interjú

,,Egy flow a Forbes-szal együtt élni” – Galambos Márton

 

Minőségi Újságírásért-díjat kapott a Figyelő munkatársaként; a lap indulása óta a Forbes Magyarország főszerkesztője és társtulajdonosa– Galambos Mártonnal beszélgettünk.

Hogy indult a karriered?

Egy barátom a Kreatív magazinnál dolgozott, számomra pedig akkoriban indult a Web, ami akkor még gyerekcipőben járt. Webszerkesztő lettem, én voltam az, aki hírleveleket küldött ki és folyamatosan frissítette az oldalt. Egyszer történt velem egy nagyon kínos eset, amire ahányszor visszaemlékszem, úgy érzem, mintha meg sem történt volna. Bejött egy e-mail a privát postafiókomba, amiben azt írták, ha elküldöm a tartalmát tíz címre, akkor történik valami. Sosem küldtem semmi ehhez hasonlót tovább, nem is szoktam az ilyen üzenetekkel foglalkozni. Ez azonban valahogy kiment hírlevélben az összes kreatívos feliratkozottnak. Ez jelentette a végét a webszerkesztői tevékenységemnek (mosolyog).

Honnan jött az újságírás?

A szerkesztőségben megismerkedtem egy újságíróval, aki mondta, hogy próbáljak meg megírni egy cikket – így az egyetemi éveim alatt egy-két cikket írtam a Kreatívnak. Ezután egy-egy évet tanultam Amerikában és Németországban. Amikor hazajöttem, elmentem gyakornokoskodni egy médiaügynökséghez, aztán rájöttem, hogy nem az én utam, és bejelentkeztem újra a Kreatívhoz újságot írni. Lelkes és elhivatott csapatnak lettem a tagja – akkor döntöttem el, hogy újságíró leszek. Ösztöndíjjal elmentem egy évre a Freie Universitaet Berlinre, hogy beletanuljak a szakmába. Életem egyik első újságírói munkája a Kreatívban jelent meg még az egyetemi időszak alatt, Káel Csabával készítettem interjút.

Mesélj kicsit magadról! Ki Galambos Márton?

Néhány éve megkérdezték ezt már tőlem – akkor azt válaszoltam rá, hogy egy budapesti újságíró vagyok. Pár évre rá volt egy follow up interjú, amiben azt mondtam, budapesti főszerkesztő és egyben kétgyermekes apuka vagyok – ez azóta nem változott. Van egy nyolcéves kislányom, Julcsi és egy ötéves kisfiam, Ábel. Elég ”klasszik” életet élek: van egy családom és munkám.

Mi az, amit a legjobban szeretsz a munkádban?

A szabadságot és az alkotás lehetőségét, magazint készíteni. Az érzést, amikor elolvasok egy jó cikket, bejön hozzá egy erős fotó, valami érdekességgel kiegészítem és az elkészült oldal arányait alakíthatom. Azt hiszem, ez az érzés nektek is ismerős lehet.

Miért működik a Forbes Magyarországon?

Nyitott a piac egy amerikai márkára, különösen ötvözve magyar vállalkozói hősökkel.  Szerintem ez a két tényező egyben adja a márka sikerességét; emiatt működhetett 2013-ban egy havilap elindítása, és valószínűleg ezért sikeres a mai napig is.

Mennyi előfizetőtök van?

Számuk hat- és hétezer között mozog, az utcán pedig attól függően, mennyire népszerű a címlap kilenc-és tizenegyezer között adunk el. Van olyan is, amikor ez a szám megugrik tizenkettő-tizenháromezerre, a csúcs az volt, amikor összesen több, mint húszezer lapot eladtunk egy hónap alatt – ez a tavaly augusztusi Mácsai címlap volt.

A nyár utolsó hónapja egyébként is erős szokott lenni, hiszen akkor még nyaralnak, pihennek az emberek. Ehhez hozzájárult, hogy Mácsai Pál maga is egy erős, az újságot jól vivő arc volt. Előfizetőkkel együtt tizenhétezren veszik jelenleg az újságot. Amikor elindultunk, tizenháromezerrel kezdtünk, és már akkor is összetettem a két kezem, hogy ez egy csoda. Nem gondoltam volna, hogy sokkal feljebb fog menni ez a szám. Fantasztikus.

Máshogy kel fel az ember a Forbes főszerkesztőjeként, és most már társtulajdonosaként?

Határozottan igen. Ebben van egy kevés önvallomás is, hiszen szeretném azt gondolni magamról, hogy nem, de közben teljesen természetes, hogy az egóm és az identitásom része az, hogy a Forbes főszerkesztője vagyok. Ez hasznos is perpillanat. Akkor tud veszélyessé válni, amikor már nem leszek az – találnom kell majd valamit a helyére, hogy ne hiányozzon.

Hogy kerültél a Forbes-hoz?

A kiadó tulajdonosai eljöttek Magyarországra és érdeklődtek újságíróknál, szakmabelieknél, hogy szerintük ki lenne megfelelő a pozícióra, tehát körbekérdezéses módszerrel keresték a főszerkesztőket. Nem volt olyan hosszú folyamat: májusban kezdtünk el beszélgetni, és szeptembertől már dolgoztam is. Szerencsére nagy egymásra találás volt a miénk, olyan embert kerestek, mint én. Akkor nem igazán kerestem állást, de tudtam, hogy nagyon nekem való ez a termék, és a tulajdonosokkal is könnyen megtaláltuk a közös hangot.

Van olyan emlékezetes pillanat, amit azért élhettél meg, mert a Forbes főszerkesztője vagy?

Végtelen sok olyan helyzetet tudnék felsorolni, amikor azt mondtam magamnak: ,,Ezt is a Forbes hozta el az életembe”. A nyilvános szereplés gyakorlatát és élvezetét biztosan ennek köszönhetem.

,,Egy flow a Forbes-szal együtt élni.”

Nagyon jó érzés, hogy megveszik az újságot, hogy jegyet vesznek az eseményeinkre. Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor először megjött a példányszámadat; megjelent a képernyőn egy szám, és egyszerűen nem hittem el. Úgy érzem, az utamon vagyok.

