interjú

Kovács Tamás: Keserédes fájdalom fog el, ha a Vajdaságba hazaérve meglátom a cirill feliratokat

,,Egy nagyon szenzitív srác, aki a saját belső érzékenységét pillanatok alatt szenvedéllyé tudja formálni, és az egész mögött mindig ott van Kovács Tamás, az ember.” – ezek a sorok Dudás Balázstól, a Welcome rendezőjétől vannak, aki már 2016-ban tudta, mi is lakozik igazán ebben a bizonyos srácban. Pimaszság? Vagányság vagy ambiciózus? A vajdasági magyar színművésszel, Kovács Tamással beszélgettünk.

Tavaly szerezted meg a diplomádat a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, és ezek után három helyről is megkerestek. Végül a Székesfehérvári Vörösmarty Színház mellett döntöttél. Hogy érzed magad az új kihívásokban és a városban?

Szerencsésnek gondolom magam, hogy több megkeresésem is volt. Székesfehérvár mellett döntöttem, mert nem kíván egy folyamatos itt tartózkodást, hiszen közel van a fővároshoz, továbbá azt éreztem, hogy szükség van rám ebben a színházban. Jól érzem itt magam, nagy feladatok várnak rám idén is. Külön öröm, hogy rendkívül tehetséges kollégákkal van szerencsém együtt játszani a jövőben.

Sokan a következő Jávor Pált látják benned, és az egyik legmenőbb magyar színészként tartanak számon. Te milyennek látod magadat valójában 24 évesként?

Nem tudom, mit takar az, hogy menő. Mitől menő, vagy nem menő valaki? Szerintem sokkal fontosabb, hogy hiteles, önazonos és egyenes tudj maradni. Igyekszem helytállni a feladatokban, ami vagy sikerül vagy nem. Egyébként most jó helyen vagyok, szeretem ezt az időszakot az életemben. Nyáron a Sztalker csoporttal – Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós közös színházi előadásai – bemutattuk a Gyulai várszínházban a   Vízkereszt, de amúgy mindegy c. előadásunkat, volt egy kis turné, majd két hónap pihenés következett. Októberben kezdődnek el ismét a próbák.

1994-ben Zentán születtél, és a gyönyörű Szabadkán nőttél fel. Mik azok az értékek és dolgok, amiket fontosnak tartasz, és magaddal hoztál 2013-ban vajdaságiként Magyarországra, azon belül is Budapestre?

Mivel Zentán születtem és Szabadkán nőttem fel, oda jártam óvodába, általános iskolába, gimnáziumba is, oda köt igazán minden. Mindent onnan hoztam. Szeretek hazajárni, ugyanakkor amint átlépem a határt és meglátom a cirill feliratokat az utcán, valami keserédes fájdalom fog el, nem is tudom jobban leírni. Mindig kell 1-2 nap az embernek, míg belerázódik az otthoni levegőbe. Húszan érettségiztünk, abból tizennyolcan eljöttünk, főleg Magyarországra, Ausztriába, Angliába, de egyik osztálytársam Amerikában folytatta a tanulmányait. Fáj látni, hogy fogyunk el a Vajdaságban, ugyanakkor én is ugyanúgy eljöttem otthonról, és meglehetősen keveset járok haza.

KT

Fotó: Bezzeg Gyula

Emlékszel az első emlékeidre Budapesttel kapcsolatban?

Nem tudom, mikor lehettem életemben először Pesten. Valamikor kölyökkoromban, az biztos. A családdal jöttünk a Csodák Palotájába, de egészen pici voltam, nincs is róla emlékem. Később volt kirándulás az általános iskolával is, amikor megnéztünk egy előadást a Nemzeti Színházban, és azt követően körbevezettek minket.

Az egész családodat igencsak a színház és a filmes szellem jellemzi, mivel édesapád Kovács Frigyes színész, testvéred K. Kovács Ákos pedig operatőrként építi karrierjét. Emellett ott van édesanyád, aki újságíróként dolgozik. Mikor jött el az a pont, amikor végleg beszippantott a színházi közeg?

Focista szerettem volna lenni egész életemben, aztán egyik edzésen éreztem. hogy mégsem ez lesz az én utam. Rengeteg versmondó versenyre és amatőr színjátszó csoportba jártam a gimnáziumi évek alatt. Sok pozitív visszajelzést kaptam, úgyhogy úgy döntöttem, belevágok. Nem nagyon tudtam, hová jövök, talán ezért is sikerült elsőre bekerülnöm Színház- és Filmművészeti Egyetemre 2013-ban.

Kit tartasz a legnagyobb példaképednek?

Azokat az idős kollégákat, akik 40-50 pályán eltöltött év után is jókedvvel és hittel tudnak színpadra állni estéről estére.

A legjobban mit szeretsz a hivatásodban?

Mindig más történik az emberrel. Sohasem ugyanolyan egy-egy próbafolyamat és egy-egy előadás sem. Szerintem ez adja a szakma izgalmát.

Kiknek köszönhetsz a legtöbbet az eddigi életed során?

A családomnak. Az határozza meg leginkább az ember személyiségét, amit otthonról hoz. Különösen fontos, hogy 12-14 éves koráig milyen impulzusok érik a gyereket.

Mi volt az eddigi legmeghatározóbb színházi vagy filmes élményed?

Rengeteg emlékezetes pillanat van, már csak az egyetemről is. Sűrű öt év volt, amit ott eltöltöttem. Talán amikor elszáll egy előadás és sikerül belekerülni abba a bizonyos flow-ba… Na, az hihetetlenül jó érzés.

kt3

Fotó: Baksa Norbert

Ilyen sok elfoglaltság mellett hogyan és mivel tudsz kikapcsolódni?

Jelenleg épp semmit sem csinálok, mivel van két hónap szünetem. Ráadásul szeptemberben és októberben is nagyon keveset játszom. Októberben ugyan már elkezdünk próbálni, de előadásom még mindig alig van. Az évad eleje sajnos többnyire ilyen, úgyhogy amikor csak tudok, focizok. Ezenkívül még nagyon szeretem olvasással elütni a szabadidőmet.

Megosztanád a BP Magazin olvasóival a közeli és a távoli terveidet a jövőre nézve?

Bízom benne, hogy a már említett Sztalker csoport kinövi magát, és ez a csapat hosszú évtizedeken keresztül együtt lesz még. Továbbá szeretnék színészileg megizmosodni és sokféle műfajban kipróbálni magam. Erre a Vörösmarty Színház egy jó terep. Ezenkívül jó volna világot látni.

Mit jelent Kovács Tamásnak a főváros, Budapest?

A belvárosban lakom, és egyre idegtépőbb, amikor éjjel üvöltenek az angol turisták. Borzalmas, nem lehet aludni, szóval ezt a részét gyűlölöm a fővárosnak. Másrészt szeretem azt, hogy minden itt van egy karnyújtásnyira. Sokáig csak az egyetem jelentette számomra Budapestet. Az utóbbi egy-két  évben kezdtem el igazán megismerni a várost és felfedezni azt, hogy mennyi mindent nyújt az ittenieknek, így nekem is.

bzsm

Koltai Róbert: A közönség szeretete tart fiatalon, életben, forrón

,,Akkor öregszem a leginkább, amikor nincs dolgom. Az nagyon árt.” – mondta valamikor a 75 éves Koltai Róbert. A Jászai-díjas érdemes művész azóta se ad okot az öregedésre; állandó munkában, mozgásban van. Az Indul a bakterház bakterja, a Sose halunk meg Gyula bácsija és még sok színházi és filmszerep gazdája adott interjút a BP Magazinnak – a változatosság kedvéért rohanás közben.

Mindenekelőtt egy aktuális, udvarias, de fontos kérdés: hogy érzi magát mostanában? 

Köszönöm, egész jól. Próbálom magam mindig a lehető legjobban érezni, de ehhez kellenek az elfoglaltságok, és hála Istennek, sok a munka, most is éppen egy forgatásról tartok hazafelé. Ezen kívül rengeteg darabban játszom az ország számos pontján, szóval egész évben nagy a jövés-menés. A József Attila színház Balfácánt vacsorára! című darabját játsszuk együtt Kern Andrással, aztán a Katona József Kamrájában a Mi osztályunkat, míg a Budaörsi Latinovits Színházban Szép Ernő: Kávércsarnokában láthat a közönség.

A most legfontosabbak közé sorolnám Batang felé című darabot, ami egy igen fontos témával foglalkozik, a demenciával. Ezzel a darabbal kaptunk meghívást az Országos Alzheimer Café hálózattól, jelenleg élő szerződésünk van 13 várossal, ahol játszani fogjuk a darabot. A másik lényeges dolog a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban látható Lovagias ügy, ahol Kabos Gyula szerepében vagyok látható. Hatalmas népszerűségnek örvend mind a két darab az egész országban, hiszen tele vagyunk, vagyis voltunk vendégszereplésekkel egész nyáron. Hihetetlen, mennyire szereti a közönség ezeket az előadásainkat. Érdekesség, hogy az utóbbiként említett mind a két nagyszerű darabot Gaál Ildikó rendezte.

A 2006-ben elhunyt Zenthe Ferenccel köztudottan jó barátok voltak. S milyen a sors, éppen a róla elnevezett színházban játszik…

Feri szerintem a valaha élt egyik legjobb magyar színész volt, és az egyik legfantasztikusabb, legszerényebb ember, akit pályám során megismerhettem. Semmilyen színészi allűrje nem volt. Boldog vagyok, hogy a Zenthe Ferenc színházban is játszhatok. A Csocsó, avagy éljen május elseje! című film Tata szerepére kértem fel annó, amit el is játszott felejthetetlenül. Ekkor váltunk igazán jó barátokká és kísértük egymást végig a karrierünk során.

Nyilván már sokszor elmesélte, de a BP Magazin fiatalabb olvasói talán még nem tudják: hogyan került kapcsolatba a színházzal, hogyan talált erre a pályára?

Többszöri próbálkozásra vettek csak fel a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Amúgy 1968-ban végeztem Pártos Géza osztályában. Hálát adok a mai napig azért a csapatért, akikkel együtt tanulhattam a mesterséget, többek között Vencel Verával, vagy Molnár Piroskával és másokkal. A diploma megszerzése után mentem az akkori kaposvári színházba, ahol részese lehettem a színház felemelkedésének. Olyan rendezőkkel dolgozhattam ott akkor együtt, mint Zsámbéki Gábor vagy Ascher Tamás.

