Itt vagyok

HaverVagy – együtt azokkal, akikkel összetartozol

Kéri Csaba szerint az életünk során az egyik legnagyobb örömforrás egy másik ember. A HaverVagy alapítója büszke rá, hogy kilenc év alatt húszezres közösséget tudott építeni, ahol nemcsak barátságok, szerelmek szövődtek, de megszülettek az első gyerekek is, akiknek a szülei a rendezvényein jöttek össze. Ismerjék meg a HaverVagy történetét!

Honnan jött az ötlet, hogy indult el a HaverVagy?

Tíz-tizenöt évvel ezelőtt, amikor a Szigeten voltam, mindig bementem a Szeparéba, a Présházba, ahol rengeteg ismerős volt, elképesztően nyitott emberek, könnyen lehetett ismerkedni, haverkodni. Picit azt éltem itt meg, hogy az egyik legszebb része az életnek az, ha jófejek vagyunk egymással. Kicsit továbbgondolva, életünk legszebb pillanataihoz biztosan hozzátartozik valaki más is. Ehhez az „örömforráshoz” kell egyfajta nyitottság. Adj magadból valamit és másokra is tudj odafigyelni úgy, hogy felfedezed benne azt, amitől szerethető. A Szigeten nagyon könnyen megtaláltuk azt, ami közös bennünk. Azt viszont nem értettem, hogy a hétköznapokban, a Szigeten kívüli világban, ugyanazokkal az emberekkel miért nem működik így. Azért nem teljesen Sziget-feeling van a HaverVagyban, de arra nagyon büszke vagyok, hogy kilenc éve megvan ez a nyitott, kedves, barátságos hozzáállás az emberekben még akkor is, ha folyamatosan változik az összetétel.

Egyedül kezdted el az egészet?

Igen, de nagyon sok embertől megkérdeztem, mit gondol róla. Pont a Sziget miatt Gerendai Károly volt az első, akinek kikértem a véleményét. Először nem értette, mit akarok ezzel kezdeni, de amikor már jobban kialakult a terv bennem, több fantáziát látott benne. Beszélgettem többek között Geszti Péterrel, Várszegi Gáborral vagy épp Friderikusz Sándorral is, legalább húsz emberrel leültem. Mindenkin azt láttam – és ez kifejezetten inspirált –, hogy alapvetően tetszik neki az ötlet, de nem hisz benne. Az őszintébbek ezt meg is mondták. Aztán az első buli egy illegal grillezés lett az alagút tetején.

Mennyien voltak?

Nagyjából negyvenen. Igaz, nagyrészt azért jöttek el, hogy nekem segítsenek, mert látták, mennyire akarom – és szerencsére közben jól érezték magukat. A következő buli viszont borzalmas volt, ott kijött, mennyire nem értek ehhez az egészhez. Akkor azt hittem, ennyi volt a történet, nincs tovább. Hála istennek, nem volt vége!

A folytatásban segített az Olvass, Haver nevű rendezvény?

Az arról szólt, hogy mindenki hozott egy könyvet, és felolvasott belőle a Filozófusok kertjében. Elmondták, mit jelent nekik az adott mű. Borzasztóan mély, erős beszélgetés lett tíz-tizenkét emberrel, erre épült aztán a HaverVagy keménymagja. Onnantól megint elindult a történet. Jött egy ötletünk, a klikkesedés mentes buli, hogy sorsoljuk ki a résztvevőket négyfős asztalokhoz, és nézzük meg, mit kezd egymással négy vadidegen ember, aztán harminc perc elteltével újrasorsoljuk az asztalokat. Ez az ötlet nagyon bejött! Nem is gondolta volna senki, hogy idegen emberek milyen jól el tudnak beszélgetni nyitott és elfogadó hozzáállással.

_NMI4439_kicsiVan jelmondatotok, szlogenetek?

Kettő is van! Az egyiket én találtam ki: ,,Légy együtt azokkal, akikkel összetartozol”. A másik egy Arisztophanész-idézet: ,,Mivel olyan vagy, amilyen; szeretném, ha közénk tartoznál”.

Hányan vagytok most?

Több mint húszezren. Az elején volt egy megérzésem, hogy nem egy másik közösségi oldalhoz kell csatlakoznunk, hanem ki kell építenünk egy új rendszert. Akkoriban, 2009-ben, a Facebooknál sokkal erősebb volt az iWiW. Senki sem értette, miért indítok egy új honlapot sok pénzért. Ha hallgatok rájuk, most nagy bajban lennék…

Itt viszont csak ezzel fogalalkoznak az emberek – bátor lépés volt.