Ki segített a legtöbbet? Ki az, akitől mindig tanácsot kérhettél?

A feleségem és a nagyszülői gárda áll mögöttem. Az első két-három év meredekebb volt munka szempontjából, de az utóbbi időben figyelek arra, hogy eleget legyek otthon és normál keretek között tartsam a munkát. Azt szoktam mondani, ha az ember nem tudja, hogy mit csináljon, akkor kérdezze meg a főnökét és a feleségét. Örülök, hogy én mindkettejük véleményét meg tudom kérdezni és örömmel is meghallgatom. Ha valamiért mégsem megy egyik sem, akkor felhívom Generál Pétert, akihez volt szerencsém járni, mint coach és akinek a pszichodráma csoportjában ma is részt veszek.

Melyik interjúdra vagy a legbüszkébb?

Nem tudnék egyet kiemelni. Minden esetre mesés kaland volt, amikor Péterffy Tamást saját házában meginterjúvoltam, ahol egyébként étlen-szomjan ültem öt órán keresztül (mosolyog). Az egy más dimenzió, amikor egy ilyen villába belép az ember West Palm Beach-en. Mindenképpen emlékezetes volt, bár ehhez biztos az is hozzájárult, hogy előtte tizennyolc órát utaztam.

Szeretem még a Baló Györggyel, Demján Sándorral és Csányi Sándorral készített interjúimat. A Corvinuson tartott beszédemben is elmondtam, hogy szerintem akkor halad egy ember jó úton, ha a terméke mellett könnyű szívvel kiáll bármennyi ember elé, és büszkén vállalja, hogy ő hozta létre. Elengedésben azért jó vagyok, valószínűleg bármely cikkemet elővenném, mindegyikben találnék olyat, ahol lehetett volna mélyebbre ásni.

Hogy telik egy átlagos napod?

Be van írva a naptáramba heti négy jóga és pilates edzés, amiből kettő-három szokott sikerülni. Sokszor az utca túloldalán lévő jógastúdióban kezdem a napom, de még azelőtt uzsonnát csomagolok Julcsinak. Heti egyszer-kétszer viszem a gyermekeimet suliba és oviba, mostanában kevesebbszer van erre példa, régen többször volt az én feladatom. Jó dolog úgy kezdeni a napot, hogy megfogod a kislányod vagy a kisfiad kezét, és együtt elindultok. Utána van, hogy edzem, aztán legtöbbször bent, a szerkesztőségben kezdek. Mostanra megtanultam, hogy úgy szervezzem a napomat, hogy délelőtt inkább dolgozom, délután pedig találkozókra megyek, amiket már csak a legszükésegesebbekre redukálok. Fél hétre szoktam általában hazaérni. Hetente háromszor van olyan este, amikor együtt tud leülni a család vacsorázni. Esténként igyekszünk a klasszikus rutinokat tartani a gyerekekkel: vacsora, fogmosás, meseolvasás és lefekvés. Utána szoktunk még Zsuzsival beszélgetni, a családi telefonokat elintézni és az a cél, hogy fél tizenegykor lefeküdjek. Ez egy tipikus nap, ettől lehetnek eltérések.

Öt év múlva hol leszel?

Még biztosan a Forbes-nál, mert szerintem ezt tíz évig biztos érdemes csinálni, aztán át kell gondolni. Sok függ attól, hogyan változik azon a munkám. Elindítottuk a MesterAkadémia.hu-t, ami egy új, online, videós oktatási oldal, tavaly ősszel Alföldi Róberttel debütáltunk. Különszámokkal, online oldallal,  eseményekkel is újítottunk az elmúlt 5 évben –rengeteg minden változott. Remélem ez hasonlóan lesz a következő öt évben is, szeretek új dolgokkal foglalkozni.

Mit jelent számodra Budapest?

Sokat jelent és sokat ad számomra a főváros. Gimnazistaként városjáró emberré váltam, aki kedveli az utcákat, a házakat, magát a városi hangulatot. Otthon érzem magam a kávézókban, fürdök ebben az új kávéházi kultúrában. Öröm minden alkalommal átkelni a Margit hídon, sétálni a Deák téren, naponta élvezem, hogy ilyen szép lett a Széll Kálmán tér, amit azért simán moszkvaterezek, ha az jön a számra.

PH

 

,,Budapest befogadott minket” – Dudás Ildikó

 

A Kempinski Hotel Corvinus Budapest PR direktorával, Dudás Ildikóval beszélgettünk.

Hogyan indult a karriered a szállodacsoportnál?

Már a budapesti ház nyitása előtt csatlakoztam a Kempinski csapatához. Az értékesítési osztályra jelentkeztem, hiszen az előző munkahelyemen (Royal Hotel) is ezen a területen dolgoztam. A nyitás előtti szakaszban ismerkedtem meg az akkori PR menedzserrel és egyáltalán a PR fogalmával.  Korábban Magyarországon ez a szakma nem létezett ebben a formában, reklám-propaganda feladatkör volt, ami csak kis mértékben mutatott átfedést a klasszikus PR-rel. A Kempinski központtól rengeteg segítséget kaptunk és vonzott, hogy a gyakorlatban sajátíthatom el a public relations alapjait. Ezért, még a hotel nyitása előtt átszerződtem a pr assistant feladatra. Néhány év múlva kineveztek PR menedzserré, sőt, tizenkét éven át a marketing feladatokat is elláttam. Szerencsésnek érzem magam, hogy mindkét területen sok tapasztalatot szerezhettem az elmúlt években.

Egyéb (4)

Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az itt töltött évek alatt?

Sok ilyen pillanat volt, nehéz egyet kiválasztani. Talán azok a projektek maradtak meg legszebb emlékként, amikor úttörő szerepet töltöttünk be az egész városban. Például amikor tematikus túrákat (szecesszió, Bauhaus) szerveztünk partnereinknek. Akkor még az ezekre a programokra szakosodott cégek nem léteztek.