Küzdelmes évek után az első filmem a Sose halunk meg volt. Ebből máig, 25 éve tartó siker lett, amelyet még több alkotás követett, többek között a Szamba, a Csocsó vagy a Világszám!. Hihetetlen még mindig az a tudat, hogy azóta nagyjából 2,3 millióan látták a 9 filmemet a mozikban, ami kimagasló szám és ebbe a máig tartó televíziós ismétléseket milliós nézőtáborát nem is számoljuk.

Színészként mi az ars poeticája?

Mindig az volt a legfontosabb, hogy az összes filmemmel, színházi szerepemmel át tudjak adni valami szépet a közönségnek, amelyben együtt található meg a nevetés mellett a fájdalom is. A mindennapi élet dolgait hoztam felszínre a szerepeimben, hol humoros, hol szomorú köntösben. Nagy siker, hogy ezek a számomra fontos filmjeim nemtől, kortól és generációtól függetlenül fogyaszthatóak és egyben szórakoztatóak lettek, amit a közönség reagálása többszörösen visszaigazolt. Külön öröm, hogy a színházak és magyar közönség a szívébe zárta ezeket a műveket.

Van tervben újabb film akár színészként, akár rendezőként?

Tervek vannak, de most a fővonal a SZÍNHÁZ. Csupa nagy betűvel.

Koltai Róbert

Az embernek valahogy az az érzése, hogy ön mindig képes megújulni. Folyamatosan a vidámságot és az erőt sugározza, most is ezt hallom ki a szavaiból. Honnan ez a kifogyhatatlan energia?

Sokan mondják ezt rólam, és bevallom én se érzem, hogy 75 éves vagyok. Tény, hogy sose dohányoztam, alkoholt is csak nagyon keveset ittam. Viszont tudom, hogy a vitalitásomban a legnagyobb szerepe a kapott génjeimnek van. Édesapám egy igen életerős, kiváló humorú ember volt, aki mindezek mellett gyönyörűen mondott verseket. Kifogyhatatlan energiáját örököltük mindkét húgommal.  A megújulásról pedig annyit, hogy nekem hatalmas erőt ad, ha örömet szerezhetek másoknak, elsősorban persze a közönségnek. A mindennapos szereplés, a színpadi jelenlét tart egészségben, még ha el is fáradok benne – mert jóleső fáradtság, hiszen imádom a munkámat. Hálás vagyok érte, hogy azt csinálhatom, amire születtem, ami igazán boldoggá tesz.

A Drága örökösök című magyar sorozatban mindenki Kálmán bácsiját alakítja. Mi a legemlékezetesebb történet a forgatásokról, amit megosztana a BP magazin olvasóival?

Sajnos a szerződés kiköti, hogy nem oszthatunk meg belső történeteket, viszont annyit elmondhatok, hogy az unokáimnak nagyon bejött az egész sorozat.

Nemrég könyve jelent meg Sose halok meg? címmel. Ennyire meghatározó fejezet az életében ez a film, hogy ezt a címet választotta a kötetének?

Természetesen van szándékos utalás a Sose halunk meg című filmemre. Viszont meg kell mondjam, 75 évesen akaratlanul is számot vet az ember (Koltai Róbert 75. születésnapján jelent meg a könyv – a szerk.). Így jött a cím is – Sose halok meg? – egyfajta “na tessék, itt vagyok! Még meddig?”. Bár engem a korom sose foglalkoztatott, inkább csak tényleg jó elmesélni azt a rengeteg történetet és élményt, amiben eddig részem volt. Ez a könyv nem egy szokásos életrajzi mű, inkább sztorik tömege. Miután kikerült a polcokra, akkor jöttem rá, hogy mennyi minden fontos dolog kimaradt a könyvből. Így már el is kezdtük a következő könyvet a Jaffa kiadó felkérésére Gaál Ildikó szerkesztőmmel, amiben a kimaradt sztorik szerepelnek majd, ezen belül az Én Kabarém világába kalauzolom el az olvasókat. Még az is lehet, hogy valami ilyesmi lesz a november végén megjelenő írásom címe.

Beszélgetésünk végén a kötelező kérdést is felteszem, ahogy azt a BP Magazin olvasói már megszokhatták: mit jelent Koltai Róbert számára Budapest?

Budapest? Ez a szülővárosom, itt nőttem fel. A legtöbb időt az életemben ebben a városban töltöttem, az itteni iskolák padjait koptattam és itt teljesedtem ki. Azonban ez a hely egyenlő a számomra legfontosabb dologgal, mégpedig a színházzal. Bár az igazat megvallva legbelül mindig is vidéki színésznek éreztem magam. Sok-sok más színházban voltam megannyi évet, többek között 25 esztendőt Kaposvárott, aztán Pécs, Szolnok, Veszprém és Szombathely következett. Imádom Budapestet, de a vidéki nézők szeretete épp olyan fontos számomra. Engem a közönség szeretete tart fiatalon, életben, forrón. És ezt nem lehet elvenni.

Fotók: Jakkel Rudolf

bzsm

,,Itthon sokkal inkább önmagam tudok lenni zeneileg’’

 

Az Irie Maffia és a Kelemen Kabátban zenekarok billentyűs-dalszerzője és producere, JumoDaddyként is rendkívüli sikereket ért el itthon és külföldön egyaránt. Szíve mégis hazahúzza, mert itthon érzi teljesnek magát. Horváth Gáspárral beszélgettünk. 

Mikor döntötted el, hogy a zenével szeretnél foglalkozni, azon belül is az elektronikus vonallal? 

Gyerekkorom óta nagyon szeretem a zenét, hét évesen kezdtem zongorázni. Összesen tizenkét évet vettem részt zenei oktatásban különböző iskolákban, és már a gimiben is elektronikus zenét hallgattam; elsősorban Acid-House-t és Drum & Bass-t. Ekkor már hobbi szinten zenéltem, producerkedtem és az egyetemi évek alatt DJ-zni is elkezdtem. Számomra az elektronikus zene tehát tinédzser szerelem, és annak ellenére, hogy élő-popzenével foglalkozom a legtöbbet, a szívem mindig akkor dobban meg, ha valami jó partizenét hallok.

Annak idején az Irie Maffia tagjaként lettél ismert. Hogyan indult a karriered?

Az Irie Maffia hivatalosan 2005-ben alakult, ami rögtön nagy sikerrel indult. Az első pár év után számomra főállássá vált a dolog, különösen, hogy kezdettől fogva én voltam a zenekar producere. Az Irie-ban szereztem színpadi rutint, mint billentyűs, és a lemezeink elkészítése közben tanultam ki a hangszerelői, hangmérnöki produceri szakmát is. Sokat segített édesapám, aki ekkor saját hangstúdióval rendelkező szabadúszó hangmérnök volt, valamint a saját igényeink és igényességünk motivált arra, hogy megtanuljam a szakma legfontosabb alapjait. A DJ-karrierem szintén az Irie Maffiával indult, amelynek a kezdeti években volt egy soundsystem felállása is Élő Marcival – Dr. Dermot, Columbóval és Kemonnal. A Corvin Tetőn hat éven át voltunk rezidensek, ahol minden kedden Irie Maffia-buli volt. A karib és jamaikai zenék mellett sok hiphopot és R&B-t is játszottunk, egyszóval a fekete klubzenék teljes palettáját jól kellett ismernünk, és rendszeresen egész éjszaka lavíroztunk a tempók, hangnemek és ritmusok között. Ez a heti buli olyan rutint adott, amelyre azóta is támaszkodom, itt tanultam meg, hogy lehet a lejátszókon hangzások, stílusok és tempók között mozogni. Arról nem is beszélve, hogy rengeteg élő zenét is játszottunk főleg bakelitről, szóval ez volt számomra az első nagy DJ-iskola. Ezután Wondawulf barátommal indítottuk el az eleinte Moombah!. majd UVCT nevű sorozatot, amely szintén hat éve létezik, és ez ötvözi a basszus zenék, a trópusok és a hiphop műfaj világát. Sokat lendített a karrieremen a rádiózás is, a Petőfiben három éven át volt heti rendszerességű mixműsorom, ebből az utolsó év egy péntek esti beszélgetős és DJ-adás volt, amellyel szintén rengeteget tanultam a szakmában.

Szerinted ki vagy ma, és hol tartasz?

Az elmúlt négy évben nagyon erősen a hazai terepre helyeződött át nálam a hangsúly. Sok év kitartó külföldi próbálkozás, kisebb sikerek és nagyobb csalódások után most az látom, hogy itthon könnyebben tudok érvényesülni, ugyanakkor sokkal inkább önmagam tudok lenni zeneileg. A kezdeti külföldi underground sikerek után egyre több hazai lehetőség és kihívás várt rám, egyre komolyabb sikereket értem el itthon. Volt idő, amikor opció volt számomra egy esetleges “disszidálás” a zenei karrierem kiteljesítése érdekében, azonban zenekaraim és a családom miatt jelen pillanatban ez egyre kevésbé tűnik reálisnak. Ma párhuzamosan próbálom a popzenei karrieremet és a partizenei produceri munkáimat összeegyeztetni. Ez nehéz feladat, de próbálom tudatosan csinálni. Az idén nyáron két könnyebb, poposabb dalom is elkészült. A Jetlag zenekarral és Nemazalánnyal közös Hülyeakaroklenni már tavasz óta látható és hallható a zenetévékben, de emellé Marsalkó Dávid induló Dedmani nevű sideprojektje első dalát is elkészítettük. A Beyoncé című közös dalunk klipje június végén jelent meg. Nyár végén egy kislemezt fogok megjelentetni, ennek a lemezbemutatója szeptember végén a Budapest Parkban lesz. Ezzel az EP-vel visszaváltok a Black Horse-féle ütős partizenék világába, amely továbbra is szívügyem.

IMG_3757

Mit szeretsz leginkább a munkádban?

A változtatosságot. Van egy alapvető szezonális periódus benne, ősztől tavaszig alkotó munka folyik a stúdióban, tavasztól őszig pedig turnézunk. Ez a téli-nyári felosztás elsősorban a zenekarokra igaz, és a zenekari pop produkciók teszik ki a munkám legnagyobb részét, de a DJ alteregóm is hasonlóan oszlik meg. Annyi kiegészítéssel, hogy itt nyáron is folyamatosan frissen tartom a műsoromat, sok saját, exkluzív mashupot készítek az éppen aktuális kedvenceimből, vagy új zenéket illesztek be a szettembe, új ötleteket tesztelek a bulikban, tehát a stúdiózás végső soron soha nem áll le teljesen. Sok fellépésemen születnek új ötleteim, amelyeket egy laptoppal aztán a következő bulira például egy remix formájában már általában meg is valósítok. A zenekaroknál pedig izgalmas, hogy egy dalt végigkísérhetek a gondolattól egészen a színpadig. Ez a változatosság a munkatársaimra is igaz, akik egyben a barátaim is. Nagy élmény, hogy szinte csak saját projekteken dolgozom, de ha megrendeléses munkám van, akkor is olyan emberekkel működök együtt, akikkel jóban vagyunk és akiknek hiszek a zenéjében.