Igen, és nehezebb is volt ez az út, de hosszú távon sokkal jobban megfogható. Van egy húszezer fős e-mail-listánk, tizenhárom ezres Facebook-táborunk, de onnan is a honlapra irányítunk mindenkit. A Facebook nélkül nem működne, de sosincs ott esemény, csak a képek.

Vannak még illegal partyjaitok?

Most már vagyunk akkorák, hogy ez veszélyes. Most voltunk kilencévesek és a születésnapunk mindig visszahoz valamit az illegal bulik hangulatából. Idén a régi tv-székházban tartottuk a szülinapunkat.

Kosztolányi útján
 

Volt olyan pillanatod, amikor azt mondtad, feladod?

Volt néhány rosszul sikerült bulink… Azt figyeltem meg magamon, hogy minden évben van, amikor megijedek picit, hogy mi lesz. Úgy érzem, akkor lesz baj, ha már nem szeretem annyira az egészet, mint most. Ha vannak ilyen időszakok, hogy kissé elfáradok, vagy nincs benne a szívem, akkor az anélkül, hogy bármit is másképp tennék, megérződik a bulikon.

Mert te vagy a mozgatórugó.

Igen, de jó lenne, ha ez egy olyan brand lenne, ami nem kötődik ennyire hozzám. Kihívás, hogy tíz év múlva is legyen HaverVagy, és akkor is, amikor már öreg leszek. Most már vannak rendezvények, amik nélkülem is mennek, ám ettől még szívügynek kell maradnia. A legjobb marketing az, ha egy buli jól sikerül és jól végezzük a feladatunkat. Az tud utána elterjedni.

Mi volt a legnagyobb siker? Az a pillanat, amikor azt mondtad, ezért megérte.

Amikor egy nagy rendezvényen vagyok, már semmit sem kell tennem, és látom, hogy több száz ember ott van, borzasztóan jó a hangulat, akkor azt érzem, sikerült létrehoznom ugyanazt, amit a Szigeten éreztem. Leülök egy sarokba, ahol senki sem lát, és élvezem ennek az érzését. Nagyon örülök neki, hogy sok olyan ember van, aki azt mondja, itt annyi embert, barátot, élményt talált, hogy megváltoztatta az életét.
Amikor azt látom, hogy emberek – picit miattam is –, jól érzik magukat, az számomra megunhatatlanul jó érzés.

Párok is lettek időközben?

Igen, csak tavaly hat HaverVagy-házasság köttetett meg, idén pedig már több HaverVagy-baba is megszületett! Van olyan házaspár, amelynél szó szerint én vittem oda egymáshoz a feleket, hogy ismerkedjenek meg egymással.

www.facebook.com/VanikZoltanFoto

Van terv arra, hogy franchise-ként kividd külföldre a HaverVagy-koncepciót?

Egyelőre nincs, de gondolkodom rajta, hogy kipróbáljam ezt egy teljesen másik helyen, például vidéken. Ugyanakkor abban, hogy a HaverVagy olyan helyekre eljut bulikkal és rendezvényekkel, biztos benne van az is, hogy Budapest a világ egyik legjobb városa. Az a szabad szellemiség, ami érződik a városon, miközben rengeteg a feszültség. Furcsa ketősség ez. A budapesti tavasz és nyár csodálatos, rengeteg a gyönyörű lány, nagyon sok a szimpatikus ember, s persze sok furcsa vagy agresszív ember is van, de hát ettől ilyen csodás és színes a város. Elképzelhető, hogy ez működne külföldön is, például Londonban. Abban van már tapasztalatom, hogy nem kellenek húszezren hozzá, hogy ez elinduljon, ugyanúgy elég húsz-harminc ember.

Kéri Csabának sok barátja, sok haverja van?

Nyugodtan mondhatom, több olyan kapcsolatom lett, akiket itt szereztem, itt ismertem meg. Haverom sok van, közeli barátja szerintem minden embernek csak kevés lehet. Nemrég meghívott két aranyos lány ebédelni, így köszönték meg, hogy rajtam keresztül ismerték meg egymást, és jó barátok lettek. Jó érzés hozzátenni valaki életéhez, értéket vagy élményt adni nekik. Ezt Kosztolányi valahogy úgy fogamazta meg, hogy „homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben, akárki megszülethet már, csak ő nem. Mindenkiben van valami nagyon érdekes és értékes. A felszínesség meg a felületesség az az, ha túl hamar ítélkezel valaki felől, túl hamar döntöd el, hogy ő kicsoda és micsoda. Ennél sokkal izgalmasabb valakit megismerni, nyitottnak lenni és észrevenni egymásban azt, ami közös és szerethető. Ezt például itt tanultam meg a HaverVagyon!