Hol tanultad meg a videókészítés és a televíziózás alapjait?

Igazából a legtöbbet már munka közben tanultam meg mindenről. A tinédzser görkoris éveimben is forgattam a saját kis kamerámmal videókat, amiket aztán összevágtam szintén egyedül. Ekkor szerettem meg az egész mozgóképes világot. Később jártam főiskolára, ahol újságírást és film-videó-kultúrát tanítottak, de az igazi tapasztalatokat tényleg a terepen szedtem össze. Sok filmnézés, forgatás, vágás és persze a hozzáértők – olykor kemény kritikái – segítettek. Ez a háttértudás pedig szerintem elengedhetetlen a szerepléshez is.

Minek a hatására kerültél ki a háttérmunkálatokból a képernyő elejére?

Azért még a háttérben is aktívan dolgozom most, bár már többet vagyok a kamera előtt. Amikor sokat kameráztam és másokat instruáltam, hogyan beszéljenek, miket mondjanak, vagy csak, hogyan viselkedjenek egy szituban a forgatáson, azt éreztem, hogy ezt én is meg tudom csinálni, és egy idő után már zavart, hogy sajnos nem mindig a megfelelő emberek szerepelnek, én pedig fogom a kamerát, majd otthon éjszakákon át vágom a videókat. Az akkori Indexes felettesemnek – akit egyébként a mentoromnak is tartok – jeleztem, hogy szeretnék én állni a kamera előtt és persze össze is rakom az anyagot, de többre vágyom. Megengedte, aztán egyre többet csempésztem be magamból a riportokba.

Mindig is a média világa vonzott, vagy voltak más terveid is?

Régen nem vonzott a média világa, inkább az igazi filmkészítés, ami talán majd egyszer be is teljesedikJ A magasságom miatt sokat kosaraztam és nyilván elképzeltem magam NBA játékosként, de ahhoz sokkal több tehetség kellett volna. Később színész szerettem volna lenni – kicsit még most is – viszont a média és a videózás folyamatosan jelen volt, amit pont annyira szeretek, hogy ne akarjak egyelőre mással foglalkozni.

Saját magadnak vágod a videóidat?

Persze, még azokat a videókat is legtöbbször én vágom, amiket a gyártó cégem készít. A saját YouTube videóimat sosem tudnám kiadni másnak, sőt még a többit sem ugye, hiszen én nagyon régóta, elég ügyesen, gyorsan vágok, és ami a legfontosabb, pontosan tudom, hogy mit szeretnék a végén látni a saját stílusomban.

Már egy éve az ország legnézettebb infotainment műsorát, a Fókuszt vezeted. Milyen tapasztalatokkal gazdagodtál ezidő alatt?

A Fókusz – egészen hihetetlen – egy 21 éve futó magazin, aminek csupán pár műsorvezetője volt eddig, köztük az RTL mostani programigazgatója, vezérigazgató-helyettese Kolosi Péter is. Még most is a legmagasabb nézettségű műsorok között van, ráadásul főműsoridőben és élőben – ezt a legutóbbit egyébként kevesen tudják sajnos. Sok mindent tanultam az elmúlt egy évben. Szöveget írni, nagyon sok szöveget írni, az élő adás varázsában beszélni, viselkedni és persze az elképesztően jó és színes riportoknak köszönhetően az egész világot jobban megismerem.

Dóri hatására kezdtél el te is vloggerkedni?

Dórinak is volt hatása rá, de nem miatta kezdtem el. Akkoriban kicsit sértődött és talán csalódott voltam, hogy még nem kaptam komolyabb lehetőséget a tévében, ezért eldöntöttem, hogy létrehozok egy saját internetes csatornát, ami csak az enyém, és olyan „műsorok” vannak, amilyeneket én szeretnék. És persze velem a főszerepben (mosolyog).

Mit szeretsz jobban? A vloggerkedést vagy élő adásban műsort vezetni?

Nagyon különbözik a kettő. A legtöbb „youtuber” valószínűleg elvérezne egy élő adásban, de lehet, hogy egy komolyabb tévés forgatáson is. Más az, amikor otthon vagy, csak magadnak forgatsz egy videót és más az, amikor több ember előtt, instrukciók és merevebb koncepció alapján kell teljesítened szereplőként. Őszintén mondom, hogy mindkettőt egyformán szeretem. Más bennük a szerethető, más a nehézségük és azért más a súlyuk is.

Ki volt az a személy (vagy személyek), akinek a legtöbbet köszönhetsz a karriered kapcsán?

Én nagyon szeretem a kritikát. Az ésszerű és megalapozott kritikát. Sokkal jobban, mint a dicséretet, mert az nem mindig őszinte.  A legtöbbet talán a már említett volt Index-es vezetőmnek, Pusztay Andrásnak köszönhetek, aki szakmailag és emberileg is nagyon sokat hozzáadott a karrieremhez, mindig számíthattam rá. Nekem nincsenek gazdag szüleim és nem intéztek el soha semmit befolyásos ismerősök csak a két szép szememért. Magamnak jártam ki az utam, amiben persze többen útitársak ma is, a párom, barátok, kollégák, de ugye egyedül ezt nem is lehet.

Mi volt a legszebb pillanat eddigi karriered során?

Sok szép pillanat van, csupán észre kell venni őket. Nem mindig egy nagy dolog az, amitől boldognak érzem magam, sőt. Pár hete például a kis városkámban jártam, ahol 18 éves koromig éltem Tiszavasváriban, és a helyi gimiseknek, felnőtteknek tartottam előadást. Igazából csak száz ember előtt beszéltem egy jó órát, de még én is olyan motivált lettem tőle, hogy kivételesen szép emlékként maradt meg. Egyébként leginkább az utazások és a menyasszonyommal átélt élmények az igazán csodásak.

Mit ad neked Budapest?

Imádom Budapestet! Kisgyerekként még olyan volt, mint most New York. Mára ugyan megszoktam, viszont szinte minden nap látok benne valami újat, megmutatja egy olyan arcát, amiért nem lehet megunni. Ha nem itt élnék, akkor valószínűleg Los Angelesben.