A magány önvédelem, amit arra találtunk ki, hogy megvédjük magunkat a csalódásoktól, mert félünk attól, hogy esetlegesen nem tudunk megfelelni másoknak vagy, hogy más nem tud megfelelni nekünk. A magány nem egyszerűen abból áll, hogy az ember társaságra vágyik, hanem legfőképpen abból, hogy hasonlóak társasága után sóvárog. Hasonlónak pedig az olyan embereket nevezzük, akik tudják rólunk kik, és mik vagyunk. És megfelelően intelligensek ehhez, megvan bennük az ehhez szükséges érzékenység és türelem is. Mindez azért van, mert önmagunkból kiindulva létrehozzuk az ideális társ képét. Bár annak ellenére, hogy önmagunk kiismerése a legnehezebb feladat, ösztönösen érezzük, hogy mi jó nekünk, azaz ki az, aki megfelelne. De ha, aszerint keresünk /vagy nem keresünk/ társat, hogy ki felel meg, figyelmen kívül hagyjuk azt, hogy miben érezzük jól magunkat. Ahhoz, hogy egészként élhessük meg önmagunkat, olyan társat keresünk, aki kiegészít bennünket. Minden választásunk a tapasztalatainkból és az ezek által kialakuló érzelmeinkben és mély gondolatainkban gyökerezik. Mindannyiunk /és valljuk be mi is/ retteg az ismeretlentől, ezért ismerős személyekkel töltjük meg az környezetünket, és gyakran még akkor is ragaszkodunk hozzájuk, ha negatív hatással vannak ránk. A minták ismerősek, éppen ezért tudjuk, hogyan kell reagálni. Úgy gondoljuk ahhoz, hogy tudjuk kezelni mások reakcióit, fel kell tudnunk ismerni személyiségüket, így be tudjuk kategorizálni esetleges viselkedési sémáikat. Egyes ideálformák gyakran gyerekkorunkig vezethető vissza. Ha mondjuk, nem kaptál szeretetet, bizalmat, törődést, tudattalanul olyan társat választasz, aki mellett ugyanezt éled meg. Aki van is meg nincs is. És ha bánt, majd te jól megmutatod neki, mekkorát tudsz visszaütni. Vagy, ha szeretetet kaptál, életed hátralévő részében arra fogsz szomjazni, mindenben a szeretetet keresed.
Mindenki, ha nem is vallja be, az ideális partnert keresi. Azt, aki lehetővé teheti számunkra a fejlődést az önismeret útján. Ebből adódóan, mivel elvárások szintjén keresünk és nem lelki szinten, az ilyen típusú kapcsolatokban nem ismerjük fel az igazi értelmet. Bár a cél az lenne, hogy hozzásegítsük egymást, hogy mindazokat a hátráltató gondolatokat és érzelmeket fel tudja ismerni, ami az elvárások, és a szerepek szintjére húzza vissza a kapcsolatot. Ezt azonban úgy érthetjük meg, ha nem a másik embert hibáztatjuk, miközben megfeledkezünk saját hibás gondolatainkról és érzelmi mintáinkról. Ezáltal védekezésképpen pajzsot és álarcot húzunk magunk köré, ami megnehezíti a kapcsolatteremtést. Ha nem szeretetre készülsz fel, hanem harcra egy kapcsolatban, és félsz, hogy megsérülsz, nyugodtan játszhatod oly felszínes éned, aztán egy idő után fájdalmas lehet az álarc mögé tekinteni és észrevenni a kegyetlen valóságot. Ezért egy kapcsolat kezdetén akaratlanul is a hasonlóságot keressük partnerünkben. Majd később, amikor lehull a lepel, felfigyelünk az ellentétekre, és elkezdődik a mentális harc. Tudatosan vagy tudattalan arra törekszünk, hogy minél több szeretetet csikarjunk ki. Azzal már nem igen törődünk, hogy mi magunk szeressünk vagy azzal, hogy vajon mi magunk tudunk-e szeretni. Pedig ha nincs egyensúlyban az, amit adunk és kapunk, kapcsolatunk kártyavárként dől össze. Arra várunk, hogy a másik tegye meg az első lépést. Örülnél, ha a társad kimutatná a szeretetét? Akkor lépjen egyet felé. A világ, amiben élsz egy tükör, amiben önmagad szemléled. A legpontosabb tükör a társunk, hiszen senkivel nem töltünk, annyi időt, mint vele. Előfordul, hogy a tükörbe tekintve nem tetszik, amit látunk és szakítunk, mert a másik elviselhetetlen. Pedig csak saját összhangunkat nem találjuk. És eldobjuk a kapcsolatot, mert nem kívánunk tovább szembenézni gyengeségeinkkel. Ugyanis hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni ahelyett, hogy magunkba keresnénk a probléma forrását.