Milyen arányban látogatják a szállodát magyar és külföldi vendégek?

A szobákat illetően, a magyarok aránya nem több mint 3%. Ha viszont az éttermeink és bárjaink látogatóit nézzük, akkor már 40%-ban magyar vendégeink vannak.

Kik azok a híresebb személyek, akik benneteket választottak eddig? Vannak köztük visszatérő vendégek?

Az elmúlt huszonhét évben rengeteg híresség megfordult a szállodában, színészek, írók, zenészek, zenekarok, politikusok és sportolók. Sok a visszatérő is, van több olyan Forma 1-es pilóta, pl. Alonso, aki már hosszú évek óta nálunk száll meg. De itt lakott a Rolling Stones, Jeremy Irons, Elton John, Michael Flatley, Placido Domingo, Robbie Williams, Madonna, Brad Pitt, hogy csak néhányat említsek a hírességek közül.

Milyen lakosztályokat élvezhetnek a vendégek?

Harmincöt lakosztály van a szállodában, szinte mind különleges, formáját, berendezését, elhelyezkedését tekintve. Az én kedvencem a Herend lakosztály, amelyet biedermeier bútorokkal rendeztünk be és gyönyörű festmények lógnak a falakon. A nevét a nappalit díszítő Herendi porcelánokról kapta.
A legszebb kilátás kétségkívül a Royal Suite-ből nyílik, az ablakokon át fantasztikus panoráma tárul elénk, a Gellért-hegytől kezdve a Parlamenten és a Bazilikán át egészen a Hősök teréig. Gyönyörűek lettek a nemrégiben felújított Corvinus Collection lakosztályaink is. A koncepció az esztétikai élvezet, a letisztultság és az elegancia egyensúlyának megteremtése volt. Egyedi bútorok, nyugalmat árasztó szürke, bézs, káprázatos arany és törtfehér színek jellemzik ezeket a lakosztályokat.

Igazi gasztroutazásra is van lehetősége a hozzátok látogatóknak: több étterem és bár található a szálloda épületén belül, s közvetlen közelében – mik a legfőbb jellemzőik?

Amikor 2013-ban átépítettük a földszintet, az volt a cél, hogy egyúttal egy modern életmód- és gasztronómiai központot is kialakítsunk. Vendégeinktől sok visszaigazolást kapunk arról, hogy ez sikerült és, hogy rendkívül meleg, barátságos hangulatot árasztanak és élettel teliek a szálloda közös terei.
Az ÉS Bisztró 6 évvel ezelőtti megnyitása minden szempontból formabontó volt. A management szakított a korábbi gyakorlattal és az elegáns, kicsit feszengős hotelétterem helyett egy laza, kötetlen hangulatú bisztrót álmodott, amelyhez még egy külső partnert (Zsidai Csoport) is bevont. Azóta már számtalan budapesti ötcsillagos szálloda követte ezt a mintát. Az ÉS Bisztró nyáron a belváros egyik legnépszerűbb teraszával bővül a Fashion Streeten, ahová szívesen betérnek a turisták is.
Az ÉS Deli egységes koncepcióba foglalja a New York-i deli műfajt, „specialty coffee”-különlegességek, az ÉS Bisztró konyháján frissen készült gourmet szendvicsek és ropogós péksütemények kaphatóak, elvitelre is.
A Nobu Budapest étterem és bár remekül kiegészíti az inkább húsokra specializálódott ÉS-t, hiszen az ismert nemzetközi lánc budapesti egységében sok a halból és tenger gyümölcseiből készült fogás.
A The Living Room tényleg olyan, mintha a belváros nappalija lenne, ahová reggelizni, ötórai teázni, süteményezni, vagy pezsgőzni bármikor betérhet a vendég.
A Blue Fox The Bárt a legjobb fővárosi bárok között jegyzik. Kreatív koktéljai, jó hangulatú szombati koncertjei vonzzák a közönséget.

Egyéb (3)

A magyarok közül kinek ajánlanád a főváros szívében elhelyezkedő Kempinski Hotel Corvinust?

Mindenkinek, de persze különösen azoknak, akik ebben a városban élnek. Központi elhelyezkedése miatt a szálloda ideális helyszín üzleti találkozókhoz, családi ebédekhez, vacsorákhoz vagy egy kis csevegésre barátokkal. A nemrégiben felújított, elegáns báltermünket egyre gyakrabban foglalják le esküvőkre.
Sok olyan programunk van, amelyeket nem csak szállóvendégeknek ajánlunk. Ilyen a Kempinski Concertini minden szombaton 17.00-kor: egy 30-perces minikoncert a Living Roomban. Új estköszöntő szertartásunk ugyancsak a Living Roomban minden nap 18.00-kor az „Esti pezsgés”, amely az egész napi aktív tevékenység után egy egészen másfajta pezsgésre invitálja a vendégeket. A kandallóban fellobban a láng, a fények eltompulnak, gyertyák kerülnek az asztalokra, s a napszak változását virtuóz, szablyás pezsgőnyitás és champagne kóstolás ünnepli.
A földszinti Promenade-on található a kortárs galériánk, ahol fiatal magyar tehetséges művészeket mutatunk be.
Végül, de nem utolsó sorban a Kempinski The Spa-ba külső vendégek is válthatnak tagságot.

Mit köszönhettek Budapestnek?

A Kempinski alapfilozófiája, hogy minden szállodája egyedi legyen és hogy az európai szellemiségünk  mellett mindegyik képviselje a helyi kultúrát és gasztronómiát is. Budapest állandó inspiráció számunkra. Büszkék vagyunk a város gazdag építészeti és kulturális örökségére és szívesen népszerűsítjük vendégeink körében, külföldi vásárokon vagy üzleti utazások során. Budapest befogadott minket, s úgy érezzük, hogy mára a Belváros egyik meghatározó intézményévé váltunk.

 

,,Szeretném a munkám eredményét másokkal is megosztani” – Tóth Anita

 

Évekkel ezelőtt vitiligót, egy autoimmun bőrbetegséget állapítottak meg nála, mégis képes volt túllendülni a nehézségeken és hatalmasat változott az élete – Tóth Anitával, az ANITA TOTH Organic Products tulajdonosával beszélgettünk.

