Vajon hány olyan ruha lehet egy szekrényben, amit évek óta nem hordott a gazdája? És mennyi lehet ezek közül, amik sohasem voltak használva egy-két alkalomnál többször? Ezek a kérdések indították el egy különleges úton Angyal Ivettet. Új kezdeményezése a ruhákra helyezi a fókuszt, és ez alapján igyekszik új közösséget építeni. A Magyarországról induló, de tudatosan külföld felé fókuszáló cég, a LiveRobe társalapítója mesélt a BP Magazinnak az ötletéről, a megvalósításról és a jövőbeni terveiről.
Miről szól a LiveRobe?
Röviden összefoglalva, egy közösségi média alapú online piactér tudatos vásárlóknak ás feltörekvő dizájnereknek. Gyakorlatilag egy élő közösségi gardróbszoba, ahol mindenkinek jut egy „mini webshop”, amelynek segítségével könnyen túladhat a már megunt ruháin. Emellett a feltörekvő dizájnerek, helyi butikok könnyen bemutathatják marketingtudás nélkül is termékeiket a célközönségüknek. A rendszer a fast fashion termékek cseréjét és a kisebb márkák megismertetését segíti és támogatja.
Honnan jött az alapötlet?
Az ötlet magja még 2013-ra nyúlik vissza, amikor azon gondolkodtam, hogy számomra átláthatatlan az óriási üzletek kínálata, és mennyire jó lenne, ha valaki megmutatná nekem, mi illik hozzám és mit mivel kombináljak, mert rengeteg idő és türelem kell, míg ezen végigmegyek és bevásárolok. Sokat gondolkodtam azon is, mennyi szemetet termel ez az ipar, hiszen rengeteg lány csak egy-két alkalommal veszi fel ezeket a fast fashion termékeket, illetve rengeteg ruhát el sem adnak, kíváncsi lettem, vajon azoknak mi lesz sorsa… Aztán utánakerestem és kiderült, hogy az olajipar után a fast fashion termeli a legtöbb szememet és okozza a legnagyobb kárt a környezetben.
Mi volt a következő lépés?
Nem sokkal később a Corvinuson el kellett kezdenem írni a szakdolgozatomat. Nagyon érdekelt a big data és az algoritmusok működése. Mivel nem informatikai, hanem marketingszakon tanultam, ezért elkezdtem gondolkodni, hogyan tudnám ezt összehozni a divatiparral és a fenn említett kérdéseimmel. Így jöttem elő a LiveRobe koncepciójával, ami első körben csakis magáról a személyre szabásról és az emberek, illetve a cégek leghatékonyabb összekötéséről szólt. Lényegében a saját, még nem létező koncepciómról írtam meg a szakdolgozatomat. Miután lediplomáztam, bekerültem a Mentorship programba, közben lehetőségem adódott tovább fejleszteni az ötletet, de egy kicsit vakvágányra kerültem, ugyanis úgy gondoltam, egy divatblogot indítok majd, amin keresztül felépítem a közösséget az applikációhoz. Mivel nem vagyok „divatblogger típus”, őszintén szólva rettenetesen frusztrált voltam, hogy vajon elég jó és szép vagyok-e ehhez. Nem volt elég önbizalmam és motivációm ehhez a világhoz, ezért inkább jegeltem a bloggerkedést.
Hogyan találtál rá végül a mostani megoldásra?
Angliában kezdtem el a mesterképzést 2016-ban, és úgy döntöttem, újra nekivágok az ötlet fejlesztéséhez. Itt már abszolút social média irányba tartottam, hogy a személyre szabás közösségi alapon működjön. A nagy áttörést az jelentette, hogy elmentem egy Richard Branson által szervezett konferenciára, ahol találkozhattam is vele! Amellett, hogy ez nagy élmény volt, megmaradt bennem, hogy itt rengeteget beszéltek a környezetvédelemről és arról, mennyi szemetet termelünk. Rendkívül inspiráló volt az egész közeg! Közben elkezdtem járni startup-szemináriumokra, -stúdiókba, ahol rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem, inspiráló emberekkel találkoztam, és rendkívüli lehetőségekhez jutottam, ami növelte az önbizalmam. Elkezdtem látni, mi az én utam. A LiveRobe-bal két versenyre is bekerültem, az egyik zöld ötleteket támogatott, a másiknál pedig több, mint kétszáz jelentkező közül kerültem a húsz legjobb közé.
Egyedülálló ötlet, egyedi termék
Volt, akinek megtetszett az ötleted, aki mellé állt, hogy megvalósuljon?
Tavaly nyáron jöttem haza, és összeraktam egy működő mockupot az addig összeállt ötletekből és tervekből. Ezt mutattam meg Molnár Nininek, aki az alapítótársam és az egyik legjobb gyerekkori barátnőm. Nagyon tetszett neki az ötlet, és összeültünk kitalálni egy stratégiát, hogy tudnánk az egészet felépíteni. Én közben az interneten jelentkeztem a HiVentures inkubációs programjába, ahova aztán fel kellett tölteni egy videóinterjút, majd volt egy személyes beszélgetés, és aztán pedig egy nagy prezentáció a bizottság előtt. Mind a kettő jól sikerült, így tovább tudtunk lépni, hogy megvalósítsuk az álmunkat.