Számos dolog motiválhatja egy kapcsolat kialakulását: félelem, magány, vágyak, ösztönök, család, biztonság, anyagi jólét. Ez mind csak egyet jelent. Boldogok akarunk lenni! De ennek bizony akkor is ára van, hiszen minden párkapcsolat a tudatosságot és az elfogadást tanítja nekünk, még akkor is, ha ezt nem ismerjük fel. Mindannyiunknak megvannak a gyengeségei. Végig gondolhatod, mi az ami zavar, idegesít, kiborít, mert arra reagálsz, amivel dolgod van, ami számodra problémát jelent. Vagyis, ami idegesít a másik félben… na az mind te vagy! Te döntöd el, hogyan érzed magad, a korlátaidat te magad állítod fel. Élheted az életed a tettek mezején, vagy a saját elméd rabja ként. Életünk egyik legfőbb mozgatórugója a szerelem, a valakihez tartozni akarás, ezért állandó, öntudatlan kereséssel telnek napjaink. Amit viszont nem tudunk azaz, hogy minden kapcsolatban rég elveszett felünket keressük, akit úgy hívnak „Lelki társ”. Valószínűleg jelenlegi kapcsolatodban nem mellette vagy, mert belefáradtál abba, hogy a tökéletességre várj, és megállapodtál a lehető legjobbnak tűnő mellett. Ez a te döntésed. Csak tudod a sors, azonban mást akar. Ez ellen pedig az ember nem tehet semmit. „Nem találkoztunk már valahol?” Valószínűleg már hallottad ezt a kérdést, és lehet, hogy nem csak akkor amikor, valaki pont ezzel a dumával akar ágyba vinni. Gondolkodtál már azon, hogy mi lehet az oka annak, hogy egyesekkel rögtön azonos hullámhosszon vagy, míg mások viszont az idegeidre mennek? A dolgok nem véletlenül történnek meg velünk. Mindennek oka és okozata van. Egyes emberek valamilyen hatással voltak ránk előző életünk valamelyikében, de lehet a kapcsolat nem úgy jött össze, ahogy vártuk. Ilyenkor megmarad a vágy, és ha van rá lehetőség, a két lélek megtalálja egymást, és megpróbálja megélni a régmúlt emlékeit. Azonban lehet, hogy ezek a kapcsolatok működésképtelenek. Ennek azaz oka, hogy a vágy kialakulásának idején, előző életükben más személyiségekként vonzódtunk egymáshoz. A belső kötődés miatt azonban a kapcsolatnak létre kell jönnie. Ha akarjuk, ha nem. Ez ugyanis közrejátszik az „Igazi„ megtalálásában. Azonban nem tudatosul bennünk, hogy pontosan, mit is keresünk. Általában mindenki saját kultúrájában kialakult sémák szerint válasz /külső, belső, vallás, anyagiak, humor, elvárások, beteljesült vagy beteljesületlen szerelem/. Így ebből adódóan is létre hozhatunk egy ideált. Minél több elemből gyúrjuk össze, annál borzasztóbban sikerülnek párkapcsolataink. És egyáltalán nem biztos, hogy jól érezzük magunkat a „Nagy Ő-nek ” vélt személlyel. Amíg tart a szerelem, minden tökéletesnek tűnik, de amikor feloszlik a rózsaszín köd, rájövünk nem ő az, akit keresünk. Rosszabb azaz eset, amikor a kötödés miatt vele maradunk ahelyett, hogy tovább keresnénk. Persze lehet, hogy egy ideig beéred egy gyengébb minőségű kapcsolattal, amelyből szerinted, csak néhány apróság hiányzik, és azt hiszed, lehet még azokon javítani. Ám a vége úgy is az lesz, már csak a számodra legideálisabb kelti fel az érdeklődésedet. Ez az igény belűről fakad, és ha már eddig eljutottál, nagyon közel állsz ahhoz, hogy megtaláld lelki társadat. Ha a sorsod szerint hagyod alakulni az életed, és nem sürgetsz semmit, az élet szinte át fog préselni egyik kapcsolatból a másikba, mígnem el nem jön a tökéletes. Igaz, néha a sors tréfát űzhet veled, mert talán éppen akkor akad az utadba az „Igazi”, amikor csapzottan, kissé spicces állapotban mész haza egy szombat esti buliból. Lehet nem is fogsz rá emlékezni másnap. A kérdés mindig ugyanaz. Mikor? Nos… akkor, amikor nem számítasz rá. Tehát ne keresd. Legalábbis a külvilágban ne! Magadban kell megtalálnod, belül kell vágynod rá. Ha szerencsés vagy, nem kell 80 éves korodig várnod, ha egyáltalán megéred. De soha ne feledd, ilyen szerelem az életben, csak egyszer van. Milyen is lehet találkozni azzal a bizonyos Ő-vel? Amikor kapcsolatba kerültök egymással, nagyon különös, szinte megmagyarázhatatlan érzések foghatnak el, még akkor is, ha az a valaki nem az eseted. Ellenállhatatlan vonzalmat érzel. Ez akár már az első találkozáskor, de jellemzőbb, hogy több találkozás után fogod érezni. Nyilvánvaló, hogy még nem szereted, azonban térdeid rogyadoznak, szíved dobbanása kihagy egy ütemet, és bizsergő érzés járja át tested. Megérinti a lelked. Hirtelen megváltozik minden. Biztonságban érezheted magad és az előző kapcsolataiddal ellentétben, itt nem játszol szerepet. Félszavakból is érted, és bár rövid ideje vagytok együtt, mégis úgy érzed, mintha ezer éve ismernétek egymást. A másik iránti vágy irányit. Korlátok nélkül tudod megélni vele azokat a dolgokat, amiket mindig áhítottál. Önmagad tapasztalod meg egy másik testben, ahol nem érzel ürességet. Talán ő az, akivel örökre együtt tudnál maradni.
Akárki akármit mond, a legtöbb nőnek és férfinek, a mai világban a legnagyobb álma, hogy megtalálja azt a férfit/nőt, akivel leélheti az életét. Minden nő/férfi mindig csak ugyanazt akarja: a Férfit/Nőt!
Írta: Cathy Neige