Itt vagyok

Monthly Archives: május 2019

Tokár Tomi

 

Hol tanultad meg a videókészítés és a televíziózás alapjait?

Igazából a legtöbbet már munka közben tanultam meg mindenről. A tinédzser görkoris éveimben is forgattam a saját kis kamerámmal videókat, amiket aztán összevágtam szintén egyedül. Ekkor szerettem meg az egész mozgóképes világot. Később jártam főiskolára, ahol újságírást és film-videó-kultúrát tanítottak, de az igazi tapasztalatokat tényleg a terepen szedtem össze. Sok filmnézés, forgatás, vágás és persze a hozzáértők – olykor kemény kritikái – segítettek. Ez a háttértudás pedig szerintem elengedhetetlen a szerepléshez is.

Minek a hatására kerültél ki a háttérmunkálatokból a képernyő elejére?

Azért még a háttérben is aktívan dolgozom most, bár már többet vagyok a kamera előtt. Amikor sokat kameráztam és másokat instruáltam, hogyan beszéljenek, miket mondjanak, vagy csak, hogyan viselkedjenek egy szituban a forgatáson, azt éreztem, hogy ezt én is meg tudom csinálni, és egy idő után már zavart, hogy sajnos nem mindig a megfelelő emberek szerepelnek, én pedig fogom a kamerát, majd otthon éjszakákon át vágom a videókat. Az akkori Indexes felettesemnek – akit egyébként a mentoromnak is tartok – jeleztem, hogy szeretnék én állni a kamera előtt és persze össze is rakom az anyagot, de többre vágyom. Megengedte, aztán egyre többet csempésztem be magamból a riportokba.

Egyéb (5)

Mindig is a média világa vonzott, vagy voltak más terveid is?

Régen nem vonzott a média világa, inkább az igazi filmkészítés, ami talán majd egyszer be is teljesedikJ A magasságom miatt sokat kosaraztam és nyilván elképzeltem magam NBA játékosként, de ahhoz sokkal több tehetség kellett volna. Később színész szerettem volna lenni – kicsit még most is – viszont a média és a videózás folyamatosan jelen volt, amit pont annyira szeretek, hogy ne akarjak egyelőre mással foglalkozni.

Saját magadnak vágod a videóidat?

Persze, még azokat a videókat is legtöbbször én vágom, amiket a gyártó cégem készít. A saját YouTube videóimat sosem tudnám kiadni másnak, sőt még a többit sem ugye, hiszen én nagyon régóta, elég ügyesen, gyorsan vágok, és ami a legfontosabb, pontosan tudom, hogy mit szeretnék a végén látni a saját stílusomban.

Egyéb (6)

Már egy éve az ország legnézettebb infotainment műsorát, a Fókuszt vezeted. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál ezidő alatt?

A Fókusz – egészen hihetetlen – egy 21 éve futó magazin, aminek csupán pár műsorvezetője volt eddig, köztük az RTL mostani programigazgatója, vezérigazgató-helyettese Kolosi Péter is. Még most is a legmagasabb nézettségű műsorok között van, ráadásul főműsoridőben és élőben – ezt a legutóbbit egyébként kevesen tudják sajnos. Sok mindent tanultam az elmúlt egy évben. Szöveget írni, nagyon sok szöveget írni, az élő adás varázsában beszélni, viselkedni és persze az elképesztően jó és színes riportoknak köszönhetően az egész világot jobban megismerem.

Dóri hatására kezdtél el te is vloggerkedni?

Dórinak is volt hatása rá, de nem miatta kezdtem el. Akkoriban kicsit sértődött és talán csalódott voltam, hogy még nem kaptam komolyabb lehetőséget a tévében, ezért eldöntöttem, hogy létrehozok egy saját internetes csatornát, ami csak az enyém, és olyan „műsorok” vannak, amilyeneket én szeretnék. És persze velem a főszerepben (mosolyog).

Egyéb (9)

Mit szeretsz jobban? A vloggerkedést vagy élő adásban műsort vezetni?

Nagyon különbözik a kettő. A legtöbb „youtuber” valószínűleg elvérezne egy élő adásban, de lehet, hogy egy komolyabb tévés forgatáson is. Más az, amikor otthon vagy, csak magadnak forgatsz egy videót és más az, amikor több ember előtt, instrukciók és merevebb koncepció alapján kell teljesítened szereplőként. Őszintén mondom, hogy mindkettőt egyformán szeretem. Más bennük a szerethető, más a nehézségük és azért más a súlyuk is.

Ki volt az a személy (vagy személyek), akinek a legtöbbet köszönhetsz a karriered kapcsán?

Én nagyon szeretem a kritikát. Az ésszerű és megalapozott kritikát. Sokkal jobban, mint a dicséretet, mert az nem mindig őszinte.  A legtöbbet talán a már említett volt Index-es vezetőmnek, Pusztay Andrásnak köszönhetek, aki szakmailag és emberileg is nagyon sokat hozzáadott a karrieremhez, mindig számíthattam rá. Nekem nincsenek gazdag szüleim és nem intéztek el soha semmit befolyásos ismerősök csak a két szép szememért. Magamnak jártam ki az utam, amiben persze többen útitársak ma is, a párom, barátok, kollégák, de ugye egyedül ezt nem is lehet.

Egyéb (8)

Mi volt a legszebb pillanat eddigi karriered során?