Honlapodon olvasható, hogy nagyon szeretsz sportolni. Milyen sportot űzöl? Mióta?

Mindig is az életem részét képezte a sport, de 2012 óta aktívan, szinte napi rendszerességgel űzöm. Szeretek újabb és újabb mozgásformát kipróbálni, így állandóan változik az aktuális favoritom. Évekig állt közel hozzám a futás, az úszás és a biciklizés, valamint lovagolni is nagyon szerettem. Ezeket később az edzőtermi edzés váltotta fel – sokáig ez volt a kedvencem. Jelenleg a táncot érzem legjobban magaménak, de gyakran MMA-zok, jógázom vagy a természetben kirándulok. A sportolás mellett szabadidőmben idegennyelveket tanulok.

anita-about-me

Mikor állapították meg nálad az autoimmun betegséget? Mennyi idő kellett ahhoz, hogy feldolgozd a tényt és megpróbálj tenni ellene?

2008-ban vettem először észre magamon a tüneteket, így orvoshoz fordultam, aki megállapította, hogy ez sajnos vitiligo. Eleinte nagyon nehéz volt feldolgoznom, egyre stresszesebb lettem, jöttek a gyomorgörcsök, emiatt pedig erősödtek a tüneteim. Hónapok múlva tudtam csak rávenni magam, hogy utánaolvassak ennek az autoimmun bőrbetegségnek, mert nem hagyott nyugodni az orvosok állaspontja, miszerint gyógyíthatatlan. Mint majdnem minden más betegségnek, ennek is az elsődleges kiváltó oka a stressz és a helytelen táplálkozás. Ennek tudatában egyik napról a másikra életmódot váltottam: elkezdtem sportolni és egészségesebben táplálkozni. És a tünetek, hihetetlen, de azóta is enyhülnek.

Egyéb (5)

Azt írod, szeretsz tanulni és folyamatosan képzed magad.

Eleinte autodidakta módon, például DIY videók segítségével tanultam, képeztem magam, majd szappan és kencekészítő tanfolyamokon, illetve természetgyógyász képzésen vettem részt. Négy évnyi tanulás és kísérletezés eredménye a testápolónk – a termékfejlesztésekben gyógyszerész és vegyész kollégáim segítenek. Terveink között szerepel a nemzetközi piacra lépés is.

Mesélj kicsit a vegán étkezésedről! Mit eszel egy átlagos nap?

Két éve váltottam vegán életmódra, egyik napról a másikra. Rengeteget olvastam utána, hogy tudjam, pontosan mivel is jár és milyen lehetőségeim lesznek a későbbiekben – kutatások, orvosok, gyógyult betegek véleményének hosszas tanulmányozása után nem maradt bennem kétség. Elsősorban az egészségem miatt váltottam, majd még több információgyűjtés után döntésemnek etikai okai is lettek.

Egyéb (4)

Tudatosan váltottam, így szuper könnyű volt. Változatosabban étkezem, mint valaha. Kizárólag finomítatlan és teljes kiőrlésű, többségében nyersételeket eszem, általában naponta ötször. Rengeteg angol és egyre több magyar nyelvű recept elérhető már az interneten.

Reggeli: smoothie bowl – zöldség-gyümölcs turmix aktivált magvakkal, bogyós gyümölcsökkel, superfood porokkal

Tízórai: hidegen préselt zöldséglé + gyümölcsök

Ebéd: óriási tál zöldsaláta édesburgonyával vagy babbal, csírákkal, magvakkal, fűszernövényekkel, gyümölccsel

Uzsonna: például datolya banánnal

Vacsora: óriási tál zöldsaláta quinoával / csicseriborsóval / avokádóval, brokkolival, lilakáposztával, gyümölccsel

Hogy telik egy átlagos napod? Milyen rutinjaid vannak?

Imádom az egészségemmel kapcsolatos fejlődéseket, így általában a következőképpen néz ki egy napom:

– légzőgyakorlat

– jóga

– hidegzuhany (alkalmanként jegesfürdő)

– reggeli

– tánc / erőnléti edzés / úszás  /kick-box / kirándulás

– ebéd

– nincs kötött munkaidőm, napközben és este dolgozom

– sokszor esténként is megyek mozogni

– vacsora

Egyéb (3)

Milyen változásokat vettél észre magadon?

Az első és legfontosabb, amióta tudatosabban élek, javultak az autoimmun betegségem tünetei. Emellett jobban kezelem a stresszes helyzeteket, képes vagyok nyugodtabb maradni bizonyos szituációkban. Megerősödött az immunrendszerem, gyakorlatilag az életmódváltásom óta nem voltam beteg. Sokkal több vizet iszom, több nyers zöldséget és gyümölcsöt eszem, mint korábban és egyáltalán nem fogyasztok alkoholt.

Mit adott neked Budapest?

Kilenc éve költöztem Budapestre Szegedről – amióta itt élek, folyamatosan újabb kapcsolatokat és rengeteg lehetőséget kapok a fővárostól.

Egyéb (2)

,,Itt váltam felnőtté” – Oleg Borisuk

A kortárs divatfotóssal, a modern fotográfia kiemelkedő alakjával, Oleg Borisukkal beszélgettünk.

Hogyan kerültél Magyarországra? Értek negatív tapasztalatok a karriered elején?

2007-ben költöztem Budapestre a menedzserem, Taranenko Viktor tanácsára. Valójában Spanyolországgal is kiegyeztem volna, csak az volt a lényeg, hogy távol a családomtól önálló életet kezdhessek.