Ki segített neked a legtöbbet? Ki az akitől a mai napi tanácsot kérhetsz?

A szakma alapjait a zenetanáraimtól és édesapámtól tanultam. Aztán nagyon tudatosan kezdtem el felépíteni, viszonylag korán, tizenéves koromtól kezdve, rengeteg kísérletezéssel és autodidakta módon azt a produceri tudást, amellyel jelenleg rendelkezem. Emlékszem, hogy rongyosra hallgattam bizonyos referencia zenéket, hogy a saját dalaim keverésénél elérjem azok hangzását. Aztán az internet robbanásával éveken át éjszakákat töltöttem a YouTube előtt, sőt azóta is sok zenei, szakmai oktatóvideót nézek. Ebben a szakmában minden mindennel összefügg, és ahogy tisztul a kép, és rutint szereztem egyre könnyebb lett átlátni egy produceri feladatot. Különböző fázisokban különböző személyekre számítok, de a legfontosabb a belső köröm, barátaim és a családom. Általában elég fix elképzeléseim vannak a dalokról, amelyeken dolgozom, de sokan vannak a bizalmi körömben, akiknek meg merek mutatni egy félkész vagy akár csak ötlet szinten álló dalt is. Produceri szempontból talán Nagy Dávidot tudom személyesen megemlíteni, akinek a felfogásából és munkamódszeréből sokat tanultam az elmúlt években.

Melyik az a pillanat pályafutásod során, amit szívesen újraélnél?

Van egy olyan vágyam, hogy talán a zene eljuttat a világ összes kontinensére. Mindegy, hogy mekkora sikerrel, milyen körülmények között, de szeretnék fellépni minden földrészen. Az eddigi legnagyobb ilyen élményem Ghána volt Sena Dagadu meghívására, ahol az ottani zenészektől megtanultam milyen a szó legszorosabb értelmében véve játszani a hangszeren. Tét nélkül, stressz, elvárás és felelősség nélkül, pusztán a zene öröméért játszani. Kétszer jártam az USA-ban, amely szintén óriási hatással volt rám. Austin és New York méreteiből és zenei kulcsszerepéből adódóan inkább letartolt és lehengerelt. Ebből évek alatt sem igazán tértem magamhoz, de szükség volt rá, hogy valamennyire belelássak az amerikai EDM-pop, illetve a zeneipar felfogásába. Szintén kétszer sikerült eljutnom az Amsterdam Dance Eventre, amely sokkal barátságosabb léptékű, de annál fontosabb szakmai rendezvény. Az európai turnékat és fellépéseket sokkal könnyebb megélni, így kifejezetten szeretek a régió országaiban játszani. Idén nyáron másodszor mentünk az Untold fesztiválra, amely egy hatalmas zenei rendezvény Kolozsváron. De a tízéves jubileumi Irie Maffia-koncertünkre is bármikor visszarepülnék, amelyet a Sziget Fesztivál nagyszínpadán adtunk Robbie Williams előtt, körülbelül nyolcvanezer embernek. Ezeket az élményeket szívesen átélném újra, de szeretek inkább a jövőbe tekinteni. Remélem, lesznek még hasonló élményeim.

Sokoldalú személyiségedből kiindulva biztosan mindig rengeteg ötleted és terved van. Jelenleg milyen projekteken dolgozol?

Az utóbbi években elég fixen beállt a három fő projektem, az Irie Maffia, a Kelemen Kabátban és JumoDaddy. Ezek mellett kevés más dologgal van kapacitásom foglalkozni, de nagyon jól tudok dolgozni a Margaret Islanddel, Marsalkó Dáviddal a Halott Pénzből, vagy éppen Lotfi Begivel. Felcser Mátéval is ezeréves cimborák vagyunk, és túl régóta kerülgetjük egymást ahhoz, hogy most már ne süljön ki belőle valami közös zene. Ilyenkor persze mindig az a kérdés, hogy milyen brandhez vagy zenekarhoz köthetően tud a dal a leghitelesebben megjelenni.

Mire számíthatunk az új albumod kapcsán?

Az ősszel megjelenő kislemezemmel egyértelműen szeretnék a kemény, Black Horse által kijelölt zenei világomhoz visszakanyarodni. Az utóbbi években sok popzenei együttműködésben vettem részt, de most eljött az ideje megint egy teljesen önálló, nagyszabású, retrofuturisztikus parti EP-nek. Ezen dolgozom gőzerővel. Négy dal szerepel majd a kislemezen, amelyhez egy videoklip is leforgott Láposi Dávid barátom rendezésével, ami szintén ősszel érkezik. Az egész EP valahol a dubstep és a hardsytle határait feszegeti, elég komor lemez lesz.

Mit adott neked a főváros, Budapest?

Nehéz ezt megfogalmazni, mert itt születtem, itt nőttem fel. Nagyon szeretem ezt a várost, bárhonnan jó ide hazatérni. Jól ismerem, inspirál, szórakoztat, a zenész élet minden savát borsát megadja. Azonban személy szerint Budát jobban kedvelem, itt is nőttem fel, itt élek a családommal.

,,Ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni” – Így teremtett márkát egy kis virágüzletből Muszula Timi

 

12 éve az első olyan virágkötők egyike volt Magyarországon, aki ellentmondva a hagyományoknak, megnyitotta újhullámos virágüzletét, a Laura Virágot – ami mára egy önálló márkává nőtte ki magát. A sikeres üzletasszony a mai napig tele van új tervekkel és ötletekkel, amiket elszántan meg is valósít. Muszula Timivel beszélgettünk.

A Laura Virág egy újhullámos virágüzletként jelent meg hazánkban. Honnan jött az ötlet, illetve hogyan indult el? 

Óvodás korom óta virágos akartam lenni. Míg más családokat rajzolt szivárvánnyal, addig én különböző virágcsokrokat. Amikor megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, azonnal rávágtam, hogy virágos, pedig a családban és a környezetemben senki nem volt az. 22 évesen nyitottam meg az első üzletemet. Belegondolni is hihetetlen, hogy ennek már több mint 12 éve. Akkoriban még álmomban sem gondoltam volna, hogy egy márka születik meg a LAURA névvel. Mostanra azonban egy saját stílust hoztam létre, amit szerencsére sokan szeretnek.

Processed with VSCO with au5 preset

Miért nem a te nevedet viseli a márka? Miért lett Laura?

Amikor megnyitottam az üzletet, akkoriban még a virágosok valóban önmagukról nevezték el az üzleteiket. Én azonban nem akartam követni az aktuális trendet, és mivel mindig is lány gyereket szerettem volna, felcsaptam egy naptárat, ami a Laura névnél nyílt ki, és annyira megtetszett, hogy számomra ezzel eldőlt a dolog.

Mit szeretsz a munkádban leginkább?

Imádok “virágos” lenni. Bármikor büszkén mondom, hogy az vagyok. Igaz, sajnos ma már többet dolgozom az üzleten kívül, de a mai napig boldoggá tesz megkötni egy csokrot. Most a leginkább azt szeretem benne, hogy tovább tudom adni a tapasztalataimat másoknak is. Hihetetlenül jó érzés, hogy ennyien akarnak tanulni tőlem. Jó érzés, hogy ennyi emberre vagyok hatással a szakmán belül, igazi elismerés az elmúlt évek kemény munkájára nézve.

Honnan szoktál ihletet meríteni, és vannak-e olyan konkrét személyek, akik nagy hatással vannak a munkádra?

Engem minden inspirál. Az utazásokból rengeteg ötletet merítek. Szeretem a saját kollekcióimat a mai divat köré építeni, ezért sokat inspirálódok neves tervezők munkáiból. Szeretem a filmek díszlet tervezését is figyelni, valamint annak minden apró részletét. Burkolat, bútor, kiegészítők. Ezért a legnagyobb kedvencem Nancy Meyers filmrendezőnő, mert nála mindig minden tökéletes. 

Mire vagy a legbüszkébb?

A csapatomra, a sulira, az új üzletemre. De talán a legjobban arra, hogy sokan választják a Laura Virág miatt ezt a szakmát.

Sikeres üzletasszony vagy, akit sokan ismernek. Szerinted minek köszönhető mindez?

Szerencsés vagyok, hiszen virágokkal foglalkozhatok, ami már önmagában félsiker volt számomra, de úgy gondolom, a munkabírásom és kitartásom az, ami visz előre. Mindig újat akarok alkotni, és addig nem állok meg, amíg nem sikerül. A következő jelmondatban hiszek: ha meg tudtad álmodni, meg is tudod tenni. Szerintem sokaknak lehet inspiráló az én történetem is, hogy egy kis virágüzletből márkát tudtam teremteni. Mindig megújulva hozok létre egy olyan világot, amiben az emberek jól tudjak érezni magukat, vagy éppen olyan dolgokat készítek, amivel örömet szerezhetnek valakinek. 

IMG_7264.JPG

Volt olyan pont az életben, amikor úgy érezted, hogy semmi nem jön össze? Ha igen, akkor mi segített ki a nehéz helyzetekből?

Igen volt, van és lesz is. Az élet már csak ilyen, tele van kihívásokkal. Viszont mindig próbálom ezeket a dolgokat ösztönzően felfogni és a legjobbat kihozni. A legnehezebb időszakom az elmúlt évem volt. Kiléptem a régi életemből. Kiszálltam egy étteremből és cukrászdából, aminek minden négyzetcentiméterét én álmodtam meg. Új üzlethelységet kezdtem keresni, ahol megvalósíthatom újra az álmomat, de sajnos közel egy évig sikertelenül jártam. Nemrég azonban végre megtaláltam, amit kerestem, úgyhogy örülök, hogy nem adtam fel. 

2018-ban belevágtál egy újabb álom megvalósításába és megnyitottad a Cloē Home Stúdiót. Mesélj nekünk erről egy kicsit.

A párommal kezdtük el az egészet. Mivel nem volt helye a Cloē Cafénak, ezért csináltunk egy workshop stúdiót. Azelőtt a virágüzlet műhelyében tartottuk meg ezeket a foglalkozásokat, de ha workshop volt, akkor más munkákkal nem igazán tudtunk emiatt haladni. Később kifejezetten erre a célra találtam egy lakást, ami azonnal szerelem lett. Imádom a hangulatát, valamint ott tartjuk a Cloē sulit és különböző sajtóeseményeket is.

