Albert László már kétszer állíthatott ki a párizsi kortárs fesztiválon is, áprilisban azonban Budapesten láthattuk a műveit. A festőművész a kortárs magyar művészet jeles képviselője, aki főként bibliai tárgyú képeket és művészekről készült portrékat fest. A kiállítás-megnyitóját követően beszélgettünk vele a kezdetekről, az inspirációiról, a jövőbeni terveiről.
Mi volt az első kép, amit festettél?
Még óvodás koromban festettem először képet, huszárok voltak rajta.
Többször elmondtad, hogy autodidakta módon tanultál meg festeni. Mi volt az oka, hogy ezt az utat választottad?
Ez is egészen a kiskoromig és az előző kérdésig vezethető vissza. Két pályaválasztás volt a fejemben: huszár leszek vagy festő. Mind a két kezemmel festettem, minden eszközzel, amihez hozzáfértem. Olyan egyértelmű volt a számomra, hogy festek, mint a lélegezés. Sajnos az élet másfelé sodort. Édesanyám egyedül nevelt minket a testvéremmel, így gyorsan fel kellett nőnünk. Nem volt pénzünk szakkörökre, festőtanárra, így muszáj volt saját kútfőből táplálkozni.
Ki az a festő, aki inspirál(t) téged?
Leginkább Pablo Picasso. Azért tartom nagyra, mert bár hibátlanul festő híresség volt, mégis egy merész, és akkoriban kifejezetten kockázatos stílussal jött elő, ami – mint utólag tudjuk – nagyon bejött neki. Ezen kívül gyakorlatilag az összes francia impresszionista festőt meg tudnám említeni. A magyarok közül Csontváry Kosztka Tivadart, Scheiber Hugót és Rippl-Rónai Józsefet említeném.
Főként bibliai tárgyú képeket és művészekről készült portrékat festesz. Miért?
Istennél jobbat alkotni senki sem tud. A mindenség teremtőjét tanulmányozni és alkotásait lefesteni óriási kihívás. A művészekről készült portréim tisztelgések földi pályafutásuk előtt, amik heroikus, küzdelmes, de semmiképp sem felhőtlen életutak. Festés közben rengeteg életpályát lehet tanulmányozni, megnézni, mi a helyes út abban, hogy alkotás közben megtaláljuk magunkat.
Ez segít neked kilépni a mindennapi rohanásból?
A Bibliaolvasás, a bibliai alapigazságok – a feltétlen szeretet, az önfeláldozás, hogy ne legyél irigy. Jézus tanításai abszolút aktuálisak ma is, azonnal meg tud állítani és nyugtatni a rohanó világban. Nem vagyok vallásos, az én hitem Istenben van, a szívemben lévő folyamatos állapotban. A „földi” dolgok közül a kedvenc helyem a Párizsi Picasso Múzeum, ahol egész nap nézelődhetek, amikor megengedik.
Melyik a kedvenc képed?
Rippl-Rónai József: Kék ruhás lány virágos kalapban című képe, valamint Pablo Picassótól a Jacqueline összetett karral. A saját képeim közül mindig az a kedvencem, amin éppen dolgozom.
Éltél a világ számos pontján, hol érzed magad otthon a leginkább?
MAGYARORSZÁGON, csupa nagy betűvel. Ez a hazám, az otthonom. Természetesen szeretek hosszabb időt eltölteni Franciaországban, Párizsban vagy délen Marseille környékén. Minél többet utazom, az erősödik bennem, hogy minden jobb itthon, mint külföldön. A magyar konyha, a magyar borok a legjobbak a világon, nyugodtan kövezzen meg ezért bárki, én így érzem!