Ha valaki próbált már bekerülni az itthoni divatszakma berkeibe, akkor az tudja, mennyire zárt közösségről beszélünk. Velem is sokáig elutasítóak voltak, olyannyira, hogy egy magazinfotózás kapcsán előfordult az is, hogy két hazai, ismertebb fotós kategorikusan kijelentette, hogy ha az én képeim benne lesznek a magazinban, akkor ők nem. Így a főszerkesztő döntésére az én fotóim belekerültek, az ő képeik pedig kimaradtak. Ezt persze utólag tudtam meg. Rengeteg negatív és szürreális pletyka keringett akkoriban rólam, amit meg is értek valahol, hiszen ez egy pici piac, minden újonnan érkező a már ittlévők kenyeréből hasít ki egy szeletet. Megpróbáltam nem foglalkozni a rosszindulattal, csak dolgozni és dolgozni, és úgy érzem végre elkezdtek befogadni. Ez persze még most is tart.

Egyéb (2)

Ki volt a leghíresebb, akit fotóztál és milyen volt? Kit fotóznál legszívesebben és miért?

Palvin Barbit fotóztam nyáron a Fashion Street magazinnak, gyors volt és profi. Kiemelném az első hírességet is, akit Magyarországon fotóztam, ő Dobó Kata volt, vele azóta is nagyon jó viszonyt ápolunk. Ukrajnában is fotóztam híres embereket, de az ő nevüket hiába mondanám.

Kit fotóznék legszívesebben? Uhh, nincs ilyen. Ha találkozok valakivel, akkor jön az érzés. Ha nézegetem valakinek a képeit, akkor tudom, hogy az nem lenne ugyanolyan, valószínűleg mást hoznánk ki egymásból. Ezért nincs konkrét ember. Viszont helyszíneket tudnék említeni. Iszonyatosan isnpirálnak például a formák, a mély színek, mint például az arizónai kanyonok vagy Izland.

Egyéb (5)

Mit adott neked Magyarország és azon belül is Budapest?

Szabadságot. Abban az értelemben, hogy itt váltam felnőtté, itt kezdtem el dolgozni, de ugyanakkor alkotói szabadságot is. Saját példámon úgy érzem, hogy ahol az ember születik, ott a napi rutin elnyomja az alkotói kedvet és nem tud művészileg kibontakozni. Magamra kellett maradnom, hogy magamra találjak. Mondjuk pár éve már akkor is azt mondom, hogy megyek haza, ha Kijevbe, és akkor is, ha Budapestre jövök vissza. Szóval Budapest amellett, hogy inspirációs forrás, egy új otthont is adott.

Ha holnaptól nem fotózhatnál divatot, melyik másik szakterületet, melyik műfajt választanád a fotós szakmán belül?

Akkor nem fotóznék többet. Hiába fotóznék, mert úgyis divat lenne. Ha például indiai gyerekeket fotóznék, akkor is elsősorban arra koncentrálnék, az inspirálna, hogyan kombinálódnak a színek és a formák, és amit az emberi arc hozzáad ehhez. Azt képezném vissza, hogy ezek kombinációja milyen érzést vált ki belőlem. Mindig erre fogok koncentrálni, mert így áll a szemem. Ami még talán közel áll hozzám, az a portréfotózás, mert ott a fotók tárgya maga az ember, akinek egyetlen kattintással kell kifejezni az egyéniségét.

Egyéb (4)

Mik az idei terveid? Esetleg kiállítást tervezel?

Dolgozok, nincs időm tervezni. Az aktuális projekt köti le mindig a kreatív energiáimat, egyszerűen nincs időm a jövőn gondolkozni, annyi a munka. És ez így jó! Kiállítást nem tervezek mindenesetre.

Mi a tanácsod a most induló fotósoknak?

Legyenek kritikusak a kritikával. Értem ezalatt, hogy csak olyantól fogadjanak el tanácsokat, akire felnéznek valamiért. Továbbá nagyon fontos, hogy megtalálják a saját stílusukat. Mindenki copyz mindenkit, egyre ritkább, hogy eredeti látásmóddal bírjon. Nem a technikai tudás a legfontosabb, amire koncentrálni kell, ha az alapok megvannak, a többi jönni fog magától. Legyenek ösztönösek, és szippantsanak magukba minél több információt magazinokból, filmekből, vagy a saját környezetükből, amiből majd tudnak meríteni, inspirálódni, valami sajátot összerakni.

Egyéb (3)

,,Budapest a bázisunk” – Völgyesi Gabi

 

A ,,szuperatmoszférát” teremtő kétgyermekes családanyával, a Unique zenekar énekesnőjével, Völgyesi Gabival beszélgettünk.

Hogy telik egy átlagos napod?

Attól függ, hogy új dal, egy-egy kiemelt koncert vagy TV-s szereplés van-e éppen terítéken. Nemrég volt a Unique húszéves, amit egy jubileumi nagy koncerttel ünnepeltünk meg, így most sok médiaszereplésünk szól erről az eseményről.

A PR munka nagy részét én szoktam elvégezni, műsorokban szerepelni, interjúkat adni. Számomra ez természetes, nem esik nehezemre. Sőt, általában szervezni is szeretek, belefolyni a kreatív folyamatokba. Régebben volt menedzserünk, aki intézkedett helyettünk zenekari ügyekben, de nem volt egyszerűbb egy közvetítőn keresztül dolgozni. Manapság inkább több segítőnk van, akikre különböző részfeladatokat bízunk.

FullSizeRender (1)

,,Meglehet, a korom miatt, de azt érzem, az van elvégezve, amit én végzek el. Nehezen delegálom a feladatokat, de belátom, hogy muszáj.”

Ha ezek mellett marad szabadidőm, sokszor zongorázással és énekléssel töltöm otthon, tehát gyakorolok. Ezentúl a testem nevelésével is sokat foglalkozom, valamint gyakran előveszem a spanyolt vagy az angolt. Ha nincs munka, keresek magamnak.

Miért tanulsz spanyolul?