Min dolgozol jelenleg?

Jelenleg az egy éve várt álmomon, a Cloē Cafén. Az ötödik kerületben lesz egy szuper csajos  kávézó-cukrászda, ami szeptemberben, legkésőbb októberben megnyílik, de erről egyelőre többet nem szeretnék elárulni. 

Mi a legfőbb vágyad a jövőben?

Sikeres üzletek, boldog csapat. Ami viszont a legnagyobb álmom, az egy saját Laura virágos esküvőhelyszín. Szeretném, ha ez az elkövetkezendő öt évben megvalósulna, és ezért mindent meg is fogok tenni. Valamint jövőre remélhetőleg kiadhatom a második könyvemet.

Mit ad neked Budapest?

Imádom ezt a várost, csodálatos! Amikor egy utazás után újra látom, akkor mindig az az érzésem, hogy járhatok bárhol, de Budapest a legszebb. 

 

,,A sminkelés számomra szabadság és önkifejezés’’ – Pohorelli Bettina

 

Pohorelli Bettina napjainkban az ország egyik legsikeresebb sminkesei közé tartozik, aki rendkívüli szépérzéke mellett kisugárzásával kápráztat el mindenkit.

Hogyan lett belőled az ország egyik legnépszerűbb sminkese?

A főiskola mellett kezdtem el sminkeléssel foglalkozni. Akkor még csak hobbiszerűen ismerkedtem a szakma szépségeivel, majd később annyira beleszerettem, hogy elkezdtem magam komolyabban képezni és eldöntöttem, hogy mindenképpen profi sminkes szeretnék lenni. Elég céltudatos vagyok, így viszonylag hamar a köztudatba kerültem.

IMG-4213

Miként jutottál el oda, ahol most tartasz?

Öt évig dolgoztam a MAC-nél, ahol nagyon sokat tanultam. Az ott töltött évek alatt teljesen kinyílt a világ számomra. Megalapoztam a tudásomat és betekintést nyerhettem a szakma üzleti hátterébe is. Ennek a tudásnak ma is sok hasznát veszem a saját vállalkozásomban.

Szerinted mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen itthon ebben a szakmában?

Felsorolhatnék rengeteg mindent, de ami nélkülözhetetlen, egy profi sminkesben az a kitartás és a szakmai alázat. Ugyanakkor egy sminkesnek jó természetre és kifogástalan megjelenésre is szüksége van az érvényesüléshez. A megjegyezhetőség érdekében létfontosságú a stílus. Ahhoz, hogy maradandó élményt hagyj az emberekben, kell, hogy legyen benned valami plusz. Mindezek mellett ma már elengedhetetlen, hogy jól kezeld a közösségi média felületeidet és folyamatosan képben legyél a szépségvilág történéseivel. Természetesen a kézügyesség és a szépérzék is kulcsfontosságú. Ha ezek megvannak, jöhet a soha véget nem érő gyakorlás. Rá kell hangolódni az emberekre, illetve alapvető dolog, hogy tisztelni kell a vendégeket és a kollégákat egyaránt.

Ha visszanézel az előző munkáidra, milyen érzést keltenek benned?

A régi munkáim majdnem mindegyike egy-egy szép emléket idéz fel bennem. Emlékeztetnek arra, hogy honnan indultam, valamint ösztönöz, hogy folyamatosan fejlődjek és jobb legyek.

Jelenleg milyen munkákat vállalsz?

Rengeteg fajta sminket készítek különböző alkalmakra. Ilyenkor nyáron az esküvő szezon miatt, sok a menyasszonyi sminkfelkérés, amit imádok csinálni és nagyon kedves számomra. Erős nálam a celebrity vonal. Ilyenkor sok fotózásra hívnak, videoklip-forgatásra vagy televíziós műsorokba is megyek dolgozni. Rengeteg sminkoktatást tartok civileknek és szakmabelieknek egyaránt. Ezek közül nagy népszerűségnek örvend az egyéni sminkoktatás.

Hogyan képzeljünk el egy ilyen egyéni oktatást?

Ez egy olyan képzés, ahol megtanulhatjuk magunkat kifesteni. A szép smink alapja a szép bőr, így a sminoktatásban kiemelkedő szerepet játszik a bőrápolás és a vele kapcsolatos ismeretek. Ezt követően kezdünk el sminkelni. Ilyenkor terméket és eszközöket ajánlok, amiket természetesen ki is lehet próbálni, illetve hasznos tippekkel látom el a tanulni vágyó vendéget. Együtt elkészítünk egy teljes sminket és közben elsajátíthatjuk például a kontúrozás vagy éppen a tökéletes tusvonal trükkjeit. Szerintem nagyon fontos az, hogy egy nő el tudjon készíteni magának egy alap sminket és tudja azt, hogy mi áll neki jól. Az egyéni sminkoktatás alkalmával ebben tudok segíteni.

Hogyan jellemeznéd a saját stílusodat?

A sminkelésben leginkább a beauty és glamour vonalat képviselem. Ennek megfelelően a sminkek, amiket készítek, nőiesek és elegánsak. Nagyon vékonyan sminkelek és szeretem a lágy vonalvezetést. A bőrfelületen szívesen váltom a matt finisht a könnyed fényes textúrákkal. Örömmel dolgozom színekkel, de sokszor készítek neutrális munkákat is. Mindig nagy hangsúlyt fektetek a szem és a szemöldök kialakítására.

A trendeket azért a kialakult stílusod ellenére is követed, gondolom.

Természetesen, mint minden jó sminkes, én is figyelem az újdonságokat, de mindig a saját arculatomra formálom őket. Az idei tavaszi-nyári trend a neon. Ez megjelenik ruhákban, kiegészítőkben és természetesen a sminkekben is. A termékek sokszínűségének köszönhetően a neon színeket hordhatjuk a szempillákon vagy tusvonalként, az ajkunkon, sőt a bevállalósabbak akár szemöldökön is. A kedvencem a neon trendben a banánzöld szín.

Említetted, hogy hozzád az esküvői sminkek állnak közelebb. Milyen érzés igazi menyasszonyokat sminkelni?

Valóban, a menyasszonyi sminkek nagyon közel állnak hozzám és a stílusomhoz. Szeretem kihozni az adott arcból a legtöbbet, anélkül hogy nehéz, sok és karakteres lenne a végeredmény. Ezt amolyan angyalka sminknek kell elképzelni, amikor a smink nem tolakodóan meghatározó, hanem láthatatlanul tündököl és beleolvad az arcba. Másrészt az esküvő az egyik legfontosabb nap egy nő életében és nagyon megtisztelő felkérés számomra ennek a sminknek az elkészítése. Szeretek részese lenni a készülődésnek, nagyon ünnepi és megható pillanatok ezek. Néha olyannyira belefeledkezek a segédkezésbe, hogy már arra is volt példa, hogy menyasszonyi ruhavarrásba kezdtem.

A szavaidból úgy vettem ki, hogy ez számodra nem csak munka, hanem egyben szerelem is. Mit jelent számodra sminkelni?

A sminkelés számomra most már elsősorban munka, de ugyanakkor végtelen kreativitás és kikapcsolódás is egyben. A sminkelés számomra szabadság és önkifejezés. Imádom a munkámat, hogy közben rengeteg fantasztikus nővel találkoztatok, akiktől tanulhatok és inspirálnak engem.

Ki volt a mestered, valamint van példaképed?

2010-ben tanultam Páll Adrienntől, ő volt a mesterem és azóta is az egyik legmeghatározóbb magyar sminkes számomra. Rengeteg külföldi sminkest követek, akiknek a munkássága hatással vannak rám. Nagy kedvencem például Charlotte Tilbury, aki angol celebrity sminkesből lett sikeres üzletasszony és saját sminkmárka tulajdonos. 

Mire vagy most a legbüszkébb?

Határozottan a MAC-es kollekciómra! Nemrég még a cég alkalmazottjaként pakoltam az árut és törölgettem a displayeket, ma pedig már én vagyok a displayen. Őrület! Mai napig hihetetlen számomra. Hálás vagyok az életnek.

Mi a legnagyobb kihívás számodra?

Hogy mindig legyőzzem önmagam. Örök elégedetlen vagyok, szóval nagy kihívás magamnak megfelelni.

Hogyan alakul egy átlagos napod?

Hétköznap vannak általában a sminkoktatások, a fotózások és forgatások, hétvége felé pedig az alkalmi sminkek. Rohangálok összevissza, van hogy egy nap négy-öt helyszínre is elvisznek a feladataim. IMG-0234.JPG

Mik a terveid a jövőre nézve, van olyan álmod ami még nem teljesült?

Szeretnék saját márkás termékeket. Ezeknek az előkészületein dolgozom most is, valamint közben próbálok napról napra szebben sminkelni és aktívabban részt venni a közösségi médiában.

Végül a BP Magazin szokásos, zárókérdése: mit jelent számodra Budapest?

Az életet. Itt születtem és számomra elképzelhetetlen lenne az élet máshol. Azért is szeretem, mert folyton pezseg, és mindig tud nekem valami újat mutatni. 

,,Szeretnék mindenkit megismerni a világon, személyesen’’

 

Fotós, eseményszervező, marketinges, olykor tanácsadó – a hihetetlenül sokoldalú fiatal tehetség, aki gőzerővel dolgozik a budapesti fiatalok kreatív közösségének kiépítésén. A 25 éves fiatalember, Gulyás Pálmi, művésznevén VOIDFILLED adott interjút a BP Magazinnak.

Mesélj egy kicsit magadról, ki az, mi az a VOIDFILLED?

VOIDFILLED 2013-ban “született” egy keresztény angol tábor első napján, Keszthelyen, egy tetováló szalonban. A tetoválásom egy hitvilágot, egy életstílust és egy kalandvágyat fogalmaz meg. Rá egy évre vettem egy kamerát és elkezdtem heti szinten képek ezreit készíteni a kis programokról, kalandokról, amiket a barátaimmal csináltunk. Azóta éltem Londonban két évet, hazajöttem tanulni, valamint szerveztem sok-sok eseményt a követőimnek. Fotós is vagyok, eseményszervező is, néha marketinges, nagyon sokszor tanácsadó, de legfőképpen egy olyan ember vagyok, aki szeret bemutatni jó embereket egymásnak. Azt szeretném, ha a VOIDFILLED egy olyan mozgalommá nőné ki magát, amiben mindenki a lehető legjobb önmagát keresné szüntelenül.

Milyen céllal kezdted el kiépíteni a közösséged?