Mi a célotok azzal, hogy létrehoztátok ezt az újdonságot?
Hogy divatossá tegyük a fast fashion termékek cseréjét és adás-vételét a fiatal lányok, nők között, valamint hogy felhívjuk a figyelmüket a kisebb dizájnerekre, a helyi butikokra, a feltörekvő márkákra, ha valami egyedi, minőségibb terméket szeretnének vásárolni. Szeretnénk egy tudatos közösséget építeni, ahol össze tudjuk kötni a fiatal, kevés marketing-tapasztalattal és büdzsével rendelkező dizájnert a „shopping királynőkkel”, őket pedig az alacsony jövedelemmel rendelkező egyetemista lányokkal.
Angyal Ivett és Molnár Nini, a két alapító
Misszióként fogalmaztátok meg, hogy tegyetek a környezetszennyezés ellen.
Igen, ez fontos része a projektünknek. Szeretnénk szembe menni a globalizáció negatív mellékhatásaival, hogy az emberek tudjanak a kisebb, minőséget és értéket előállító márkákról is, és ne csak a „nagyokat” vásárolják, akiknek rengeteg pénzük van a marketingre. Egy demokratikus, zöld platformot szeretnénk létrehozni.
Egyedülálló, amit létrehoztatok, vagy egy példa alapján dolgoztok rajta?
Amikor 2013-ban megfogant az ötlet lényege, akkor még abszolút egyedülállónak számított. Ma már léteznek second hand ruhák eladását lehetővé tevő alkalmazások, mint a Depop, de más koncepció alapján működnek, mint mi, így jelen állás szerint egyedi termék a LiveRobe. Az viszont tény, hogy amikor terveztem az alkalmazást, figyelembe vettem az Instagramot, a Pinterestet és az eBayt inspirációként.
Budapest, a fontos kiindulópont
Ki tartozik az ügyfélkörötökbe és hogyan tervezitek elérni őket?
Mint azt már említettem, kisebb helyi butikok, feltörekvő márkák, „shopping királynők”, egyetemista lányok. Mellettük olyan anyukák is, akiknek a gyermekeik gyorsan nőnek és szívesen eladnák a már nem használt ruhákat. Jelenleg Instagramon kezdtük el a potenciális felhasználókat toborozni, influencerek segítségével.
Magyarországban gondolkodtok vagy külföldben is?
Budapestről indulunk, itthon is jelen leszünk, de hosszú távon abszolút külföldben gondolkodunk, és amint kész az app, elkezdünk nyitni is. A főváros fontos kiindulópont a számunkra, hiszen budapesti influencerekkel, butikokkal, dizájnerekkel kezdtünk el dolgozni. Emellett fontos elmondani azt is, hogy budapesti kockázati tőkét kaptunk, egy nemzetközi storyhoz.
A Facebook elterjedése óta (de gondolhatunk régebbi példákra, a Myspace vagy itthon az iWiW-re) sok próbálkozás volt újfajta közösségi felületek létrehozására. Mekkora kockázatot látsz ebben, illetve hogy látod, van-e igény arra, amit elterveztetek?
A LiveRobe lényege, hogy a cél sokkal specifikusabb, mint egy közösségi platform. A jövőbeni felhasználók inspirálódni tudnak a divat és a stílus terén, tehát eleve olyanok töltik le, akiket érdekel a téma. Tekintve, hogy jelenleg az Inditex tulajdonosa a világ egyik leggazdagabb embere, az eBayen pedig a ruházati és kiegészítő kategória a második legnépszerűbb, így kijelenthető, hogy elég sok embert érdekel a divat, és a second hand. Tőlünk kifejezetten csak személyre szabottan kapnak ajánlatokat, ötleteket, a ruhatároknak megfelelően, másrészt pedig extra jövedelemhez juttattjuk őket, vagy olcsóbban megszerezhető stílusuknak megfelelő second hand termékekhez. Ezen felül megmutatunk nekik a fast fashion világán kívül létező egyedi termeket is helyi butikoktól, dizájnerektől. Mindezt egy olyan platformon, ami pontosan ismeri a felhasználóit igy idegesítő és irreleváns tartalmakkal, nem oda illő dolgokkal aligha találkozik a letöltő.
Miről szól majd a következő évetek?
Elsősorban a validálásról. A fejlesztések mellett közösséget építünk az Instagramon, ahol bemutatjuk az embereknek a koncepciót. Lényegében ők a tesztközönség akiktől a visszajelzéseket várjuk, ha majd kész az alkalmazás. Kockázat van, de a következő évben nagyjából minden kiderül.