Itt vagyok

Takács Ákos – „Mindig többre és jobbra törekszem.”

 

Takács Ákosról csak jó pletykák terjengenek Budapesten – ezt mi is csak erősíteni tudjuk. Ákos a Red Bull főhadiszállásán osztotta meg velünk mindennapjait és a Pilvaker születésének
pillanatait.

 

Mi volt az alapelképzelés a Pilvakernél?

Red Bullos véleményvezér zenészekkel beszélgettünk, amikor elhangzott a „rapeljünk Petőfit” ötlet. Abban a helyzetben csak egy poénnak tűnt, de sokat gondolkodtam utána azon, hogy ha létezik olyan műfaj, amivel irodalmi-történelmi tartalmakat úgy lehet eljuttatni rengeteg fiatalhoz, hogy az ne tűnjön számukra unalmasnak vagy szájbarágósnak, az a rapzene, akkor miért ne tehetnénk egy próbát olyan „szóforradalmárokkal”, mint péládul Eckü, Saiid vagy Wolfie, hátha sikerül elérni azt a célt, hogy velük összefogva kicsit közelebb hozzuk az iskolában tanult irodalmi műveket egy olyan generációhoz, akik kevésbé fogékonyak a klasszikusokra, a rapre viszont annál inkább. Volt már egyébként hasonló ötletre példa, de Petőfivel még senki sem kezdte.

 

Miért pont Petőfi?

Van bennem egy alapvető késztetés, hogy a magyar kultúrával foglalkozzak, és szerencsémre a Red Bull kulturális menedzsereként éppen az volt a feladatom, hogy ezt tegyem. Petőfi abból a szempontból volt „hálás téma”, hogy minden, általános iskolát és gimnáziumot végzett fiatal ismeri annyira a verseit, hogy legyen egy közös pont, ráadásul az 1848-49-es időszak tele van elképesztően izgalmas eseményekkel, amik kapcsán nemcsak művészetről, de összefogásról, bajtársiasságról és egyéb olyan témákról is lehet beszélni, amik nagyon fontosak. Ezek azok a dolgok, amik mozgatnak engem.

 

Honnan jött „A szavak forradalma”szlogen?

Egyszer egy dél-afrikai kollégámnak mutattam meg, ki a mi ikonikus történelmi, irodalmi szereplőnk, az az ember, akiről Magyarországon mindenki tudja, hogy kicsoda. A kokárda, a forradalmi tömeg… Akkor jött szembe velem „A szavak forradalma” kifejezés, amit tökéletes párhuzamnak éreztem a korabeli és a jelenkori szóforradalmárok között.

 

pilvaker_1

 

Egy vicces családi sztori is felmerült ezzel kapcsolatban.

Egy gyerekkori barátoméknál ültünk egy családi eseményen, ahol a 65 éves nagybátyja odakeveredett mellém, akinek fogalma sem volt, mivel foglalkozom. Megkért, hogy nézzem meg, mit szokott mostanában hallgatni, és mutatott egy Pilvaker-dalt. Azt mondtam, hogy nem hallottam még, mert kíváncsi voltam a sztorira. Állítása szerint nagyon tetszett neki, hogy egyrészt ráismer a versekre, másrészt hogy befogadható, hallgatható módon szólnak az emberekhez. Nagyon jó volt hallani, hogy egy 65 éves embernek így jön le ez az egész.

 

Mesélj a csapatról!

Az első brigád 2012-ben a DSP zenekar volt, és Diaz, aki producerként dolgozott velük. Ott volt a már említett Eckü, Saiid és Wolfie is, és persze Kautzky Armand, Sub Bass Monster. Nagyon nagy élmény volt, hogy csatlakoztak egy kezdeményezéshez, ami épp csak kezdett formálódni. Zenészekkel addig ritkán működtem együtt ilyen jellegű projektekben, kellett is némi idő, hogy megértsem, hogyan dolgoznak azok, akik nem 9-5-ig ülnek egy irodában – ennek minden pozitívumával és negatívumával. Szerettem volna, hogy amiben vannak, abban jól érezzék magukat, így innentől nem volt nehéz, mert szívből csinálták.