Mikor megkérdezik tőlem, hogy mi lehetne a szuperképességem, akkor általában azt mondom, hogy szeretnék mindenkit ismerni a világon személyesen. Úgy érzem, hogy a legjobb emberekkel az életemben már meg lettem áldva, de mindig keresem a lehetőséget, hogy új arcokat és szíveket találjak. A közösség az egyik legszebb dolog az életben, ezért építeni akartam egyet. Szeretnék filmbe illő élményeket megélni olyan emberekkel, akik között jól érzem magam.

IMG_9997

Milyen rendezvényeket szerveztél eddig? 

Az első eseménysorozat a Blackout volt, amiből hatot is összehoztam. A második a Cooltúra, amit tizenegyszer szerveztem meg. Aztán voltak még a Randomgraphy és Szigettali alkalmak, 2018 nyarán három NormaFun, céges rendezvények keretein belül az Instali-események, volt pár Storygraphy és a legfrissebb, amit most építgetek, az a Contentweek.

Melyik a személyes kedvenced és miért?

A Blackouttal indult ez az egész. Először csak a barátaimnak szerveztem egy délutánt, amikor kimentünk egy kilátóhoz és fekete ruhákban fotóztuk egymást, fekete anyagokat lóbáltunk és jól éreztük magunkat. A második alkalmat kiraktam nyilvános eseménynek Facebookon, és pár random követőm eljött rá. Eszméletlen menő képek készültek. Az ötödik alkalomra több mint kétszáz fiatal eljött feketében. A Cooltúra egy olyan eseménysorozat volt, ahol Budapest körüli izgalmas, szép helyekre mentünk ki csoportosan. Ez volt a kedvencem, mert jó volt látni, hogy milyen sok fiatalt ki tudok mozdítani a megszokott hétköznapjaikból, hogy ismerkedjenek másokkal és fedezzék fel a környezetüket. A többi eseményem pedig fotózásról és tartalomgyártásról szól.

Mit jelent számodra ennyi fiatal és inspiráló emberrel találkozni, valamint együtt dolgozni?

Szerelmes vagyok a magyar motivált fiatalokba! Annyi tehetség, vágy, gondolat van sok budapesti fiatalban, hogy az valami lenyűgöző. Nincs sok jobb dolog, mint megismerkedni ’like-minded’ fiatalokkal, aztán alkotni, létrehozni valamit közösen. Sokszor életre szóló történetek, kapcsolatok ezek.

IMG_1018

IMG_5398

Téged mi inspirál?

Nagyon kevés dolog van ami nem, de legfőképp az emberek, akik körülöttem vannak.

Van olyan személy az életedben, akinek mindig kikéred a véleményét a munkáid kapcsán, és esetleg felnézel rá?

Persze! A barátnőm egy ilyen csodalány.

IMG_3947

Rengeteg fiatal rajong a fotóidért, ezért sokan szeretnének is tanulni tőled. Milyen érzés ez számodra, illetve szerinted minek köszönhető?

Nagyon szeretek fotózni. Szerintem nem azért szeretik a képeim, mert olyan jó fotós lennék, hiszen sok, nálam százszor jobb magyar fotós van. Szerintem azért vannak mégis jó páran, akiknek tetszenek a tartalmaim, mert én nem csak szervezek egy fotózást, hanem legtöbbször hozzárakok egy kalandot, bulit, túrát, eseményt is akár, és megpróbálom a lehető legőszintébben megörökíteni azt az érzést, amit ott közösen átéltünk.

Mit szeretnél üzenni a mai generációnak?

Az elméd egy mágnes, kövesd! Ismerd meg a környezeted és önmagad! Akik nem támogatnak téged egy jobb önmagad felé, azokkal egy percet se foglalkozz! Kövesd online és a személyes életedben a lehető legpozitívabb embereket!

IMG_4534

Milyen projekteken dolgozol jelenleg?

Az új eseménysorozatomat készülök beindítani, a Contentweeket. Végre megvan a diplomám és a jogsim is, ezért több időm lesz most már, így akár komolyabb eseményeket  is szervezni.

Mit jelent számodra a fővárosunk, Budapest?

Budapest a szerelmem. Egyszerre tudom itt otthon is érezni magam, meg úgy is, mintha turista lennék egy új városban. Mindig tud többet adni. Budapest nem egy város, Budapest egy világ!

 

,,Nekem a valóra váltható álmokat jelenti Budapest” – Tóth Zsuzsi

 

Kiskorában ezer elképzelése volt arról, hogy mi szeretne majd lenni, de a szíve mélyén mindig is tudta, hogy a színészet az ő útja. Nemhiába, ugyanis a rendkívül tehetséges Tóth Zsuzsi mesélt most magazinunknak eddigi pályafutásáról és sikereiről. Számos színpadi szereplést tudhat már a háta mögött, de alkalmanként a képernyőkön is találkozhattunk vele.

Mesélj egy kicsit magadról a BP Magazin olvasóinak. Mióta érdekel a színjátszás, valamint mikor döntötted el, hogy erre a pályára lépsz?

Azt hiszem, ez már egészen pici koromban kezdődhetett. Az egyik tanárom azt mondta, hogy az a jó színész, aki soha nem nő fel igazán. Igaza volt, hiszen ha visszaemlékszem a gyerekkoromra, akkor olyan beleéléssel tudtam felvenni az üres kagylót és tárgyalni az elképzelt ügyféllel, olyan átéléssel tudtam nyomkodni a játék pénztárgépbe a számokat, és adtam el a bátyámnak a kövekkel teli zacskót, mintha tényleg élesben történne. Bámulatos, hogy egy gyerek milyen önfeledten és belemélyedve tudja eljátszani az orvost, a nővért vagy akár a tanítónőt. Azt hiszem, ezt az érzést kell megtartani. A játékkedvet. Talán valamikor akkoriban fogalmazhatódott meg bennem, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. De istenigazából tizenkét évesen álltam először színpadra, amikor az egyik osztálytársammal rendeztünk egy darabot. A Grincset írtuk át, aminek én játszottam a főszerepét. Az előadás nagy sikert aratott az iskolában, és a bevétel teljes részét a Hetényi Géza Kórház gyermekosztályának adományoztuk. Ott indult az egész. Hiába sodródtam ki néha, mindig visszataláltam erre az útra.

A mai napig szerepet játszik az életedben a jótékonykodás?

Az ember sajnos hajlamos elfelejteni, hogy nem csak a közvetlen környezetének fontos segíteni. Én is sokszor beleesek ebbe a hibába. Alapvetően tévhit, ha azt gondoljuk, csak pénzzel lehet segíteni. Fontos, ha az embernek nincs is lehetősége, legalább egy öleléssel, egy kedves szóval vagy akár egy beszélgetéssel hozzájáruljon ahhoz, hogy a másik embernek jobb napja legyen. Ne rohanjuk el, ha észrevesszük az utcán, hogy valakinek szüksége van támogatásra, akár csak egy jó szóra, mert az élet megvár. Sőt akkor vár meg igazán. 

Hogyan indult a profi színészi pályafutásod?

Gimnáziumban dráma tagozatra jártam, ami után felvettek a Pesti Magyar Színiakadémiára Lengyel Ferenc osztályába. Igazság szerint nem tudom, hogy hol vagy hogy indult el pontosan, mert az ember sosem tudhatja, hogy hogyan kezdődik egy szerelem. Összességében azt hiszem, hogy szerencsésen indult, mert az akadémia után egyből a Veszprémi Petőfi Színházban kezdtem Shakespeare Sok hűhó semmiért című. darabjával. A mai napig nagyon hálás vagyok az osztályfőnökömnek és a Veszprémi Petőfi Színház igazgatójának, mert hittek bennem annyira, hogy ezt a szerepet rám bízták. Az emberek kívülről nem látják, hogy milyen utat jártál be, hiszen általában csak a sikereidről hallanak, a bukásaidról nem. Pedig abból is kijutott bőven. De ez így van jól, ebből mind tanultam. 

A családod miként fogadta, hogy színészi pályára lépsz?

Azt éreztem édesanyámon, hogy akkor lesz ő boldog, ha azt látja, örömömet lelem abban, amit csinálok. Ő pedig ezt látja rajtam, hogy boldog vagyok, így őt is boldoggá tettem.

Mit szeretsz leginkább a munkádban?

A színház a pillanat művészete, és talán ezt szeretem benne a legjobban. A soha meg nem ismételhető pillanatokat, azt hogy a színpadon csak egyszeri alkalom van megélni egy adott pillanatot, ahogy az életben is. Folyamatosan feszegeted a határaidat, mind testileg mind szellemileg. A képzeleteddel, az emlékezeteddel és a lelkeddel játszol, ami nem könnyű feladat. Sokszor fájdalmas újra és újra előhozni magadból olyan emóciókat, amiket mások szeretnek jó mélyre temetni. De ennek is megvan a maga szépsége. Mintha egy pillanatra a múlt és a jelen tényleg találkozna. Igazából csodálatos érzés.

IMG_0844

Kezdetekben mi jelentette a legnagyobb kihívást számodra?

A beszédtechnika. Sok hanggal megkínlódtam. Anyukám rádiós, ezért gyerekkoromtól kezdve nagy hangsúlyt helyezett arra, hogy a bátyámmal szépen megtanuljunk beszélni. Később pedig rájöttem, hogy egy színésznél ez egy örök képzés, ugyanúgy, mint a szellemi, fizikai, testi kondíció. Örök tanulás ez a szakma, és itt persze nem csak a szövegekre gondolok. Itt tényleg holtig tanul az ember.

Több előadásban, filmben és sorozatban is szerepeltél már. Melyik áll közelebb hozzád?

Nehéz lenne választani. Azt hiszem, mindig az áll hozzám közelebb amelyiket éppen csinálom. A színház egy másik család. Olyan emberekkel találkozhatsz, akikre mindig, minden helyzetben számíthatsz. Ilyenkor persze ott vannak a jó öreg vérre menő viták, amiknek általában ölelés a vége. Pont mint otthon. A film pedig maga a varázslat. A 21. században végképp. Szinte mindent létre lehet hozni, amit az alkotók elképzelnek, a határ a csillagos ég. Jó egy varázslatnak a részese, az egyik titka lenni. Mindkettő szerelem a javából. 

Ki volt a leghíresebb színész, akivel együtt dolgozhattál?