Egy kedves rokonom, Vladimir Peruban született, onnan jött Magyarországra – megismerte édesapám testvérét, Marit, szerelmesek lettek és Stockholmba költöztek. Minden nyáron hazajöttek és gyermekkorom immanens részeivé váltak. Vladimir sok éven át hívott engem és a páromat Peruba még a gyerekek előtt. Ebben a témában Ádám volt a legnagyobb ”ellenfelem”, hiszen az utazás tetemes összegbe került és őt más dolgok izgatták inkább. Végül beadta a derekát és egy hónapot töltöttünk kint, ami hatalmas felüdülés volt. Az utazás előtt elkezdtem tanulni spanyolul, hogy az élmény még kerekebb legyen és az ott lakókat nyelvükön tudjam megszólítani.

IMG_0599

Ez volt a kedvenc helyed, ahova utaztál?

Nagyon különleges volt, hiszen meglehetősen messze kellett utazni, távoli kultúrába, ahol egész más minden, mint itthon. Nem voltak még gyermekeink, így az mondhatni másik időszámítás volt, szabadabban dönthettünk. Egy ,,utazó junkie” vagyok – kis túlzással – mindegy, hogy hova, csak menjek. Nagyon inspirál, ha távol vagyok, jó érzés néha kilépni az itthoni, megszokott környezetből.

Honnan meríted az energiádat?

Személyiségemből fakadóan szeretem a pörgést, és az eseménydús napokat. Ami fontos, hogy számomra izgalmas teendők legyenek a homlokteremben: ilyen például a Unique-ot virágoztatni, vagy az idősebb kori Gabi-projekteket tervezni. Nagyon feltöltenek a családi hétvégi programok is,  az utazásaink, vagy amikor külön-külön játszhatok a fiaimmal vagy tölthetek minőségi időt az  emberemmel.

IMG_0598

Mindig is énekesnő szerettél volna lenni?

Nem mindig. Gyermekként az volt az álmom, hogy világhírű sztár legyek, az éneklésben is főként a ”szuperség” vonzott – nem egyszerű énekesnő akartam lenni, hanem olyan, aki fantasztikusan végzi a munkáját. Ezért aztán a Unique-kal is eleinte nemzetközi ismertségre vágytam és végül Magyarországon lettünk ismertek – ez egy szűkebb kör, mint ahogy én ezt gyermekként megálmodtam, Ez ma már nem bánt, hiszen kevésbé mozgat ez a célkitűzés, legalábbis nem idealisztikusan.

Van újabb célkitűzésed?

Ha valamit elkezdek, abban nagyon szeretném a maximumot kihozni. Hamarosan egy szimfonikus koncertet adunk a MOMkultban, ahol egy komolyzenész gárdával egészül ki a Unique zenekara. Akkorra szeretném felfejleszteni a régóta szunnyadó – hét éven át szerzett – zongoratudásomat és zongorán előadni egy-két dalt.

IMG_0595

Mik a terveid a jövőre nézve?

Bár jogász vagyok a szakmámat illetően, nincs kiépítve a karrierem. Minden alap megvan hozzá, azonban hiányzik a több évtizednyi gyakorlat – ha oda váltanék, nagyon erős anyagi visszarántás lenne számomra, és rengeteg energiámba kerülne. Emellett viszont többször éreztem azt – így felnőtt fejjel –, hogy bennrekedtem a gyermekkori álmomban. Néha kipróbálnám, milyen egyszerűen ügyvédként élni a hétköznapjaimat.

Mi volt az a pillanat, amibe visszamennél?

Nincs ilyen. Remekül érzem magam most, tele vagyok tervekkel. Vannak pillanatok, amik gyakran eszembe jutnak, és ezek leginkább a két kisfiamhoz, Martinhoz és Eliothoz köthetőek. Rajtuk keresztül lehet engem igazán megszólítani. Ameddig valaki nem lesz szülő, el sem tudja képzelni ezt az érzést – ezt magamról tudom, hiszen amíg nem lettem édesanya, addig én sem értettem, nem éreztem a szülői lét rezdüléseit.

FullSizeRender (6)

Mesélj nekünk egy kicsit a Sztárban sztárban eltöltött idődről!

Én hívtam fel a kreatív producert, és megkérdeztem, szerepelhetnék-e a műsorban. Meglepődött a sallangmentes kérdésemen, aztán megkért, hogy küldjek egy demót. Tűkön ültem, azonnali pozitív reakcióra szomjazva. Aztán öt hosszú, várakozás teli nap után megkaptam a válaszemailt: „menő vagy”! – boldog voltam.

Nem volt idegen a szituáció, hiszen a Nagy Duett alatt, Sági Szilárd párjaként is éreztem már a munkaterhet, tudtam, mennyi energia- és időbefektetéssel jár majd a részvételem. Rengeteget kellett gyakorolni otthon is – ez sokszor lemondással járt a családom és a barátaim felé. Amit megtanultam az ezekhez hasonló showműsorokról, hogy amíg zajlanak, nagyon bennük kell lenni.

Nagyon szerettem volna jó pár előadó bőrébe belebújni, mégis nehezen kaptam meg ezeket a szerepeket. A döntéshozók sok olyan karaktert is szántak nekem, amelyek először bevehetetlen várnak tűntek számomra – főként emiatt volt nagy kihívás számomra a Sztárban sztár.

FullSizeRender (3)

Gyermekeid hallgatnak Unique-ot?

Persze, muszáj nekik (mosolyog)! Imádom, amikor elkezdik énekelni a dalainkat a kis rózsabimbó szájukkal, amihez – főként Eliot részéről – érdekes csípőmozgások párosulnak. Ő az, aki inkább muzikális: a maga ötéves szintjén gyakran komponál – egymás után leüt különböző hangokat a zongorán dinamikai különbségekkel, majd megkérdezi tőlem: ,,Anya, ez micsoda volt?” – és el kell neveznem azt a félpercnyi kis ”művet”, amit ő szerzett.

Mit adott neked Budapest?

Sok helyen éltem a fővároson belül: Angyalföldön nagymamámnál, Zugló kertvárosi részén és momentán Óbudán, ahol először egy kisebb lakásban töltöttük el 10 évet Ádámmal, majd onnan átköltöztünk a jelenlegi kertes házunkba – én egyszerűen idetartozom. Mindenhol megtalálom azt, amiért jól érezhetem magam az adott környéken, például nagymamámnál, és később Zuglóban a vonatsínekhez közel laktunk, és azóta szeretem a zakatoló vonat hangját. Megnyugtat, mert a gyermekkoromra emlékeztet.