Sok szép pillanat van, csupán észre kell venni őket. Nem mindig egy nagy dolog az, amitől boldognak érzem magam, sőt. Pár hete például a kis városkámban jártam, ahol 18 éves koromig éltem Tiszavasváriban, és a helyi gimiseknek, felnőtteknek tartottam előadást. Igazából csak száz ember előtt beszéltem egy jó órát, de még én is olyan motivált lettem tőle, hogy kivételesen szép emlékként maradt meg. Egyébként leginkább az utazások és a menyasszonyommal átélt élmények az igazán csodásak.

Mit ad neked Budapest?

Imádom Budapestet! Kisgyerekként még olyan volt, mint most New York. Mára ugyan megszoktam, viszont szinte minden nap látok benne valami újat, megmutatja egy olyan arcát, amiért nem lehet megunni. Ha nem itt élnék, akkor valószínűleg Los Angelesben.

 

Igazán trendi: fitnesz a virtuális valóságban

A virtuális valóság lassan, de biztosan teret hódít! A VR által inspirált játékok és kikapcsolódás után itt az ideje, hogy a virtuális valóság egy új piacon is betörjön. A fitneszt vette célba egy új elgondolással a HOLIDA olyan kerékpárok, evezős és elliptikus trénerek modernizálásával, amelyek megfelelnek a 21. századi edzőtermek high-tech igényeinek.

holofit-trophies-770x390

A közelmúltban mutatták be azt a VR evezős gépet, amellyel fantasztikus vízitúrában lehet része használójának, ezzel sokkal élvezetesebbé téve az egyébként gyakran monoton evezést. A fejhallgatóval is ellátott kardió gépek (az ergométeren kívül kerékpárra és ellipszis trénerre is készített programot a HOLIDA HOLOFIT) teljesen valósághű kalandokban részesítik használójukat.

cardiogoals-770x398

Via Luxurylaunches

Tinder-randiból sikeres vállalkozás

 

Napjaink legnépszerűbb társkereső alkalmazásán is megtalálhatja az ember élete szerelmét. Sőt még annál is többet. Az Édesség-és Szelfimúzeum alapítóival, Lillával és Balázzsal beszélgettünk.

Mit kell tudni rólatok, mióta ismeritek egymást?

Balázs: Bármilyen meglepő, Tinderen ismertem meg Lillát 2017 nyarán, azóta alkotunk egy párt. Annyira megtaláltuk az összhangot, hogy fél év után már meg is nyitottunk egy vállalkozást – belevágtunk egy közös projektbe. Ez lett a Szelfimúzeum.

Lilla: Az üzlet és a párkapcsolat viszonya sokszor nem felhőtlen, de képesek vagyunk átlendülni a problémákon.

Egyéb (11)

Milyen nehézségeket szül együtt dolgozni? Gyakoriak a konfliktusok?

Balázs: Még azon munkatársak között is kialakulnak nézeteltérések, akiket nem fűz össze érzelmi kötelék, hát még így! Ha az ember a párjával működteti az üzletet, nemcsak magánéleti konfliktusok merülhetnek fel – ami minden párkapcsolatban adódhat –, hanem még a munkán is tudunk veszekedni. Bár előfordul néha, hogy valamiben nem értünk egyet, de jól tudunk együtt dolgozni, kiegészítjük egymást.

Lilla: Abszolút más a mentalitásunk az életben és a munkában is, ami viszont hasznos lehet az utóbbi szempontjából. Más skillekkel, képességekkel rendelkezünk, így mindenki azt az oldalt tudja erősíteni, amiben jó. Mindketten maximalisták vagyunk, így egymástól is megköveteljük a minőségi munkát – talán ez a sikerünk kulcsa.

Egyéb (3)

Melyikőtök az erősebb személyiség?

Balázs: Ez elég változó, mindketten erős személyiségek vagyunk a magunk módján. A munkában is eltérő a habitusunk: én szeretek vehemensen, gyorsan dolgozni, úgy, hogy hatékony legyek. Igyekszem minél több tennivalót elintézni egy-egy nap, hogy jöhessenek újabb kihívások; ezáltal fejlődünk. Állandó pörgésben és emelt energiaszinten vagyok, azonban kevésbé figyelek a részletekre, amikre Lilla viszont igen, mivel aprólékosan és pontosan dolgozik. Mindkettőnk munkamódszerének vannak előnyei és hátrányai. Például szerintem is fontosak a részletek, de nem szabad elveszni bennük, mert közben megelőz a piac. Természetesen az sem jó, ha valamit túl gyorsan és hanyag módon viszünk véghez.

Mindig is vállalkozói szelleműek voltatok?

Lilla: Ez meglepő, de egyáltalán nem. Eleinte gyógytornásznak tanultam, majd a gyógyszeriparban helyezkedtem el és termékmenedzsmenttel foglalkoztam. Balázs pedig az IBS-re járt egy évet, jogra két és fél évet, de végül egyiket sem végezte el, hiszen jöttek a szabadulós játékok, a PániQ-Szoba, és egész más projektekbe kezdett bele.

Honnan jött az ötlet, hogy együtt alapítsátok meg Európa első Édesség- és Szelfimúzeumát?