Számomra nagyon inspiráló volt együtt dolgozni a Konyha című előadás során Hunyadkürti Istvánnal, Tordi Gézával, Balsai Mónival, Kálid Artúrral és még sorolhatnám. Sokan voltunk, és fantasztikus csapat volt. Rengeteget lehetett tőlük tanulni egy próbafolyamat alatt. Veszprémben együtt játszottam Gál Tamás és Kiss Szilvia felvidéki színészházaspárral, akikből rengeteget inspirálódtam. Velük a mai napig tartom a kapcsolatot, ugyanis nem csak szakmailag, hanem lelkileg is előrevittek. Lengyel Ferenctől szintén rengeteget tanultam. Nagyon hálás vagyok, hogy ő lehetett az osztályfőnököm.

Mi volt az a pillanat, amibe visszamennél?

Ó, több ilyen is van. Sok szép pillanatot kaptam az élettől és sok rosszat is. Hajlamos vagyok átsiklani a sikerek és a örömteli pillanatok felett, mert maximalista vagyok és mindig többet és jobbat várok el magamtól. Pedig ezeket a pillanatokat meg kell élni. Ahogyan a rosszat is, amit persze értelemszerűen mindig a kelleténél sokkal jobban megélek. Vicces, de szeretek szenvedni. Ha mélyponton vagyok, ráteszek még egy lapáttal akár egy keserű hangulatú zenehallgatással. Remélem nem csak én vagyok ezzel így. Belecsöppentem abba a világba, ahol az emberek mindig rosszabbra számítanak, pedig mindig jobbra kellene. Talán ez a küldetésem. Visszakanyarodva a színházra, az mindig egy csodálatos pillanat, amikor a nézőtéren csend van. Olyankor mintha megjelenne egy angyal, de ezt inkább törekszem újra és újra megteremteni és nem visszamenni. 

Hogy telik egy átlagos napod?

Kaotikusan. Sokszor szétszórt vagyok és nem mindig sikerül utolérnem magam. Általában rohangálok jobbról balra, de ez változó. A helyzet az, hogy én sajnos inkább éjjeli bagoly vagyok. Szeretem inkább később kezdeni a napot és később befejezni is. Mostanában próbálom ezt visszaszorítani, mert egyre jobban tolódott ki. Alapvetően reggel nyolc körül kelek, amit próbák követnek, utána igyekszem a délután folyamán minden plusz munkát, többek között a Művészbejáró c. vlogunk stúdió, illetve utómunkáit megcsinálni, ami után sietek vissza a próbára. Ha belefér egyszer-egyszer elmegyek edzeni, amit sokszorosítani kellene, mert az utóbbi időben elhanyagoltam. Amikor forgatásokról van szó van, hogy 14-15 órákat kell talpon lennem, akkor kevésbé van időm másra. 

Mindig a színpadra vágytál, vagy voltak más elképzeléseid is?

Ezer elképzelésem volt. Kiskoromban egy ideig ejtőernyős szerettem volna lenni, majd hamar kiderült számomra, hogy az nem egy szakma. Anyukám miatt viszont sokáig az újságírás is vonzott, de a szívem mélyén mindig a színészet volt az, ami közel állt a szívemhez.

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Nagyon vágyom egy nagyjátékfilmre és annak főszerepére. Nemrégiben pedig volt szerencsém belekóstolni a Művészbejáró című vlog kapcsán a háttérmunkákba, pontosabban a vágásba. Ez is egyre jobban érdekel, pedig régebben el sem tudtam volna képzelni. Izgalmas a dolgok mögé nézni, hogy hogyan készül el egy film. Alapvetően ezek, amik érdekelnek a jövőre nézve. Most fennáll a lehetősége, hogy vidékre szerződjek, ami azért jó, mert mindig izgalmas egy új családhoz kerülni.

Mit jelent számodra Budapest?

A szerelmet. A hosszú nyári sétákat. A kávéházi zajokat. Az ébredést és a megnyugvást. A sok-sok nevetést, az utcai váratlan ordításokat, a sírást, a patkányos bácsit a 4-6-on. Budapest maga a színház. Itt minden megtörténhet váratlanul ugyanúgy, mint a színpadon. Nekem az álmokat és a valóra váltható álmokat jelenti Budapest.

 

,, A sikerhez elengedhetetlen a szakma szeretete és élvezete’’

 

Benes Anitával, a Daalarna vezető tervezőjével beszélgettünk. Fő profilját már 2002 óta a méretre készített egyedi alkalmi és esküvői öltözékek alkotják, munkáját nemcsak itthon, de külföldön is elismerik. Ruháit az igényesség, minőség, nőiesség és az időtlen elegancia jellemzi.

Milyen céllal alapítottad meg annak idején a Daalarnát?

A Daalarna előtt már volt egy olyan közös cégünk a barátaimmal, ahol ruhatervezéssel foglalkoztunk. Miután elvégeztük az egyetemet, nem találtunk olyan divatházat Magyarországon, amelyik tervezőket alkalmazott volna, ezért nem volt más lehetőségünk, minthogy megalapítsuk a saját cégünket. Hét évig dolgoztunk együtt, ekkor azonban eljött az a pillanat az életemben, amikor már úgy gondoltam, készen állok egy saját cég létrehozására. Másképp láttam a világot, és határozott elképzeléseim voltak arról, mit szeretnék csinálni, és ezt mindenképpen már egy önálló csapatban, önálló döntésekkel képzeltem el. A Daalarna gyakorlatilag már a kezdetektől fogva kifejezetten esküvői és alkalmi ruhák készítésével foglalkozott.

Unknown-6[4]

Mi történt az alapítás óta eltelt tizenhét év alatt?

A fő profil ugyanaz maradt: egyedi elképzelések alapján, méretre készítek esküvői ruhákat. Ami változott, hogy most már nem csak Magyarországra dolgozunk; jelenleg harmincöt külföldi városban van partnerszalonunk, ahol megtalálhatók a Daalarna-kollekciók. Ennek köszönhetően már a külföldi menyasszonyok is viselhetik a ruháinkat. Minden évben két kollekciót is tervezünk, ami alapján a hölgyek megrendelhetik a saját esküvői ruhájukat. Kezdetekben egy körülbelül négyfős csapattal indultunk el, ami mostanra több mint harminc főre nőtte ki magát.

Kik alkotják jelenleg a csapatot, illetve milyen egy átlagos munkanap nálatok?

Számomra mindenki munkája ugyanannyira fontos a cégben. Maga a tervezés valójában kevés részét teszi ki a hétköznapjaimnak, mivel egy egész céget kell közben vezetnem. A legfontosabbnak azt tartom, hogy ebben a csapatban mindenki a saját területén a legjobb képességű legyen. A csapatunk egyik része a gyártás folyamatával foglalkozik, ők a ruhák kivitelezéséért felelnek, ami magába foglalja például a szabást, a varrást vagy a kézimunkát. A többi munkatárs pedig a logisztikát segíti, az alapanyagok beszerzését, az ügyfelekkel való kapcsolattartást, a külföldi szalonokkal való kommunikációt, illetve a sales-t és a marketinget. A budapesti üzletünkben dolgozó kollégáink pedig tanácsot adnak a menyasszonyoknak, segítik a hozzájuk legjobban illő ruha kiválasztását.

Kik szokták felkeresni a szalont?

Leginkább olyan menyasszonyok, akik az esküvőjükre egyedi készítésű ruhát szeretnének, de nagyon sok olyan vendégünk is van, akik vendégként vagy családtagként vesznek részt egy esküvőn, esetleg egyéb hivatalos eseményre szeretnének alkalmi ruhát varratni. Munkáink nagy része esküvőkhöz kapcsolható, de nagyon sok más különleges alkalomra is készítünk ruhákat. Lehet ez egy bál, egy parti, egy állásinterjú, egy díjátadó vagy üzletnyitó. Egy nő életében is sok különleges alkalom adódhat, ahol fontos, hogy milyen ruhát visel. Ismert hazai és nemzetközi sztárok, közéleti személyiségek ruhaválasztását is gyakran segítjük. Egy-egy fellépés, koncert vagy tévés szereplés során nem csak arra figyelünk, hogy a ruha jól mutasson viselőjén, nagyon fontos az is, hogy az illető milyen üzenetet szeretne közvetíteni megjelenésével a külvilág felé.

Kik azok az ismertebb személyek, akik a Daalarnát választották?

Itthon számos hírességet öltöztetünk: modelleket, színészeket, énekeseket, előadóművészeket és a közösségi média szereplőit is. Külföldön az elmúlt hónapokban nagyon sokat erősödött a vörös szőnyeges jelenlétünk: idén például az Oscar-gálán, a Grammy-díjátadón és Cannes-ban is viselték a ruháinkat.

Hogyan készülnek a Daalarna-ruhák?

Ahogy már említettem, minden évben két kollekciót tervezek. Mindig van egy kiindulási pontom, egy fő inspirációm, ami már az alapanyag kiválasztásánál meghatározza, hogy milyen színeket, formákat, motívumokat szeretnék látni a kollekcióban. Általában egy ilyen esküvői ruhakollekció 25-30 darabból áll. Az évente megrendezett divatbemutatóinkra az esküvői ruhák mellett alkalmi darabokat is készítünk, amelyek a show után természetesen szintén rendelhetők.

Miből nyersz inspirációt?

A különböző kultúrákból az utazásaim során. Számomra nagyon inspiráló, amikor új emberekkel találkozhatok a világ különböző pontjairól. Emellett a társművészetek is nagyon érdekelnek. Próbálok nyitottan járni a világban, és sok minden meg tud ihletni és fel tud tölteni új energiákkal. Amikor úgy érzem, hogy elfogyott minden erőm, akkor szükségem van egy kis utazásra, lehetőleg minimális interneteléréssel, hogy kikapcsoljak. Ilyenkor nagyon nyitott vagyok és befogadó, próbálok felszívni mindent a körülöttem lévő világból. Az utolsó kollekciónkat például Izlandon fotóztuk, és az alkotásnál nem csak maga a táj és az ország inspirált, hanem egyfajta érzelmi elvágyódás is. Az, hogy kiszakadjunk ebből a nagyon felszínes világból, a ránk kényszerített fehér ruhás menyasszony szerepéből. Olyan új irányok és hangulatok megteremtése volt a célom, ami újszerű és kevésbé hétköznapi. A kollekciónak van egy erős üzenete, amelyet a lázadás szóval lehet a legpontosabban körülírni. Ennek értelmében például miért ne lehetne fekete egy esküvői ruha, hogy ha valaki erre vágyik?

Hogyan fogadta ezt a kollekciót a közönség?

