Itt vagyok

Egy hosszú december

 

k

Nem tudom, hogy mi ez az egész a vakációról való hazaérkezésben, ami még a legegyszerűbb mindennapi tevékenységet is ijesztő feladattá változtatja át, de Mondanom sem kell, hogy nem voltam csúcsformában a héten. Miközben próbáltam dekorálni a házat karácsonyra és készülődtem a lányom jövő hét végi születésnapi bulijára, igyekeztem elintézni az összes ünnepi bevásárlást is, egyszer csak úgy éreztem magam, mint egy vasalatlan rongy. Mindenek közepette egyszerűen csak meg kellett állnom és emlékeztetnem magamat arra, hogy minden teljesen rendben van.

Nem gond, ha hagyjuk a szennyes halmot üldögélni még egy napig, ha ez által lehetőségünk nyílik arra, hogy „csak még egy könyvet” felolvassunk gyermekünknek lefekvéskor.

Az is rendben van, ha azok a bizonyos morzsák nincsenek egyből lesöpörve a közös étkezések után, és az is, ha kicsit hosszabban bújunk össze az ágyban reggelente a férjemmel… még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy a ruhák kivasalására már nem marad időm.

Mindezek a kis „tökéletlenség-nyomok” egy-egy szeretetlábnyomot hagynak maguk után. Egy történetet mondanak el egy jól eltöltött időről és egy életről, ami arra fókuszál, ami igazán számít.

Ebben az ünnepi időszakban adjunk magunknak engedélyt arra, hogy a végtelennek tűnő listákat a tennivalókról figyelmen kívül hagyjuk. Lehalkíthatjuk a hangot a fejünkben, ami azt mondja, hogy mindig fent kell tartanunk a látszatot…

E helyett fókuszálhatunk arra, hogy ápoljuk azt, ami maradandó, megfizethetetlenül értékes és előttünk van minden egyes nap.

21

 

via PENNY PINCHER FASHION