Balázs: Részt vettem egy üzleti tárgyaláson, ahol a fülembe jutott, hogy a tengerentúlon van egy hasonló létesítmény. Hazaérkeztem, megmutattam Lillának a múzeum képeit Instagramon, és tavaly januárban elhatároztuk, mi is megvalósítjuk itthon. Azt írták róla, hogy folyamatosan teltházzal működik, így jó befektetésnek tűnt. Az ötlet megszületésétől kezdve tizenegy hónap után pedig már meg is nyitottunk.

Egyéb (2)

Elsősorban desszertezni érkeznek a fiatalok vagy fotókat készíteni?

Az utóbbi. Olyan érdekes termeket igyekeztünk létrehozni, amik Instagram-ready-k, hiszen a mai világban, amit nem fotózol le, az meg sem történt. Mindenki szép helyeken szeretne fényképeket készíteni, megmutatni magát a világnak – mi ennek adunk teret. Szolgáltatásunkat elsősorban az emberek nem maguk miatt veszik igénybe, hanem azért, hogy kitegyék a különböző közösségi oldalakra.

Milyen süteményeket lehet kapni a cukrászdátokban?

Nincs sokféle édesség, de nagyon jó minőségű alapanyagokból dolgozik díjnyertes „sztárcukrászunk”, Sitkei Balázs, aki ezt a címet a Szakma Sztár Fesztiválon nyerte el 2015-ben. Vendégeink nagyon kedvelik az aprósüteményeinket: linzert, islert és az egyedi, csak nekünk készült édességeket is. Kínálunk például flamingó formájú és unikornisos finomságokat, amiket különleges termeink dizájnjához alakítottunk.

Mitől különleges a múzeum VIP terme, amit különböző események esetén lehet kibérelni?

Ezt a helységet nem szelfizésre találtuk ki, hanem különböző zsúrok megtartására, hogy privát szférában lehessen ajándékozni, sütizni. Emiatt sokkal letisztultabb stílusú: egy esőerdő hátterű kanapé és egy hosszú asztal található benne, a lámpákról pedig fehér kristályok lógnak. Tizenöt fő befogadására alkalmas.

Milyenek az eddigi visszajelzések?

Szerencsére folyamatosan kapunk visszacsatolást, így az érdeklődés alátámasztja, hogy van kereslet arra, amit létrehoztunk. Többek között Vasvári Vivi, Hódi Pamela és Nádai Anikó is ellátogatott már hozzánk puszta kíváncsiságból – a celebek általában nem is szólnak, hogy jönnek, csak megjelennek. A legtöbb embernek nagyon tetszik a Múzeum – személyesen megmondják nekünk és sokan e-maileket is írnak. Reménykedtünk benne, hogy idővel beindul, de arra nem számítottunk, hogy ilyen gyorsan berobban a köztudatba.

Egyéb (12)

Miért éppen Budapesten hoztátok létre a múzeumot?

Balázs: Bár mindketten vidékiek vagyunk – Lilla pécsi, én pedig Kaposváron születtem, már jó ideje a fővárosban élünk és tudjuk, hogy ez az üzlet máshol valószínűleg nem működne, hiszen Magyarország meglehetősen Budapestközpontú. Nekem itt vannak a vállalkozásaim, az összes szabadulószoba és már a múzeum is, így sok minden ideköt.

Mit kedveltek Budapestben?

Balázs: Nagyon szeretjük ezt a pörgős életet, amit ad a város. Hároméves korom óta itt lakom, és el sem tudnám képzelni az életemet máshol. Utazni szeretünk, jó néha egy kicsit kilépni a mindennapi életből és más kultúrába csöppenni. Ilyenkor kipihenjük két hétig a nagyvárosi életet, de utána mindig szívesen jövünk haza, újult erővel pörgünk, két-három hónapot dolgozunk, aztán újra jöhet egy kis pihenés. Főként a zöldövezeteket kedveljük, nem a belvárost, ezért is lakunk Budaörs határán. Üzletemberként itt tudok érvényesülni, cégeink az emberek szórakoztatásával foglalkoznak, így elengedhetetlen, hogy közel legyünk a tűzhöz.

Tervezitek bővíteni, újítani a helyiségeket?

Most egy darabig nem, hiszen nagyon friss a Múzeum, nemrég nyitottunk, de bizonyos idő elteltével szóba jöhet. Legkésőbb egy év után biztosan lecserélünk egy-két termet, installációt. Folyamatosan figyeljük az érdeklődést és igyekszünk ahhoz igazodni, ha kell, változtatni.

PH

Fotók: Hack Dávid

 

,,Minden ideköt, de szeretek világot látni”

 

A hazai celebvilág egyik tehetséges fotósa, aki fiatal kora ellenére már a nemzetközi karrierét építi, rendezvényeket szervez és képtelen kicsit is lassítani – Vojcehovszkij Richárddal beszélgettünk.

Táncosként kerültél be a média berkeibe. Hány évesen kezdted és milyen műfajban táncoltál?

Elég korán belekerültem a „mélyvízbe”. Tizennégy éves koromban mentem el az első táncórámra testvérem indíttatásából, és pislogni sem tudtam, félévre rá már egy tehetségkutató műsorban találtam magam. Hip-hop táncstílust fúzionáltunk kortárs tánccal és akrobatikus elemekkel, emelésekkel. Nem a versenyzésen volt nálunk a hangsúly, sőt egy idő után csak fellépéseket vállaltunk, így rengeteget utaztunk külföldre is – akkoriban négy-ötszáz rendezvény vendégei lehettünk. Tánciskolát is vezettem száz diákkal négy évig; iszonyatosan szerettem tanítani: jó érzés volt látni az emberek szemében a motivációt, hogy ők táncosok akarnak lenni, és az én tudásomban bíznak. Természetesen ez nagy felellőséggel is járt számomra. Az általam istápolt csapat egyből országos első helyezést ért el.