Alapvetően pozitívak a visszajelzések. Nem véletlenül mertem bevállalni ezt az esküvőszakmában újszerűnek számító látásmódot; mivel személyes kapcsolatom van a menyasszonyokkal, ismerem a vágyaikat. Tudom, hogy néznek ki a hétköznapokon, hány évesek, mik az elképzeléseik, milyen a hozzáállásuk a mai világhoz. Nagyon nagy segítség számomra, hogy közvetlenül találkozhatok az ügyfelekkel, akik viselik a ruháimat. Ez nagyban befolyásolja az én elképzeléseimet, vízióimat is az esküvők világáról.

Tehát számodra fontos a közvetlen kapcsolattartás.

Úgy fogalmaznék, hogy ez a legfontosabb része a munkámnak.

Számodra mi a legszebb dolog a hivatásodban?

Sok szép része van. Az egyik, amit kiemelnék, a találkozás a menyasszonyokkal, a közös élmények és érzelmek. Ezek mind fontosak számomra, de legalább ennyire szeretem azt a részét is amikor elindul és megszületik egy új kollekció. Amikor kiválasztjuk azt, hogy mi lesz a következő fő inspirációs vonal, mik azok a színek, formák, hangulatok, amiket szeretnénk megvalósítani egy kollekcióban, illetve hogy fog kinézni a végén, ki lesz a modell, hol fogunk fotózni. Nagyon szeretem azt is, amikor pár napra elutazhatok a párizsi alapanyag-kiállításra, ami csak arról szól, hogy megnézek akár több ezer esküvői-ruha-alapanyagot és kiválasztom a kedvenceimet közülük. Szeretem ezt a fajta pörgést, illetve a folyamatot, amikor ténylegesen alkotunk a műhelyünkben.

Minek köszönhető, hogy ennyire sikeres itthon a Daalarna, ilyen sok versenytárs mellett is?

Ez elsősorban a csodálatos csapatnak köszönhető. Igyekeztem az évek alatt olyan kollégákkal körülvenni magam, akik a legjobbak a szakmájukban. Szerintem ez elengedhetetlen a sikerhez. Másrészt én tényleg nagyon szeretem ezt csinálni, el sem tudom képzelni máshogy az életem. Úgy gondolom, hogy nem csak ennél a munkánál, hanem bármi másnál is, a népszerűség és az ismertség csak hozadéka a munkának. A sikerhez elengedhetetlen, hogy az ember imádja azt, amit csinál.

Mindemellett milyen nemzetközi sikereket emelnél ki?

A legújabb kampányunkat bemutatták az orosz, a francia és a német Vogue-ban is. Az első komolyabb magazinos sikerünk pedig a You and Your Wedding angol esküvői magazin címlapja volt, amelyen egy Daalarna ruhás modell szerepelt. Több ismert emberen is fotózták már a ruháinkat nemzetközi esküvői újságoknak. Nemrégiben egy nagyon régi vágyam vált valóra azzal, hogy Párizsban is lett partnerszalonunk. Ez egy nagyon hosszú folyamat eredménye volt. Jelenleg azon dolgozunk, hogy az első megrendelt kollekciót elküldhessük nekik.

Milyen terveid vannak a következő évekre?

Rengeteg tervem van, amiből még nagyon sok titkos. Alapvetően úgy érzem, hogy a helyemen vagyok. A legfontosabb számomra, hogy ezt a csapatot összetartsam és motiválni tudjam. Szeretném, ha ők is ugyanúgy az életük részének éreznék ezt a munkát, és teljes odaadással tudnának dolgozni. Szeretnénk bevenni új városokat is, de nem feltétlenül a folyamatos terjeszkedés a fő cél. Sokkal fontosabbnak tartom, hogy az amit elértünk, megőrizzük. Nagyon sok álmom valóra vált már, de nagyobb siker az, ha a munkatársaimmal együtt értéket hozunk létre.

,,Egy flow a Forbes-szal együtt élni” – Galambos Márton

 

Minőségi Újságírásért-díjat kapott a Figyelő munkatársaként; a lap indulása óta a Forbes Magyarország főszerkesztője és társtulajdonosa– Galambos Mártonnal beszélgettünk.

Hogy indult a karriered?

Egy barátom a Kreatív magazinnál dolgozott, számomra pedig akkoriban indult a Web, ami akkor még gyerekcipőben járt. Webszerkesztő lettem, én voltam az, aki hírleveleket küldött ki és folyamatosan frissítette az oldalt. Egyszer történt velem egy nagyon kínos eset, amire ahányszor visszaemlékszem, úgy érzem, mintha meg sem történt volna. Bejött egy e-mail a privát postafiókomba, amiben azt írták, ha elküldöm a tartalmát tíz címre, akkor történik valami. Sosem küldtem semmi ehhez hasonlót tovább, nem is szoktam az ilyen üzenetekkel foglalkozni. Ez azonban valahogy kiment hírlevélben az összes kreatívos feliratkozottnak. Ez jelentette a végét a webszerkesztői tevékenységemnek (mosolyog).

Honnan jött az újságírás?

A szerkesztőségben megismerkedtem egy újságíróval, aki mondta, hogy próbáljak meg megírni egy cikket – így az egyetemi éveim alatt egy-két cikket írtam a Kreatívnak. Ezután egy-egy évet tanultam Amerikában és Németországban. Amikor hazajöttem, elmentem gyakornokoskodni egy médiaügynökséghez, aztán rájöttem, hogy nem az én utam, és bejelentkeztem újra a Kreatívhoz újságot írni. Lelkes és elhivatott csapatnak lettem a tagja – akkor döntöttem el, hogy újságíró leszek. Ösztöndíjjal elmentem egy évre a Freie Universitaet Berlinre, hogy beletanuljak a szakmába. Életem egyik első újságírói munkája a Kreatívban jelent meg még az egyetemi időszak alatt, Káel Csabával készítettem interjút.

Mesélj kicsit magadról! Ki Galambos Márton?

Néhány éve megkérdezték ezt már tőlem – akkor azt válaszoltam rá, hogy egy budapesti újságíró vagyok. Pár évre rá volt egy follow up interjú, amiben azt mondtam, budapesti főszerkesztő és egyben kétgyermekes apuka vagyok – ez azóta nem változott. Van egy nyolcéves kislányom, Julcsi és egy ötéves kisfiam, Ábel. Elég ”klasszik” életet élek: van egy családom és munkám.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

A szabadságot és az alkotás lehetőségét, magazint készíteni. Az érzést, amikor elolvasok egy jó cikket, bejön hozzá egy erős fotó, valami érdekességgel kiegészítem és az elkészült oldal arányait alakíthatom. Azt hiszem, ez az érzés nektek is ismerős lehet.

Miért működik a Forbes Magyarországon?

Nyitott a piac egy amerikai márkára, különösen ötvözve magyar vállalkozói hősökkel.  Szerintem ez a két tényező egyben adja a márka sikerességét; emiatt működhetett 2013-ban egy havilap elindítása, és valószínűleg ezért sikeres a mai napig is.

Mennyi előfizetőtök van?

Számuk hat- és hétezer között mozog, az utcán pedig attól függően, mennyire népszerű a címlap kilenc-és tizenegyezer között adunk el. Van olyan is, amikor ez a szám megugrik tizenkettő-tizenháromezerre, a csúcs az volt, amikor összesen több, mint húszezer lapot eladtunk egy hónap alatt – ez a tavaly augusztusi Mácsai címlap volt.

A nyár utolsó hónapja egyébként is erős szokott lenni, hiszen akkor még nyaralnak, pihennek az emberek. Ehhez hozzájárult, hogy Mácsai Pál maga is egy erős, az újságot jól vivő arc volt. Előfizetőkkel együtt tizenhétezren veszik jelenleg az újságot. Amikor elindultunk, tizenháromezerrel kezdtünk, és már akkor is összetettem a két kezem, hogy ez egy csoda. Nem gondoltam volna, hogy sokkal feljebb fog menni ez a szám. Fantasztikus.

Máshogy kel fel az ember a Forbes főszerkesztőjeként, és most már társtulajdonosaként?

Határozottan igen. Ebben van egy kevés önvallomás is, hiszen szeretném azt gondolni magamról, hogy nem, de közben teljesen természetes, hogy az egóm és az identitásom része az, hogy a Forbes főszerkesztője vagyok. Ez hasznos is perpillanat. Akkor tud veszélyessé válni, amikor már nem leszek az – találnom kell majd valamit a helyére, hogy ne hiányozzon.

Hogy kerültél a Forbes-hoz?

A kiadó tulajdonosai eljöttek Magyarországra és érdeklődtek újságíróknál, szakmabelieknél, hogy szerintük ki lenne megfelelő a pozícióra, tehát körbekérdezéses módszerrel keresték a főszerkesztőket. Nem volt olyan hosszú folyamat: májusban kezdtünk el beszélgetni, és szeptembertől már dolgoztam is. Szerencsére nagy egymásra találás volt a miénk, olyan embert kerestek, mint én. Akkor nem igazán kerestem állást, de tudtam, hogy nagyon nekem való ez a termék, és a tulajdonosokkal is könnyen megtaláltuk a közös hangot.

Van olyan emlékezetes pillanat, amit azért élhettél meg, mert a Forbes főszerkesztője vagy?

Végtelen sok olyan helyzetet tudnék felsorolni, amikor azt mondtam magamnak: ,,Ezt is a Forbes hozta el az életembe”. A nyilvános szereplés gyakorlatát és élvezetét biztosan ennek köszönhetem.

,,Egy flow a Forbes-szal együtt élni.”

Nagyon jó érzés, hogy megveszik az újságot, hogy jegyet vesznek az eseményeinkre. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor először megjött a példányszámadat; megjelent a képernyőn egy szám, és egyszerűen nem hittem el. Úgy érzem, az utamon vagyok.

Ki segített a legtöbbet? Ki az, akitől mindig tanácsot kérhettél?

A feleségem és a nagyszülői gárda áll mögöttem. Az első két-három év meredekebb volt munka szempontjából, de az utóbbi időben figyelek arra, hogy eleget legyek otthon és normál keretek között tartsam a munkát. Azt szoktam mondani, ha az ember nem tudja, hogy mit csináljon, akkor kérdezze meg a főnökét és a feleségét. Örülök, hogy én mindkettejük véleményét meg tudom kérdezni és örömmel is meghallgatom. Ha valamiért mégsem megy egyik sem, akkor felhívom Generál Pétert, akihez volt szerencsém járni, mint coach és akinek a pszichodráma csoportjában ma is részt veszek.

Melyik interjúdra vagy a legbüszkébb?

