Mosolyka. Már ettől a szótól is ösztönösen felfelé görbül az ember szája. Ezzel a névvel éli életét Tóth-Hozleiter Fanny, aki egy orvosi diagnózisnak köszönheti, hogy éldegélés helyett igazán él. A folyamatos panaszkodás és mások hibáztatása helyett azonban úgy döntött, nem azzal foglalkozik, amit nem tehet meg, hanem azzal, amit igen. Például mosolyt varázsol mások arcára. Élmény volt találkoznunk vele, de abban bízunk, hogy amit átéltünk vele ekkor, azt át tudjuk adni annak is, aki a következő beszélgetést elolvassa.

Mi rejtőzik „Mosolyka” mögött? Mi a történeted?

Már kisgyermekként is – tudatosan vagy tudat alatt – éreztem, hogy hatalmas ereje van egy mosolynak. Ha aggodalmat vagy szomorúságot éreztem magam körül, azonnal ehhez az „eszközhöz” nyúltam. Azt láttam a környezetemen, hogy ha a kicsi Fanny mosolyog, akkor nekik is könnyebb. Ezért mosolyogtam. Ezt tudtam adni, ezzel tudtam hozzájárulni szüleim és a családom mindennapjaihoz, kihívásaihoz, sikereihez. Ők másfél éves koromban kaptak egy diagnózist, ami után csak tizennyolc évet jósoltak nekem. Amikor az erejük fogyni látszott, jöttem én. Bár akkor még mit sem tudtam a szomorúságuk valódi okáról. Sosem neveltek csodabogárnak vagy másnak, mint a többiek, és ezzel az egyik legnagyobb ajándékot adták a számomra.

 

Mit?

Egyenlőséget. Nem volt könnyű életünk, de a mosoly megkönnyítette, így részemmé vált. Aztán tizenöt évesen megváltozott az életem. Egy „véletlennek” köszönhetően megtaláltam azt a bizonyos jóslatot. Egy világ omlott bennem össze. Szertefoszlottak az álmaim, hisz úgy tűnt, vége az életemnek. Aztán végül a legrosszabbnak tűnő napom egy újabb csodás életszakaszt adott ajándékba. Megtanultam értékelni a látszólag természetesnek tűnő dolgokat. Hogy micsoda ajándék már „csak” egy könnyed levegővétel, a látás, az, ha szeretnek és van kit szeretni. A diagnózis és az élethez való hozzáállásom megváltoztatásának ajándéka lett, hogy éldegélés helyett elkezdtem igazán élni és meglátni a megannyi csodát körülöttem, amit a megszokás fátyla ellepett. Azt sem állítom, hogy minden nap mosolygok és ezzel így mindig minden könnyű. Egy frászt! De az esetek többségében a mosoly megkönnyíti, sőt megszépíti az életem és másokét is. Ha pedig elfáradok, engedem magam sírni egy rövid ideig, de utána újult erővel megyek tovább.

 

 

A beceneved, ami mögötte van, illetve a kisugárzásod is motivációt ad mindenkinek már abban a pillanatban, amikor rád néz. Mi a titka ennek a kisugárzásnak?

Ha ezt titoknak lehet nevezni, akkor az, hogy hiszek az univerzum „adok-kapok törvényében”, így azt nyújtom a körülöttem élőknek, amit én is viszont szeretnék kapni az élettől. Működik! A másik, hogy imádom az élet adta megannyi mesés dolgot, amit ki lehet élvezni. Így a bennem felgyülemlett életöröm könnyedén áramlik tovább, hisz az egyik misszióm, hogy sokkal több örömtelibb ember legyen a földön.

 

Hogyan érted el ezt az egész szellemiséget?

Van egy életfilozófiám, a „Te döntesz” – amiről az első könyvem is szól. Kevés dolgot tudok pillanatok alatt megváltoztatni, de egyet bármikor, a hozzáállásomat. Állandóan a kezemben van a lehetőség, hogy döntsek. Feladom vagy megcsinálom. Sírok vagy nevetek. Pánikba esem vagy a lehetőségeimre koncentrálok.

 

Mennyire nehéz ezt tartani?

Vannak, akik azt gondolják, hogy nekem könnyű, mert mosolygok kettőt, mindent megkapok, és sikerült. Pedig valójában egy-egy siker mögött hatalmas munka és rengeteg energia van. Ráadásul nemcsak az enyém, de férjemé, Sándoré és azé a kis csapaté is, amely körbevesz. Van, hogy valaminek harminchatszor nekifutok, és így sikerül. Vannak, amiket el kell engednem és olyanok is, amik feladás helyett a megoldás megtalálásáig felfüggesztést élveznek.

 

A CIKK FOLYTATÁSÁT KERESD A BPMAGAZIN INGYENES OFFLINE KIADVÁNYÁBAN!

 

Kép: mosolyka.com