Egyéb (8)

Hogyan indult a fotográfus karriered?

Mindig is érdekelt a fotózás, már a telefonommal is állandóan képeket készítettem. Amikor a táncból lett egy kis pénzem, vettem egy fényképezőgépet magamnak, és elkezdtem hobbiból fotózni. Az elején minden munkát elvállaltam – ismerősöknek, barátoknak dolgoztam, majd saját projekteket is vittem, és szépen lassan elkezdtem influenszerektől, celebektől felkéréseket kapni. Őket főleg a TV-s múltamnak köszönhetően ismertem, az adta nekem a támpontot és a kontaktjaim nagy részét a karrierem elején. Pont egy hazai híresség, Majka ejtett el egy poént, ami miatt abbahagytam a fix tánc karriert egy labilis fotós jövőért. Rádöbbentem, ha tényleg a fotózással szeretnék foglalkozni és egyre feljebb nyitni, nagyobb cégekkel, komolyabban együttdolgozni, akkor választanom kell. Egyrészt az idő és energia miatt, másrészt azért, hogy komolyan vegyenek. Ezek szerint jó döntés volt!

Minek köszönheted a népszerűséged, hogy megannyi hazai és külföldi hírességet fotózhattál?

Azt vallom, hogy nem elég, ha valaki jó a hivatásában, rengeteg más is hozzáad ahhoz, hogy a végeredmény sikeres legyen. A kapcsolatépítés nálam az egyik legmeghatározóbb tényező, sokféle rétegben próbálok helytállni, ezért is jöttek az életembe a rendezvények szervezése is. Ami miatt népszerűségnek örvendek hazai, illetve külföldi hírességeknél az az, hogy náluk nagyon fontos a szimpátia, a lazaság és a fotózás/forgatás gördülékenysége. Alap dolog természetesen a produktív, profi munka, de azt a lehető legkevesebb kínnal szeretik. A rutinom mellé kreatív gondolkozás is párosul – ez a két dolog együtt adja a sikeremet.

Egyéb (7)

Ki az, akinek mindig kikéred a véleményét munkáid kapcsán? Van mentorod?

Számomra testvérem véleménye a legmeghatározóbb, az ő szavára adok szakmai szempontból, hiszen ő is fotózik. Nemcsak a szépet és a pozitívat látja munkáimban, ráadásul a legtöbb kritikát tőle kapom. Sosem azt mondja, amit hallani akarok, mindig képes elfogulatlan lenni velem szemben. Nem vagyunk egyformák, ő sokszor a negatív következményekre világít rá, de ebből mindig tudok merítkezni, hiszen jó hallani egy másik szemszöget is. Mentorom nincs, de rengeteg ember inspirál szakmailag külföldről, valamint családom és barátaim mindenben mögöttem állnak.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb?

Egyfolytában igyekszem képezni magam, folyamatosan próbálok tanulni, így mindig a legfrissebb munkáim között vannak épp a kedvenceim. Nagyon büszke vagyok a 2017-es Playboy decemberi címlapanyagomra, amit Budai Brigiről készítettem. Akkor főleg glamour/fashion témában dolgoztam, ma már inkább a reklámfotózásban szeretnék előre törni. A TripToTheMoon RTL-es televíziós sorozathoz is nagyon jó emlékek fűznek: én készíthettem el az imidzsfotókat, aminek a keretein belül egy hónapig utazgattunk Európában. Ezen kívül nemrég fotóztam a Barátok közt 20. jubileumi kampányát. Szerencsére egyre több nagyobb cég keres meg reklámfotózások és kampányfilmek kapcsán, aminek nagyon örülök, hiszen ezen a vonalon szeretnék tovább fejlődni.

Nemrég elindítottátok a Blacklist BP bulisorozatot a Lockban. Mi a célja ezeknek a rendezvényeknek?

Legjobb barátommal, Chris Vance-szel (Vivien Vance Ceo) vágtunk bele a rendezvényszervezésbe hobbi gyanánt, akivel már a kezdetekkor nagyon megtaláltuk a közös hangot. Mai fiatalként mi is szeretünk folyamatosan menni, pörögni, jó zenékre bulizni, ezért is kezdtük el a Blacklistet. Szerettünk volna egy kis külföldet hozni a budapesti éjszakába. A Lock Club tökéletes helyszín az eleganciája, férőhelye és elrendezése miatt – itt tudtuk a legideálisabb módon megvalósítani az elképzeléseinket.

Krisz és én is rengeteget utazunk külföldre, ezekből a tapasztalatokból és élményekből akartunk új ízt, új színt hozni az itthoni éjszakai életbe. Többször jártunk együtt Dubajban, London, Ibiza stb. és az ottani bulik nagyon inspiráltak minket – jó volt látni, milyen látványosan oldják meg kint a bottle service-t, mindenféle show-elemekkel fűszerezik az italok kihordását. Egy afroamerikai srác a dj-nk, aki nagyon jól hozza a külföldi hangulatot, hiszen tudja, mi szól külföldön a legmenőbb klubbokban. Bárki jöhet ezekbe a bulikba, de mindig van face control és a ruházatra is nagyon odafigyelünk a reputáció és a rendezvény jellege miatt.