Nem tudnék egyet kiemelni. Minden esetre mesés kaland volt, amikor Péterffy Tamást saját házában meginterjúvoltam, ahol egyébként étlen-szomjan ültem öt órán keresztül (mosolyog). Az egy más dimenzió, amikor egy ilyen villába belép az ember West Palm Beach-en. Mindenképpen emlékezetes volt, bár ehhez biztos az is hozzájárult, hogy előtte tizennyolc órát utaztam.

Szeretem még a Baló Györggyel, Demján Sándorral és Csányi Sándorral készített interjúimat. A Corvinuson tartott beszédemben is elmondtam, hogy szerintem akkor halad egy ember jó úton, ha a terméke mellett könnyű szívvel kiáll bármennyi ember elé, és büszkén vállalja, hogy ő hozta létre. Elengedésben azért jó vagyok, valószínűleg bármely cikkemet elővenném, mindegyikben találnék olyat, ahol lehetett volna mélyebbre ásni.

Hogy telik egy átlagos napod?

Be van írva a naptáramba heti négy jóga és pilates edzés, amiből kettő-három szokott sikerülni. Sokszor az utca túloldalán lévő jógastúdióban kezdem a napom, de még azelőtt uzsonnát csomagolok Julcsinak. Heti egyszer-kétszer viszem a gyermekeimet suliba és oviba, mostanában kevesebbszer van erre példa, régen többször volt az én feladatom. Jó dolog úgy kezdeni a napot, hogy megfogod a kislányod vagy a kisfiad kezét, és együtt elindultok. Utána van, hogy edzem, aztán legtöbbször bent, a szerkesztőségben kezdek. Mostanra megtanultam, hogy úgy szervezzem a napomat, hogy délelőtt inkább dolgozom, délután pedig találkozókra megyek, amiket már csak a legszükésegesebbekre redukálok. Fél hétre szoktam általában hazaérni. Hetente háromszor van olyan este, amikor együtt tud leülni a család vacsorázni. Esténként igyekszünk a klasszikus rutinokat tartani a gyerekekkel: vacsora, fogmosás, meseolvasás és lefekvés. Utána szoktunk még Zsuzsival beszélgetni, a családi telefonokat elintézni és az a cél, hogy fél tizenegykor lefeküdjek. Ez egy tipikus nap, ettől lehetnek eltérések.

Öt év múlva hol leszel?

Még biztosan a Forbes-nál, mert szerintem ezt tíz évig biztos érdemes csinálni, aztán át kell gondolni. Sok függ attól, hogyan változik azon a munkám. Elindítottuk a MesterAkadémia.hu-t, ami egy új, online, videós oktatási oldal, tavaly ősszel Alföldi Róberttel debütáltunk. Különszámokkal, online oldallal,  eseményekkel is újítottunk az elmúlt 5 évben –rengeteg minden változott. Remélem ez hasonlóan lesz a következő öt évben is, szeretek új dolgokkal foglalkozni.

Mit jelent számodra Budapest?

Sokat jelent és sokat ad számomra a főváros. Gimnazistaként városjáró emberré váltam, aki kedveli az utcákat, a házakat, magát a városi hangulatot. Otthon érzem magam a kávézókban, fürdök ebben az új kávéházi kultúrában. Öröm minden alkalommal átkelni a Margit hídon, sétálni a Deák téren, naponta élvezem, hogy ilyen szép lett a Széll Kálmán tér, amit azért simán moszkvaterezek, ha az jön a számra.

PH

 

,,Budapest befogadott minket” – Dudás Ildikó

 

A Kempinski Hotel Corvinus Budapest PR direktorával, Dudás Ildikóval beszélgettünk.

Hogyan indult a karriered a szállodacsoportnál?

Már a budapesti ház nyitása előtt csatlakoztam a Kempinski csapatához. Az értékesítési osztályra jelentkeztem, hiszen az előző munkahelyemen (Royal Hotel) is ezen a területen dolgoztam. A nyitás előtti szakaszban ismerkedtem meg az akkori PR menedzserrel és egyáltalán a PR fogalmával.  Korábban Magyarországon ez a szakma nem létezett ebben a formában, reklám-propaganda feladatkör volt, ami csak kis mértékben mutatott átfedést a klasszikus PR-rel. A Kempinski központtól rengeteg segítséget kaptunk és vonzott, hogy a gyakorlatban sajátíthatom el a public relations alapjait. Ezért, még a hotel nyitása előtt átszerződtem a pr assistant feladatra. Néhány év múlva kineveztek PR menedzserré, sőt, tizenkét éven át a marketing feladatokat is elláttam. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindkét területen sok tapasztalatot szerezhettem az elmúlt években.

Egyéb (4)

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az itt töltött évek alatt?

Sok ilyen pillanat volt, nehéz egyet kiválasztani. Talán azok a projektek maradtak meg legszebb emlékként, amikor úttörő szerepet töltöttünk be az egész városban. Például amikor tematikus túrákat (szecesszió, Bauhaus) szerveztünk partnereinknek. Akkor még az ezekre a programokra szakosodott cégek nem léteztek.

Milyen arányban látogatják a szállodát magyar és külföldi vendégek?

A szobákat illetően, a magyarok aránya nem több mint 3%. Ha viszont az éttermeink és bárjaink látogatóit nézzük, akkor már 40%-ban magyar vendégeink vannak.

Kik azok a híresebb személyek, akik benneteket választottak eddig? Vannak köztük visszatérő vendégek?

Az elmúlt huszonhét évben rengeteg híresség megfordult a szállodában, színészek, írók, zenészek, zenekarok, politikusok és sportolók. Sok a visszatérő is, van több olyan Forma 1-es pilóta, pl. Alonso, aki már hosszú évek óta nálunk száll meg. De itt lakott a Rolling Stones, Jeremy Irons, Elton John, Michael Flatley, Placido Domingo, Robbie Williams, Madonna, Brad Pitt, hogy csak néhányat említsek a hírességek közül.

Milyen lakosztályokat élvezhetnek a vendégek?

Harmincöt lakosztály van a szállodában, szinte mind különleges, formáját, berendezését, elhelyezkedését tekintve. Az én kedvencem a Herend lakosztály, amelyet biedermeier bútorokkal rendeztünk be és gyönyörű festmények lógnak a falakon. A nevét a nappalit díszítő Herendi porcelánokról kapta.
A legszebb kilátás kétségkívül a Royal Suite-ből nyílik, az ablakokon át fantasztikus panoráma tárul elénk, a Gellért-hegytől kezdve a Parlamenten és a Bazilikán át egészen a Hősök teréig. Gyönyörűek lettek a nemrégiben felújított Corvinus Collection lakosztályaink is. A koncepció az esztétikai élvezet, a letisztultság és az elegancia egyensúlyának megteremtése volt. Egyedi bútorok, nyugalmat árasztó szürke, bézs, káprázatos arany és törtfehér színek jellemzik ezeket a lakosztályokat.

Igazi gasztroutazásra is van lehetősége a hozzátok látogatóknak: több étterem és bár található a szálloda épületén belül, s közvetlen közelében – mik a legfőbb jellemzőik?

Amikor 2013-ban átépítettük a földszintet, az volt a cél, hogy egyúttal egy modern életmód- és gasztronómiai központot is kialakítsunk. Vendégeinktől sok visszaigazolást kapunk arról, hogy ez sikerült és, hogy rendkívül meleg, barátságos hangulatot árasztanak és élettel teliek a szálloda közös terei.
Az ÉS Bisztró 6 évvel ezelőtti megnyitása minden szempontból formabontó volt. A management szakított a korábbi gyakorlattal és az elegáns, kicsit feszengős hotelétterem helyett egy laza, kötetlen hangulatú bisztrót álmodott, amelyhez még egy külső partnert (Zsidai Csoport) is bevont. Azóta már számtalan budapesti ötcsillagos szálloda követte ezt a mintát. Az ÉS Bisztró nyáron a belváros egyik legnépszerűbb teraszával bővül a Fashion Streeten, ahová szívesen betérnek a turisták is.
Az ÉS Deli egységes koncepcióba foglalja a New York-i deli műfajt, „specialty coffee”-különlegességek, az ÉS Bisztró konyháján frissen készült gourmet szendvicsek és ropogós péksütemények kaphatóak, elvitelre is.
A Nobu Budapest étterem és bár remekül kiegészíti az inkább húsokra specializálódott ÉS-t, hiszen az ismert nemzetközi lánc budapesti egységében sok a halból és tenger gyümölcseiből készült fogás.
A The Living Room tényleg olyan, mintha a belváros nappalija lenne, ahová reggelizni, ötórai teázni, süteményezni, vagy pezsgőzni bármikor betérhet a vendég.
A Blue Fox The Bárt a legjobb fővárosi bárok között jegyzik. Kreatív koktéljai, jó hangulatú szombati koncertjei vonzzák a közönséget.

Egyéb (3)

A magyarok közül kinek ajánlanád a főváros szívében elhelyezkedő Kempinski Hotel Corvinust?

Mindenkinek, de persze különösen azoknak, akik ebben a városban élnek. Központi elhelyezkedése miatt a szálloda ideális helyszín üzleti találkozókhoz, családi ebédekhez, vacsorákhoz vagy egy kis csevegésre barátokkal. A nemrégiben felújított, elegáns báltermünket egyre gyakrabban foglalják le esküvőkre.
Sok olyan programunk van, amelyeket nem csak szállóvendégeknek ajánlunk. Ilyen a Kempinski Concertini minden szombaton 17.00-kor: egy 30-perces minikoncert a Living Roomban. Új estköszöntő szertartásunk ugyancsak a Living Roomban minden nap 18.00-kor az „Esti pezsgés”, amely az egész napi aktív tevékenység után egy egészen másfajta pezsgésre invitálja a vendégeket. A kandallóban fellobban a láng, a fények eltompulnak, gyertyák kerülnek az asztalokra, s a napszak változását virtuóz, szablyás pezsgőnyitás és champagne kóstolás ünnepli.
A földszinti Promenade-on található a kortárs galériánk, ahol fiatal magyar tehetséges művészeket mutatunk be.
Végül, de nem utolsó sorban a Kempinski The Spa-ba külső vendégek is válthatnak tagságot.

Mit köszönhettek Budapestnek?

A Kempinski alapfilozófiája, hogy minden szállodája egyedi legyen és hogy az európai szellemiségünk  mellett mindegyik képviselje a helyi kultúrát és gasztronómiát is. Budapest állandó inspiráció számunkra. Büszkék vagyunk a város gazdag építészeti és kulturális örökségére és szívesen népszerűsítjük vendégeink körében, külföldi vásárokon vagy üzleti utazások során. Budapest befogadott minket, s úgy érezzük, hogy mára a Belváros egyik meghatározó intézményévé váltunk.