 

Kikkel dolgoztál még együtt?

Ami mostanra nagyon sokat változott, hogy régebben ha fel akartunk kérni valakit, el kellett magyarázni, mi is ez. Az elmúlt egy-két évben szerencsére már az előadók kerestek meg azzal, hogy szívesen csatlakoznának. Olyan jó csapat lett, hogy például Kautzky Armand el sem tudja képzelni, hogy március 15-én ne velünk legyen. Ő például egy állandó szereplő, ahogy most már többek közt a Random Trip zenészei, a Halott Pénzes Marsalkó Dávid és Járai Márk, a Margaret Islandes Lábas Viki és Füstös Bálint, Fluor, Fura Csé, Meszi a Punnany Massifból vagy Kollányi Zsuzsi is. Mellettük pedig vannak, akik egy-egy alkalommal csatlakoztak Pilvakeres dalhoz vagy előadáshoz, mint a zseniálisan tehetséges Fábián Juli, aki már sajnos nincs velünk, Sena, Fedora vagy Jakab Juli színésznő.

 

Mikor érezted, hogy „most megvan, most sikerült”?

A legbüszkébb arra vagyok, hogy egyik alkalommal odajött hozzám egy lány remegő kézzel, hogy ő ebből írta a szakdolgozatát, és milyen sokat adott neki a Pilvaker. Kevés olyan érzés van, ami ezt überelni tudja, mégis a mai napig nem gondoltam azt, hogy elértük a csúcsot, mindig többre és még jobbra törekszem. Nagyon örülök, hogy rengeteg emberhez eljutottunk, és sok olyan mérföldkő van, amire tényleg büszkék lehetünk. Amikor először azt láttuk, hogy megtöltöttünk egy 1848 székes Erkelt, vagy amikor megtudtam, hogy a mi eszközeinkkel tanítanak iskolákban, az óriási élmény volt. Ezek nagyon jóleső, pozitív visszacsatolások. Mégis mindig én vagyok a kishitű a társaságból. Abban sem vagyok soha biztos, hogy eljönnek, vagy hogy megtöltik az Erkel Színházat. Ezért úgy gondolom, kell még rajta dolgozni.

 

Mi hiányzik ahhoz, hogy elmondhasd, nagyot alkottatok?

Azt szeretném elérni a kezdeményezéssel, hogy lássák az emberek: lehet hosszú távon egy olyan megemlékezése március 15-nek, ahol az irodalom, a zene és a történelmi örökségünk van fókuszban – aktuálpolitika nélkül. Szeretném, ha ezen a napon együtt ünnepelhetnénk a magyarok gazdag irodalmi örökségét; ha el tudnának jönni művelődni, szórakozni, tisztelegni az örökségünk előtt úgy, hogy közben ne kelljen semmi mással foglalkozni.

 

Nehéz volt a Red Bullt behozni a Pilvaker mögé?

A Pilvaker eredendően egy Red Bullos rendezvény, vagyis ez nem egy független esemény, amihez idővel csatlakozott a cég, az viszont sok év munkája volt, hogy az előadók Red Bull Pilvakernek hívják. Három-négy év kellett, hogy beérjen, de mára mindenki tudja, hogy ez Red Bull-produkció.

 

Mire készültök a közeljövőben?

Az egészet egy színházba álmodtam meg, és mivel jelenleg nincs nagyobb kapacitású hely az Erkelnél, dolgozom az ügyön, hogy jövőre mindenképpen többen tudjanak eljönni. Habár nagyon hízelgő, hogy nyolc perc alatt elfogynak a jegyek, ez egy jel, amit nekünk tudni kell dekódolni, és reagálni rá…

 

A cikk folytatását keresd a BpMagazin ingyenes offline kiadványában!
Májusi számunkat megtalálod szerte a fővárosban (vagy a fenti linken).