Egyéb (10)

Mit jelképez rajtatok a maszk?

Nincs jelképük, csak izgalmassá teszik a rendezvényeket, és egy jó brandet rájuk lehet húzni. Annyira megtetszett a vendégeinknek, hogy a lányok ezekben a LED-es maszkokban szervírozzák fel a kért italokat, hogy most már mindenféle álarcot, majom fejet, szürreális figurát belecsempészünk egy-egy buliba, hogy mindenki számára emlékezetes maradjon az éjszaka. Marketingszempontból is jó taktika, hiszen rengetegen levideózzák a showt, amit csinálunk, így terjed a hírünk a közösségi médiában.

Kivel volt a legjobb együttdolgozni?

Nagyon szociális típus vagyok, könnyen megtalálom mindenkivel a közös hangot. Nincs kifejezetten ”legjobb volt veled dolgozni” személy, rengeteg hírességgel imádom a közös munkát. Ilyen például Josh Cartu, a kanadai származású Ferrari-pilóta és luxusautógyűjtő üzletember, de mindig élmény a munka többek között Zimány Lindával, Tolvai Renivel, Majoros Péterrel, Tóth Gabival, Vasvári Viviennel, Kárpáti Rebekával, hogy említsek egy pár nevet. Velük nemcsak jó fotók születnek, hanem jól is érezzük magunkat együtt, közel állnak hozzám barátként is. Még nem igazán terjedtem el a Fashion magazinok világában, nagyon szeretnék, de nem olyan könnyű ezekbe a berkekbe bekerülni.

Jelenleg milyen fotózásokat vállalsz?

Ahogy kezdek egyre feljebb jutni a ranglétrán, szűrnöm kell a munkákat. Jelenleg csak reklám fotózásokat/videózásokat vállalok cégeknek, magánembereknek.

A Budapesti Metropolitan Egyetem hallgatója vagy, de nem fotográfus szakon. Érdekel a marketing világa?

Igen, METU-s vagyok és hamarosan végzem, már elkezdtem a szakdolgozatomat is – igyekszem több lábon állni. Az egyetem előtt öt évet tanultam az akkor még Hunfalvy János Két Tanítási Nyelvű Külkereskedelmi Szakközépiskolában, tehát nem új fogalom számomra a kereskedelem és a marketing. Számomra a brandépítés nagyon fontos, emiatt is szól bele az életembe a marketing. Tudnom kell, hogyan adjam el magam, miként építsek fel egy másik márkát – enélkül nem lennék ott, ahol vagyok.

Egyéb (6)

Mit adott neked Budapest?

Amikor hirtelen nagyot ívelt felfelé a karrierem, megfordult a fejemben, hogy kiköltözöm Dubajba és ott építem tovább, de végül ez nem így lett. Huszonhárom éves koromra szinte bejártam a fél világot: szemtanúja voltam az indiai nyomornak, jártam Szaúd-Arábiában, Kínai nagyfalon, Mexikóban, éltem egy nyarat Kanári-szigeteken, láttam a hatalmas csillogást és a luxust Amerika számos pontjain, voltam egyhónapos körutazásokon Európában is, de a végén mindig olyan jól esett hazajönni. Sosem költöznék el, mert itt van a családom és a barátaim, de a nemzetközi karrier számomra nagyon fontos, emiatt utazom ennyit.

Budapesten úgy érzem, minden megvan. Gyönyörű a város, van benne éjszakai élet, télen, nyáron és minden időszakban imádom. Bár az átlag magyar gondolkodást néha kevésbé tolerálom, mégis megtalálom azokat a személyeket itthon is, akik motiválnak engem, viszont sokszor hiányzik az amerikai, laza mentalitás.

Száz szónak is egy a vége: Live.Work.Create

PH

 

,,Indiában mindenki elbűvölt”

 

Új emberek megismerése és megértése, akik egy teljesen más világban élnek valóban kibővíti látókörünket. Azonban sokunknak nincs lehetősége elutazni a világ minden sarkába. Csak azért, mert nem tudunk kezet rázni valakivel, nem jelenti azt, hogy nem is tudjuk őket soha megismerni. Írta Magdalena Bagrianow, aki ezt a gyönyörű fotósorozatot készítette. A lengyel fotós kamerájával utazott Indiába, és meglehetősen sok portrét készített a helyiekről. A képek láttán szinte érezzük, hogy min mentek keresztül és milyen erős érzelmeket táplálnak. A felvételek természetes környezetükben készültek, ami az őszinteség érzését erősíti. Annak ellenére, hogy India népessége az 1990-es évek eleje óta folyamatosan csökken, az ott élő 1,3 milliárd ember a világ népességének mintegy 17,5 százalékát teszi ki.

