Itt vagyok

Brugós Bernadette: a színészet az életutam

 

Brugós Bernadette éveken át újságíróként dolgozott Magyarországon, majd egy interjú közben döbbent rá, hogy színész szeretne lenni. Idén már az egyik legnívósabb londoni színésziskolát végezte el. 

Mesélj egy kicsit magadról. Mikor vált világossá számodra, hogy színész szeretnél lenni? 

Huszonhét éves voltam, és pontosan emlékszem a percre, amikor eldöntöttem, hogy színész leszek. Épp egy taxira vártam az Aranyélet forgatása után. Ónodi Eszterrel készítettem interjút két felvétel között, aztán a rendezőasszisztens odajött hozzám és mondta, hogy ha szeretnék, még maradhatok. Úgyhogy maradtam. Néztem, ahogy a színészek dolgoznak, csevegtem az operatőr segédjével, és közben elfeledkeztem minden bajomról. Két és fél óra múlva jutott eszembe, hogy vissza kellene mennem a szerkesztőségbe, szóval hívtam egy taxit, és miközben vártam rá, elkezdtem zokogni. Nem akartam visszamenni az irodába interjút írni, ott akartam maradni, és aztán bevillant, ha ez ennyire megvisel, talán színésznek kellene mennem. Mert mindig is az akartam lenni.

Milyen út vezetett a színészetig?

Nehéz. Sok volt a pofon, a vargabetű. Voltam stylistasszisztens, voltam rohangáló, mappahordozó újságíró gyakornok, meg pesti kábelcsatornánál hírolvasó, aztán néhány évvel később már rovatvezető egy online magazinnál, szóval sok mindent kipróbáltam, de őszintén boldognak és teljesnek sosem éreztem magamat. Viszont egy percet sem bánok ebből a korszakból. Hiszem, hogy pont ez kellett ahhoz, hogy olyan emberré váljak, amilyen ma vagyok.

Hogyan kerültél be Anglia egyik legnevesebb filmszínész iskolájába, a londoni International School Of Screen Actingbe?

Másodéves voltam Bánfalvy Ági színi tanodájában, amikor szépen lassan elhatároztam, hogy Londonban folytatom a tanulmányaimat. Az egyik barátom akkoriban már kint tanult – bár nem színészetet, mert ő operatőr -, vele beszélgettem sokat arról, milyen odakint a diákélet. Eleinte csak vágyálom volt, még a gép elé sem mertem leülni, hogy ráguglizzak, mik a legjobb színésziskolák odakint; aztán egy decemberi napon összeszedtem magamat, beírtam a kulcsszavakat a keresőbe, az ISSA-áról rengeteg jót írtak, szóval beadtam online a jelentkezésemet. Kaptam egy felvételi időpontot fél évvel későbbre. Azalatt az idő alatt rengeteg filmet néztem angolul meg sokat meditáltam. 2018 július 14-én volt a meghallgatásom. Négy és fél óráig voltam bent. Én voltam az utolsó, és a kamerateszt végén közölték, hogy felvettek, de még van három hét, amíg kiküldik a hivatalos leveleket, szóval gondoljam át, hogy akarom-e. Habozás nélkül igent mondtam, aztán sírva jöttem ki a teremből. Életem egyik legeslegboldogabb délutánja volt.

Mit kell tudnunk erről az iskoláról?

Tizenhét éve oktatnak filmszínészetet, az iskola helyileg a Three Mills stúdiókomplexumban van; olyan, mint nálunk a Korda Filmstúdió. Két kurzus van, a kétéves illetve az egyéves intenzív, amire én is jártam. A sulinak van egy hatalmas, teljesen felszerelt stúdiója, plusz kisebb osztálytermek. Brit rendezők és filmszínészek tartják az órákat, és egy év alatt több mint egy tucat kisfilmet forgatnak. A forgatások alatt lehet a legtöbbet tanulni.

Melyik munkádra vagy jelenleg a legbüszkébb?

A két kisfilmünkre, a Wonderre és a Mondóka címűre. A Wondert Melanie Grams, a Mondókát Varga Alíz rendezte.

69373387_668402696997558_7716335181681917952_n

Werk a Wonder c. rövidfilm forgatásáról – fotókredit: Molnár Janó

 Mit szeretsz legjobban a színészetben?

Nehéz kérdés. Minden egyes karakter megformálása arra sarkall, hogy minél jobb és kedvesebb legyek önmagamhoz. Ez által válhatok jobb színésszé. Mert ha nem ítélkezel önmagad felett, akkor kreatívabb leszel, a lelked is meg az elméd is szabadabb lesz. Talán ezt szeretem benne a legjobban.

Van kedvenc színészed vagy színésznőd?

Nincs kedvenc színészem, mert rengeteg a zseniális, inspiráló művész szerte a világon. De ha már ki kell emelnem egy valakit, akkor az Tilda Swinton. Igazi egyéniség, képtelenség beskatulyázni. 

Korábban újságírással foglalkoztál, mégis a színészet mellett döntöttél. Miért? Már akkor is jobban érdekelt ez a pálya?

Mert ez az életutam. Ezt kell csinálnom, ezt akarom csinálni, semmi mást. Ami nem azt jelenti, hogy nem leszek moziban jegyszedő vagy kávézóban felszolgáló, hogy megélhessek, hanem azt, hogy sosem fogom feladni, és nem fogok egy nap úgy dönteni, „hogy oké, elég volt, mostantól hajszobrász vagy inkább ügyvéd leszek”.

Csak filmekben szeretnél szerepelni vagy a színház is érdekel?

A színpadot is imádom, szóval mindkettő jöhet. 

Milyen terveid vannak a továbbiakban? Gondolkodtál azon, hogy hazatérsz? 

Szeretnék az elkövetkezendő fél évben találni egy jó ügynököt, aki hisz bennem, és általa több meghallgatásra jutok el. Most lovagolni tanulok, illetve meg kell majd tanulnom „a rossz oldalon is” vezetni, mert itt Angliában nagyon sokat nyom a latba, ha színészként van jogsid. Nincs elvágva a hazai köldökzsinór sem – Alízzal például nagyon szeretnénk folytatni a Mondókát, mert tízrészes a sorozat, ehhez persze sok pénz kell -, de egyelőre nincs miért hazamenjek. Minden, amit itt tanultam és tanulok, a brit illetve tengerentúli filmiparhoz van szabva, és ha már ennyi időt és energiát fektettem bele, nem fogom félretenni, mert ez a tudás otthon jelen pillanatban nem térülne meg. Bízom benne, hogy ha majd lesz nevem a szakmában, akkor az otthoniakkal is könnyebb lesz kapcsolatot teremteni. 

69558296_2380245828711090_3289701922306523136_n

Fotókredit: Jennie Scott