hely? Tetszik e a tevékenység? Tetszenek e a munkakörülmények? Tetszenek e a munkatársak? Mindez kölcsönös? Ezeket a kérdéseket már az első alkalommal tesztelhetjük magunkon, még az állásra való jelentkezés időszakában.

Ha megvan a „kémia”, akkor fél sikerünk van. Mivel a legtöbben csapatban dolgozunk, vagy legalábbis a munkánk folyamán más emberekkel is kapcsolatban kell lennünk, fontos tényező az állásunk megtartásában, hogy milyen gyorsan tudunk beilleszkedni.

Mit is jelent ez?

Nehogy azt gondoljuk, hogy fel kell adnunk önmagunkat, vagy kétszínűen kell viselkednünk. A beilleszkedés mindössze annyit jelent, hogy jól érezzük magunkat a közösségben, és a közösség tagjai is jól érzik magukat velünk, és kölcsönösen számíthatunk egymásra.

Mit tehetünk a gyors beilleszkedés érdekében? Az első hetekben kiemelten fontos, hogy akivel csak lehet a munkatársaink közül, ismerkedjünk meg. Te mivel is foglalkozol? Miben is tudok neked majd segíteni? Hogyan kapcsolódik össze a munkánk? Hogyan tegyük ezt közösen kényelmessé? Ő mit vár el, és én mit várok el ettől az „együttműködéstől”?

Az ilyen beszélgetések nagyon sokat segítenek abban, hogy minél előbb biztonságban érezzük magunkat. Minél hamarabb tudunk segíteni kollégáinknak, annál hamarabb érzik, hogy bízhatnak bennünk, és befogadnak. Ugyanakkor ne felejtsük el saját elvárásainkat is már az elején közvetíteni feléjük, hogy mi is otthonosan érezhessük magunkat.

Ha így cselekszünk, örömmel indulunk munkahelyünkre minden nap!

Pozitív Nap