Bl8gIZGF2fp-png__700

Biho1DXF3hN-png__700

BqoFrxhgoTs-png__700

beautiful-indians-local-people-magdalena-bagrianow-india-1-5c652bcf9b3c7__700

BlOcp7mFMlT-png__700

BetbZVLgo_g-png__700

9magdalenabagrianow9_14_2_2019_14_25_10_172-5c655e4016324__700

BgTnSbig13S-png__700

BfvWwVWgyDj-png__700

BqFMKU0gvwC-png__700

BkAa7-zFiZS-png__700

BiUiW0wFMSN-png__700

BnQqy1Ql_K5-png__700

BleBsN5llG1-png__700

BlgltClF5Yy-png__700

BfOoFtoAReN-png__700

BflPxRzgVoe-png__700

BfxsJ3ng6x5-png__700

BkGn38cF22i-png__700

Bmq9pcfFJe6-png__700

Brd1536AV13-png__700

Bk-71AaFzUF-png__700

BoBlBJElrAj-png__700

Bla89OTlUGn-png__700

Bi903iXlePQ-png__700

BghC856ARR3-png__700

Via BoredPanda

 

,,SZERETNÉM, HA RUHÁIMBAN MINDENKI SZÉPNEK ÉREZNÉ MAGÁT’’ – DAUBNER ANNA

 

Itthon már sokan ismerik nevét, ugyanis 2014-ben megalapította saját ruhamárkáját, melyet Londonból való hazatérése után indított el Budapesten. Daubner Anna adott interjút a BP
Magazinnak.

Márkádat 2014-ben indítottad el. Hogyan és miként vette kezdetét?

Az egész úgy indult, hogy a diplomám megszerzése után London felé vettem az irányt. Ekkor dolgoztam nagy márkáknak, de nem, mint tervező, hanem más területen. Az az időszak
megerősített abban, hogy nem alkalmazottként szeretnék ebben részt venni, hanem saját márkát szeretnék alapítani és magamnak szeretnék dolgozni a jövőben. Mikor hazaköltöztem a műhely
már adott volt, ugyanis egy kedves barátom akkor már bérelt egy showroomot, akihez azonnal tudtam társulni. Úgy gondolom nagyon szerencsés helyzetben voltam. Ennek köszönhetően már
az első kollekcióm bemutatásához is adott volt a helyszín. Nem volt olyan problémám, hogy otthonról kell dolgozom, vagy nem tudják megnézni a vásárlók a kollekciót.

Szerinted Magyarországon mennyire befogadók az emberek egy új ruhamárkát illetően?

A szakma szerintem nagyon befogadó, mert mindig örülnek annak, ha van egy új márka a piacon. Alapvetően mindenki mást csinál és ettől lesz az egész igazán egyedi. Mi szakmabeliek mindig
próbáljuk segíteni egymást. Véleményem szerint ma már az emberek is érdeklődőbbek ezzel a témával kapcsolatban, egyre nagyobb a kereslet a designer termékekre. Az emberek elkezdtek
egy kicsit tudatosabban gondolkodni az öltözködés terén, tulajdonképpen egy világszintű mozgalommá nőtte ki magát. Érdekli a vásárlókat, hogy milyen anyagokat használunk fel a
gyártás során vagy éppen hol készül el az adott ruha, milyen körülmények között.

Mi inspirál egy-egy kollekció elkészítésekor?

Van amikor egy korszak, egy ruhadarab, egy festmény de volt olyan is amikor egy mese inspirált.
Ez egy állandóan változó dolog. Az inspiráció minden alkalommal megtalál, az ember keresheti-
keresheti, de mindig érzi, amikor megszületik az első ötlet.

Milyen jellegzetességei vannak Daubner Anna ruháinak?

Ezt inkább úgy mondanám, hogy vannak olyan dolgok, amiket kifejezetten szem előtt tartok a tervezés során. Szeretném, ha a ruháim mindenki számára kényelmesek lennének, de mindemellett az emberek szépnek és egyedinek érezzék benne magukat. Szerintem ezt csak úgy lehet elérni, ha nem feszengenek egy adott ruhadarabban. A kényelem és a komfortérzet az, ami a magabiztosságot adja. Számomra ez a legfontosabb. Emellett nagyon szeretem a színeket, így télen sem jellemző, hogy sötét árnyalatokkal dolgozzak. Talán emiatt is lesznek a ruháim az én
ruháim.

Kiknek szólnak ezek a ruhák?

Ezt nem igazán lehet meghatározni. Nem behatárolható és nem is szeretem annyira behatárolni. A vásárlóim között vannak huszonévesek, de akár negyven évesek is. A kor teljesen változó, viszont
ezekre az emberekre nagyobb hatással vannak a művészetek vagy éppen a divat.

Mire vagy eddig a legbüszkébb a márka életében?

A Forbesban való megjelenésemre, mert az egyáltalán nem divat, hanem üzleti szemmel tekintettrám. Ez egy olyan visszajelzés volt számomra, ami azt igazolja, hogy jó úton haladok.

Mindig is tervező szerettél volna lenni vagy voltak más terveid is?

Tíz éves korom óta ruhákkal szerettem volna foglalkozni, de a MOME elvégzése után nem tudtam, hogy tényleg tervező szeretnék-e lenni. Itthon nem igazán mutatják meg, hogy mi
lehetnél még tervezőn kívül a divatszakmában. Egy-egy kollekció legyártása mögött pedig rengeteg más munka is van. Többek között emiatt költöztem ki Londonba. Abban a három évben
sokat gondolkodtam, hogy a divat területén melyik az én utam, mi az amivel igazán szeretnék foglalkozni.

Vannak álmaid?

