A szemfülesek egy hatalmas meteort láthattak Magyarország egén.
A meteor a légkörbe érve óriási fénycsóvát húzott maga mögött, melyet szabad szemmel is lehetett látni hazánk felett. A ritka, ám annál döbbenetesebb látványt hazánk több pontjáról is lehetett látni éjfél után pár perccel.
A meteor az a fényjelenség, amelyet az űrben keringő kisebb kövek, porszemek (meteoroidok) keltenek a légkörben, miközben, a nagy sebesség miatti súrlódástól felizzva, ionizálják azt. Népies nevük hullócsillag.
A babona szerint ha valamit kívánunk a jelenség megfigyelésekor, akkor az beteljesedik. Ha egy hullócsillag kiemelkedő fényességgel jár, tűzgömb névvel illetjük (hangrobbanás esetén: bolida), és a zuhanás után esetleg megtalálható kőzetanyagot meteoritnak nevezzük.
Vannak rajmeteorok, amelyek az év egy időszakában térnek vissza mindig.[1] Ezek a rajok üstökösök, kisbolygók anyagából keletkeznek, és nagyjából azzal azonos pályán keringenek a Nap körül. A fiatalabb rajok kevésbé oszlanak szét a pálya mentén.
A meteorok másik csoportja a sporadikus meteorok. Ezek nem köthetőek meteorrajokhoz, az év minden szakaszában hullanak. Megfigyelhető, hogy hajnalban több hullik belőlük. Ekkor a Föld mozgásirányában helyezkedünk el (ábra), míg a haladási iránnyal ellentétesen csak a leggyorsabb szemcsék érik el a földi légkört.
Hazánkban Konkoly-Thege Miklós hatására kezdtek el foglalkozni szimultán meteorészleléssel, azaz a meteorok két helyről történő egyidejű megfigyelésével (1905 környékén). Terkán Lajos számolta ki az észlelésekből a radiánspontokat és a magasságadatokat. Magyarország jelenleg is előkelő helyet foglal el az amatőr meteorészlelések terén.
