Imádom a szeptembert: átmenet a tomboló nyár és a nyugodt ősz között. A nyár lassan elhalkul, de azért még ad egy esélyt, hogy kellőképpen elbúcsúztathasd. Az indián nyár engem akaratlan is számvetésre késztet; milyen volt az idei nyár? Barátok, tengerek, balatoni hekk, bringatúra, roséfröccs, még több roséfröccs, hopp egy előléptetés, egy fájó szerelem, tetőbuli, új táska, még egy új táska, görögdinnye, minthadézsábólöntenék eső, hétfő esti kézműves sör, még több eső… Csodás nyár volt! Mégis hiányérzetem volt, valami kimaradt. Kimaradt a régóta tervezett piknik. A megfelelő hangulathoz kell egy hatalmas diófa, színes lampionokkal és lámpákkal díszítve. Kell egy tűzrakóhely, kell hozzá a Budapest Bár, némi előre elkészített finomság, jó borok és sok jó barát.
Így hát fogtuk magunkat, elutaztunk a kedvenc vidéki helyünkre a barátaimmal, felpakoltuk a Budapest Bár CD-ket, útba ejtettük a helyi piacot és kellő tisztelettel búcsúztattuk el a nyarat. Bár gyanús, hogy ez inkább az indián nyár köszöntése volt, így kénytelenek leszünk egy nyárbúcsúztatót is szervezni!