Szerintem, ha az embernek nincsenek álmai, akkor nem is tud előre haladni. Minden lépésemmel egyre közelebb kerülök az általam kitűzött célokhoz. Számomra ilyen álom a saját bolt volt, ami
most Margot néven található meg az Irányi utcában. Nemrégiben a Budapest Central European Fashion Week keretein belül szerveztünk egy eseményt a Konfetti & Co.-val, amire különösen
nagy volt az érdeklődés.

DSC_3058

Vannak érdeklődéseid külföldről is?

Vannak, igen. Az elején inkább a külföldi boltok érdeklődtek a ruháim iránt. Szerencsére pont olyan boltokat sikerült felkeresni, akik pontosan olyan kollekciókat szerettek volna, mint amilyen az
Anna Daubner. Sok megkeresést kapok webshopoktól és külföldi bloggerekkel is.

Van olyan együttműködésed, amire kifejezetten büszke vagy?

Olyan van inkább, aki a szívemhez közelebb áll. Baumgartner Kata az, akivel nagyon szeretek együtt dolgozni. Az itthoniak közül nagyon jó kapcsolataim kezdtek kialakulni olyanokkal,
akiknek nagyon tetszik a munkája. Számomra ilyen Fifty Pairs of Shoes – Vivi valamint Lina és Panni is.

Milyen szerepet tölt be számodra Budapest?

Nagyon szeretem, különösen tavasszal és nyáron. Amikor kint éltem Londonban és hazalátogattam pár hétre, emlékszem, hogy maga az illata más volt ennek a városnak. Tényleg éreztem a jelentős különbséget, ami egy leírhatatlanul fantasztikus érzés volt. Majd végleg visszajöttem és gyakran ellátogattam a kedvenc helyeimre, jobban felfigyeltem az apró részletekre, a város szépségére, mindenre amire előtte sosem. Szeretem csodálni az épületeket, de nem csak szemmagasságból, hanem attól feljebb is, hiszen Budapest tele van gyönyörű épületekkel.

Fotó: Hencz Péter
Smink: Tégely Laura
Haj: Vincze Lina
Modellek: Esther @ White Model Management, Vecsei Kinga
Külön köszönet: Varga Priszci

Ízig vérig

 

Kis kitérőt tettek a Hold utcai piacon a Stand25 étteremmel, de tavaly visszatértek a fine dining világába. A Volkswagen-Dining Guide Év Étterme Díjátadó Gálán új éttermük, a Stand kapta az Év étterme címet, március végén pedig, alig kilenc hónappal a nyitást követően a Standot Michelin csillaggal értékelte a tekintélyes kalauz. A hazai csúcsgasztronómia kiemelkedő alakjaival, Szulló Szabina és Széll Tamás séfekkel beszélgettünk.

Régi álmotok volt, hogy a gasztronómiában tevékenykedhessetek?

Tamás: Gyermekkorom óta érdekel a szakács szakma. Nagymamám és édesanyám is kiváló konyhát vitt otthon – figyeltek a jó alapanyagokra, nyitottan álltak az újdonságok elé. Főleg édesanyám volt meglehetősen innovatív: kérésemre még csigát is főzött, amit jól készített el. Gyakran jártunk egy korrekt kis vendéglőbe a közelünkbe, ahol felnéztem a fiatal srácokra, akik néha feltűntek a vendégtérben séfkabátban. Gyermekként azt gondoltam, olyan akarok lenni, mint ők.

Szabina: Nagymamám klasszikus, vidéki konyhát visz, ami egyszerű, házias, de igazán tiszta ízű. Ilyen környezetben nőttem fel, ezért számomra ma is ez a minta. Tudom, hogy egy csirkepörköltben, egy tyúkhúslevesben, de akár egy mákos tésztában is több évtizednyi tudás van.

Egyéb (4)

Ki volt az a személy, aki a legtöbbet segített neked elindulni a pályán?

Tamás: Szakácstanulóként kerültem a Kempinskibe, a Corvinus étterembe, ami akkoriban olyan volt a magyar vendéglátásban, mint egy sziget. Nem trükköztek: ez az étterem pontosan azt nyújtotta, amit ígért. Itt ismertem meg Hamvas Zoltánt, aki akkor a Corvinus konyhafőnöke volt, és Szabinát, aki pedig Zoli helyettese.

,,Hamar kiderült, hogy Szabinával rokonlelkek vagyunk, igaz, az elején még nem tudtuk, hogy ez az ismeretség meghatározza majd az egész jövőnket.”

Szabina: Mindkettőnket Hamvas Zoltán indított el a pályán, aki olyan gasztronómiát vitt a Corvinusban, ami akkor Magyarországon teljesen egyedülálló volt.

Egyéb (3)

Ha egy dolgot kellene kiemelnetek, mi volt a legszebb pillanat eddigi karrieretek során?

Szabina: A legszebb pillanat talán a 2016-os Bocuse d’Or Europe győzelem volt. Bár én “csak” a háttérből vettem részt a munkában, ez a győzelem nagyon szép közös érdem volt. Mostanában az volt a legnagyobb elismerés, hogy alig nyolc hónappal a nyitás után a Stand lett az év étterme a Dining Guide díjátadó gáláján. Néhány hete pedig megkaptuk vele az első Michelin csillagot. Az sem mellékes, hogy éttermeinkbe rengeteg magyar vendég jár; nekünk nagyon fontos az itthoni közönség szeretete.