,,Szuperatmoszférát” igyekszünk kialakítani Ádámmal a családunknak, ezért is élünk most Óbudán, Budapest ,,tüdejében” – számunkra nagyon fontos az egészséges életmód. Gyakran kirándulunk a közeli erdőkben, vagy a városon belül a Bazilika környékén, szeretünk a Duna parton és a Váci utcánál sétálgatni, biciklizni, a gyerekekkel rollerezni. Jó időben sokszor ellátogatunk a Normafához is. Egyébként nem csak a főváros, hanem egész Magyarország kedves számomra, a csodálatos tájaival, amiket volt szerencsénk az elmúlt húsz évben a koncertjeinkre jövet-menet látni.

Nem vágyom egyáltalán arra, hogy külföldön lakjunk. Szeretek kirándulni és utazni, de Budapest a bázisunk.

 

 

 

Két éves a Random Shooting Day projekt – Koczkával, a brand alapítójával beszélgettünk

 

Teljesen a nulláról építettem fel, persze máshogyan nem is lehet, de ez tényleg a nulláról épült fel, mert ilyen típusú csoportosulás mondhatom azt nincs sehol az országban de talán a világ más országaiban sem – kezdte el az interjút Koczka.

dsc_0245_720

Hétről hétre készülnek a szebbnél szebb fotósorozatok és amit hétről hétre új, de teljesen random csapat készít el. Nem kopogtattam semmilyen ajtón azért, hogy beszéljenek arról amit csinálunk. Saját magát vitte a szelek szárnyán a projekt, mivel a csodás képek beszéltek helyettünk.

dsc_0316

A fotózások kötetlen hangulata, a segítőkész emberek sokasága, amit bevonzza ezt az egész érzést, amióta elindultunk. Azt kell hogy mondjam, szerintem csodás csillagzat alatt van a történetünk! A kezdetek óta voltunk már háromszor címlapon, volt több újságcikk, interjúnk és ami a legnagyszerűbb érzés, hogy ismert, fantasztikus emberek boldogan állnak a kameráink elé! Azt hiszem ennél nagyobb boldogság nem kell az életben, mert a kitűzött cél az, hogy minden kiállítás alkalmával egy alapítványt támogassunk a képek aukciójával!

dsc_0175

Idén a Fábián Juli Emlékalapítványt támogattuk, így közel 1millió forint gyűlt össze arra, amit az alapítvány képvisel. Ez nem más, mint az, hogy olyan művészeket és zenészeket támogatnak, akik hosszantartó betegség miatt nem tudnak dolgozni és emiatt nincs bevételük, viszont a számlákat és az orvosi kezeléseket fizetni kell. Egyszóval mi ebben próbálunk közösen segíteni a rászorulóknak!

dsc_0595

A másik cél pedig az, hogy a Fábián Juli emlékét ápoljuk az idők végezetéig! Itt is szeretném megköszönni mindenkinek, aki valaha résztvett ebben a projektben és szívvel, lélekkel támogatott minket.

Ami a jövőt illeti, folytatni fogjuk ameddig csak lehet!

2018 november 29-én volt ez a csodás kiállítás, melynek képeit is láthatjátok, s elárulják, hogy milyen szuperül is sikerült.

Tíz év nyolc méter magasan – A Fashion Street sikersztorija

 

A kétezres évek elején a Deák Ferenc utca még egy sötét és elhanyagolt, szocializmus-tépázta mellékutca volt Budapest szívében, ahol jó esetben is csak azért jártak az emberek, hogy lerövidítsék az útjukat. Mára azonban Fashion Streetként ismerik és szeretik magyarok és külföldiek egyaránt ezt a fantasztikusan megújult, gyönyörű tematikus homlokzatokkal ékes, világmárkákat felvonultató divatutcát. A 2008-as, ünnepélyes szalagátvágás után tíz évvel a Fashion Street idén fennállásának első tíz évét ünnepli. A Fashion Street történetéről, sikeréről és jövőbeli terveiről beszélgettünk Csipak Péterrel, az utca alapítójával és megálmodójával, Polgár Odett énekesnővel, aki a Fashion Street hivatalos nagykövete, Göbl Johannával, az utca marketing-koordinátorával és Tillinger Zsófival, a Fashion Street Magazin főszerkesztőjével.

_DSC4482_copy

Honnan ered ennek a világszínvonalúan gyönyörű divatutcának, a Fashion Street létrehozásának ötlete?

Csipak Péter: Emlékszem, ahogy fiatalként sóvárogva néztem Bécs, Milánó, London és Párizs utcáit; a szebbnél-szebb kirakatokat, a tiszta és makulátlan épületeket, melyek eredeti állapotukban megőrződtek. Akkoriban világosan látszott, mekkora szakadék tátong Budapest és ezek között a nyugat-európai nagyvárosok között: a kilencvenes évek végén dübörgött a privatizáció, sorra indultak be és buktak el vállalkozások, az üzletemberekben és fejlesztőkben pedig csupán a profit iránti vágyat lehetett érezni; a minőségi törekvés nem vagy csak kevéssé volt jellemző. A millennium évében, ebben az elképesztő nihilben derengett fel előttem a Fashion Street víziója. Egy makulátlanul tiszta, minden tekintetben tökéletes divatutcát láttam magam előtt. És belevágtam.

Mit szerettek leginkább a Fashion Streetben?

 Csipak Péter: Számomra fantasztikus érzés, hogy igazán maradandót alkottam Budapest belvárosában; olyan tematikus városfejlesztést, amit előttem még nem tett meg senki ezen a területen az elmúlt évtizedekben, és a következő generációk számára is fennmarad. Amikor nyári estéken szinte özönlik a színes tömeg a Fashion Streeten, az emberek megállnak a Deák Palota homlokzata előtt fotózkodni, és a teraszok előtt sorban állnak az asztalokért; amikor a karácsonyi forgatagban ötven-hatvanezer ember folyik át a fényárban úszó utcán naponta és az emberek szinte egymás kezébe adják a kilincset az üzletekben, az elképesztő élmény. Hasonlót érezhet a rendező, amikor előadás után a közönség állva tapsol.