Tamás: A Bocuse-győzelmen kívül az is nagyon nagy pillanat volt, amikor 2018 júliusában megnyitottuk a Stand éttermet. Minden séf saját étteremről álmodik, így voltunk ezzel mi is – ebben az étteremben az összes tudásunk és tapasztalatunk benne van. Az is nagy eredmény, hogy kisebb bisztrónk, a Hold utcai piacon található Stand25 alig egy év alatt Bib Gourmand minősítést kapott a Michelin Guide-ban.

Egyéb (5)

Tamás, az a megtiszteltetés ért 2018-ban, hogy a Bocuse d’Or torinói versenyén a zsűrelnökök között kaptál helyet. Miként kellett eljárnod, mi alapján hoztad meg döntéseidet?

Tamás: Torinóban valóban a zsűrielnökök között foglalhattam helyet, ami azonban azt is jelenti, hogy nem a kóstolózsűriben kellett pontoznom. A zsűrielnökök csak kérdéses esetekben, valamint pontegyezés esetén foglalnak állást. Idén a lyoni döntőben viszont valóban pontozhattam: Hamvas Zoltán megbetegedése miatt nekem kellett “beugranom”, és helyette pontozni. Sokak számára elképzelhetetlen, de ez az értékelés meglehetősen objektív. Az egyéni ízlést félretéve pontosan lehet látni, érezni, tudni, hogy egy étel, vagy egy köretelem jól van-e elkészítve, és helyén van-e a tányéron, illik-e az összképbe. Egy ilyen pontozásnál nagyon sok dolgot figyelembe kell venni, de a legfontosabb az íz. Nem véletlen, hogy a kóstolózsűriben séfek ülnek, ez egy külön szakma.

Tervezitek, hogy újabb éttermet nyittok a fővárosban?

Szabina: Egyelőre úgy tűnik, a Stand és a Stand25 maximálisan leköti a csapatunkat.

PH

 

 

Batch Blends – Avagy a felnőtt Coca-Cola

Coca-Cola-Batch-Blends-2

A Coca-Cola ismét egy újdonsággal állt elő. A „Coca-Cola Batch Blends” két új ízben jelent meg, amelyek kétszázötven ml-es kiszerelésben került a polcokra. Fogyaszthatjuk önmagukban vagy koktélokhoz is keverhetjük. Az egyik kávé és a csokoládé ízű, míg a másik karamell és kávé, amely kicsit édesebb. Mindkettőt igazi Brazil kávéval készítették. Az első ehhez hasonló Coca-Cola terméket már régen kivonták a forgalomból, a Batch Blends pedig már egy érettebb verziója ennek, de pontosan arra emlékeztet minket. Kifejezetten felnőttek számára készítették.

Coca-Cola-Batch-Blends-1

Hozzájutni nem egyszerű, ugyanis csak a kiválasztott bárokban és éttermekben került bemutatásra és csak néhány kávézó és szálloda kínálatában lesz megtalálható ez a Batch Blend sorozat. Így maradhat nagyon különleges ez a termék. Jó vadászatot kívánunk!

Via Manofmany

 

,,Mindannyian vágyunk a támogatásra”

 

Ez a fotósorozat azt mutatja be, hogy milyen amikor két magányos lélek egymásra talál. Egy menhely hívta fel a fotósok figyelmét a “Let the Animals Live” című fotópályázatra, amelyből naptárak készültek. A Dobermann, aki elvesztette hátsó lábát egy autóbalesetben, egy vak cica, egy már nagyon régen magára hagyott kutya – mindegyikük különböző és egyedi történetekkel rendelkeznek. Pont úgy, mint mi, emberek. Ez a projekt, arra emlékeztet minket, hogy mind egyediek vagyunk, de még is hasonlóak. Mindannyian vágyunk egy melengető ölelésre, egy szerető pillantásra, igazi boldogságra, egy legjobb barátra és a támogatásra.

IMG_2694-5c6de75d67a73__880

IMG_0732-5c6de5758eeae__880

IMG_0777-5c6de4ef47ca1__880

IMG_2943-5c6de7c46d1e7__880

IMG_2060-5c6de72b963b4__880

IMG_8445-5c6de5eaa401c__880

IMG_0956-5c6de527d2aa8__880

IMG_0569-5c6de68819808__880

IMG_3451-5c6de80bc23f1__880

Via BoredPanda

 

Emily Ratajkowski fehérnemű kollekciója a nőkhöz szól

 

Egy kicsivel több mint egy évvel ezelőtt, a világ egyik legvonzóbb nője, Emily Ratajkowski elindította saját fürdőruha márkáját az Inamorata-t. Örömmel jelentjük, hogy visszatért és most megalkotta ,,BODY” nevet viselő fehérnemű ruházatát, ami az Inamorata márka kiterjesztése.

Amikor a színésznő, modell és most már tervező bejelentette a „BODY” elindítását az Instagram-oldalán, azt mondta, hogy ez „sokkal több, mint fehérnemű”. Ez a kollekció arra ösztönzi a nőket, hogy mutassák meg milyen csodálatos egy női test.

Nem megyünk bele az apró részletekbe. Ehelyett inkább mutatunk néhány fotót a modellről.

emrata-2

emrata-4

emrata-5

Emrata-3

emrata-6

emrata

Via Manofmany