X-3

Polgár Odett: Sokáig éltem a környéken és sokat jártam errefelé; érdekes módon akkoriban nem tűnt fel, mennyi mindent tud ez az utca, mint most, mikor átköltöztem Budára. Úgy érzem, a Fashion Street a város origója, ahol csak végigsétálni is kellemes és legtöbbször rég nem látott ismerősökkel futok össze véletlenül itt. Szeretem, hogy nem a pár utcával arrébb lévő éjszakai őrületet képviseli, hanem azt a nagyon jó hangulatú, igazi budapesti életérzést, amiért magyarok és külföldiek is egyaránt imádják.

Göbl Johanna: Szerintem a gyönyörű kialakítás mellett az elhelyezkedés és a kínálat az utca egyik legfőbb ereje: vidékiek, külföldiek és a fővárosban lakók egyaránt szívesen jönnek ide – valóban ez a környék és maga a Fashion Street Budapest központja. Az üzletek közt Budapesten teljesen egyedi, high-fashion márkák találhatók, de közben a két hotel (The Ritz-Carlton Budapest, Kempinski Hotel Corvinus – a szerk.) és a hozzájuk tartozó éttermek, bárok, kávézók és hütték a shoppingon túl hangulatos helyszíneket kínálnak romantikus és baráti összejövetelekhez is.

Tillinger Zsófi: Számomra a Fashion Street nem csupán egy utca, hanem egy koncepció. Egy gyönyörű divatutcából indul, de aztán ezer felé ágazik és meghaladja az utca fogalmát: magas minőségű, saját kiadványai vannak, melyeken a legjobb hazai grafikusok, fotósok és a divatszakma krémje dolgozik, kültéri és beltéri eseményeket rendez, melyekben egyesül a divat, a dizájn, a kultúra és a gasztronómia; mindeközben pedig az üzleteket összefogja a tematikus homlokzat és a gránit lábtörlőkövek is. Nem tudok igazán más utcáról, ami ezzel a „szupererővel” rendelkezne.

A Fashion Street szinte a kezdetek óta félévente megjelenő divatmagazint publikál – az idei év viszont ebből a szempontból is különleges: egy egész éves és nagyon különleges lapszámmal jöttetek ki.

Tillinger Zsófi: Igen, idén elhagytuk az eddig megszokott, tavasz-nyári/ősz-téli lebontást és egy összevont, 190 oldalas jubileumi lapszámmal jöttünk ki. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a címlapunkon köszönthettük idén Palvin Barbit, akivel egy nagyon őszinte editorial interjúban is megismerkedhetnek az olvasók, valamint olyan közismert hazai hírességekkel is beszélgettünk a magazinban, mint Kiss Tibi, Pásztor Anna, Baji Balázs, Tomcsányi Dóri, Weisz Fanni, Mészáros Ádám és Juhász Anna – de Csipak Péter is mélyremenően mesélt az utca történetéről. Az interjúk és olvasmányos cikkek mellett pedig fantasztikus divatanyagokat is készítettünk; büszke vagyok rá, hogy egy ilyen csapattal dolgozhattam ezen a magazinon, amely a 2018-as Kreatív Media Design versenyén is díjat nyert.

_DSC3724_copy

Emellett idén egy divatnagykövettel is gazdagabb lett az utca, méghozzá Polgár Odett énekesnő-dalszerző személyében. Milyen érzés az utca nagykövetének lenni?

Polgár Odett: Egyrészt szuper ötlet, másrészt pedig borzalmasan hálás vagyok, hiszen ez is egy új irány, ami rengeteg olyan inspiráló utat nyit meg, melyeket még nem látunk előre. Fantasztikus, hogy Budapestnek van egy ilyen utcája, amelynek ennyi története és ilyen miliője van – és nagyon izgalmas kihívás, hogy az én nyelvemen keresztül új tartalmat, új lendületet adhatok a Fashion Streetre látogatóknak. Mert minden van itt: beauty, lakberendezés, kozmetika, divat, hotelek, bárok, kávézók, éttermek, kiegészítők: nagyon örülök, hogy mindezeket és az utca szellemiségét én kommunikálhatom.

 Mit jelent számotokra ez a tíz év? Hogyan ünneplitek ezt a jubileumot?

 Csipak Péter: Az ünnep számomra lehetőség, hogy ezután a rengeteg időt és energiát igénybe vévő, kockázatos és fáradtságos munka után megállhassak és megünnepelhessem magunkat, valamint azt a produktumot, amit létrehoztunk. A kollégáimat, a barátaimat, a segítőimet, és a közösen elért célt egyaránt. A tíz éves születésnapunkat egy exkluzív és grandiózus partival ünnepeltük a Mercedes-Benz Hungáriával és a Tommy Hilfigerrel karöltve, nem is beszélve az olyan sztárvendégekről, mint Palvin Barbi címlapmodellünk és a világhírű Forma1-es pilóta, Lewis Hamilton; az alkalomra kiállított, 8 méter magas arany X installáció pedig azóta is a szelfizők kedvence. Úgy érzem, tökéletes és méltó megünneplése ez a Fashion Street első évtizedének, hogy a gondtalan ünneplés után pontosan ott folytathassuk az utca tökéletesítését, valamint az újabb és újabb fantasztikus álmok megvalósítását, ahol abbahagytuk.

Göbl Johanna: A tizedik jubileum jegyében év végéig számos meglepetéssel, programmal, közös ünnepléssel készül az utca. De természetesen jövőre is folytatjuk tovább: Odettel együttműködve készülünk a 2019-es programokra is, melyek közt a tavasz-nyári lapszámunk megjelenése és változatos divatbemutatók, izgalmas események és kulturális programok várhatók, úgyhogy érdemes a 11. évben is követni a Fashion Streetet!