Az örökvidám Bódi Eszterrel beszélgettünk, akinek saját márkája; a BodiEs térhódítása egy valódi siker sztori. Kíváncsiak voltunk milyen motivációk, sikerélmények, mélypontok, történetek húzódnak a varázs-sál tündérmeséje mögött.

Biztosan sokan megkérdezték már; mikor kezdett el érdekelni a divat? Hány éves voltál, amikor úgy érezted, neked ezzel kell foglalkoznod?

Ja, hát nekem nem volt ilyen… az, hogy ezzel szeretnék foglalkozni nem tudatos volt, hanem belülről jött. Sosem készültem divattervezőnek, ha erre gondolsz. Persze mikor kislány koromban megkaptam anyukámtól a Barbieimat és a hozzá tartozó ruhákat, össze-vissza kombináltam, variáltam, 18. századi outfiteket kreáltam, egyszer Scarlett O’Hara-t is megformáltam a Barbieból. Emlékszem, hogy bármit adtak a kezembe, mindig átalakítottam. Anyukám minden reggel kikészítette a ruháimat, stimmeltek a színek, gondosan össze voltak rendezve. Aztán amíg ő készülődött teljesen megváltoztattam az általa előkészített szettet, arra pedig persze már nem volt idő, hogy átöltöztessen. Muszáj voltam úgy elmenni, hogy csíkos harisnyában és kockás ruhában. – nevet fel. Mindig valami különlegesre és valami másra vágytam, mint a megszokott sablon.

És erre nem figyelt fel a környezeted? Engedetlenségnek tudták be, vagy észrevették a benned rejlő tehetséget?

Észrevették. Szerintem kétféle ember van: aki utánoz, és akit utánoznak. Én az utóbbi voltam. Én voltam, mindig az, aki irányt mutatott. „Nem is gondoltuk, hogy ezt így is fel lehet használni.”- hányszor hallottam ezt a mondatot.

Tudsz példát mondani?

Tudod volt az a centiméter szalag…azt például övnek használtam, és rengetegen leutánoztak. 180 Forintos tétel és egy egyedi öv. Ha ránézek valamire, nem azt látom, ami, hanem ami lehetne. Az, hogy így működik az agyam volt az oka, hogy feltaláltam ezt a sálat.

Apropó a sál. Hányféleképpen lehet hordani?

Hihetetlennek hangozhat, de őszintén, sose gondolkoztam ezen, sose számoltam meg. Az alapötlet egy többfunkciós sál volt. Nem egy sál, amit mondjuk nyolcféleképpen lehet hordani és a hetedik ötlet után töröm a fejem, hogy csak azért is meglegyen eredeti terv szerint az a bizonyos nyolcadik. A mai napig vannak új, számomra ismeretlen funkciók, melyekkel a vevőim szembesítenek, nagyon mókás.

Ezek szerint az egész valahol egy érdekes improvizáció volt. Mégis… mik voltak az alapszempontok?

Hogy minden szituációban helyt álljon: fesztivál, bulizás, eső, tűző nap, hideg, meleg…

Miért pont sál, miért nem táska, vagy kesztyű, vagy cipő?

Őszintén? Fogalmam sincs. Mindig is imádtam a sálakat, az biztos. Mindig szerettem kísérletezni a sálak kötési módjával. Volt a 90-es években egy textil hajgumi, tudod azok a ronda bársony-szerű hajgumik. Rengeteg ilyenem volt, de természetesen nem rendeltetésszerűen használtam, hanem a Barbiekra adtam ruhaként, fejkendőként, boleróként, sálként. Felnőtt fejjel beugrott hogy ez akár működhetne élesben is és nem csak a Barbiek világában. Először selyemanyagból és pamutból készítettem el egy belső gumival a sálat. Fél év volt, mire kikísérleteztem a vízálló anyagot. Következő szempont az volt, hogy ne okozzanak gondot a méretkülönbségek, így készítettem egy állítható pántot, ami óriási mozgásteret ad. Szóval egyszerű ötlet, de azért ki kellett találni. Levédettem és 2011 novemberétől egy önálló design termék lett.

Mi az a három kulcsszó, ami meghatározza a BodiEs sálakat?

Intelligens, kreatív, stílusos.

Mit gondolsz, ezek közül melyik a fő oka annak, hogy ekkora sikert aratott?

Mindhárom, de még megtoldanám eggyel: őrület! Hiszen nyáron a strandon rajtad van szoknyaként, ősszel sálként, télen, ha esik a havas eső fejkendőként, tavasszal mellénynek. Az egész éved végigkísérheti ugyan az a darab. Olaszországban a fiúk felkapnak egyet egy trikóhoz vagy egy zakóhoz, elmennek benne vacsizni a tengerpartra, hisz nyáron hűt, télen fűt. Ugyan úgy hordhatja egy japán iskolás lány vagy egy washingtoni üzletember tárgyalás előtt.
Elmész az operába egy fehér ingben, fekete BodiEs szoknyában, fekete magas sarkúval, megállja a helyét, de, ha ugyan ezt felveszed egy rock koncertre vagy egy fesztiválra a harmadik sorban egy trikóval és Converse-zel, úgy is forma. Nincs olyan, hogy ezt így és így kell felvenni, hanem azzá alakítod, ami te magad vagy, te olvasztod be a saját ruhatáradba, stílusodba, életedbe.

Hány fős stáb áll a varázs-sál mögött?

Sokáig egyedül csináltam, kb. 2 évig. Az első bemutató az Ötkertben volt, de voltunk vele a belgrádi Fashion Week-en és még sok-sok helyen, amire büszke vagyok. Most egy marketing és kommunikációs csapattal dolgozok együtt és vetjük bele magunkat a nemzetközi értékesítés világába.

Melyik referenciádra vagy a legbüszkébb?

Ugyan úgy jól esik, amikor egy iskolás lány vásárol magának egy piros BodiEs-t és, amikor Ördög Nóri hordja büszkén.
A legjobb az egészben hogy ez nem úgy megy, hogy te figyelj Nóri, felvennéd ezt a BodiEs-t XXX Forintért? Hanem abszolút magától terjed és működik. Szeretik. És ez nekem nagyon fontos, hisz ez azt jelenti, hogy van létjogosultsága a terméknek magától, anélkül is hogy beleraknál X összeget.

Az egyik legnagyobb áttörésemnek az il Bacio di Stilében való megjelenésemet tartom. Van egy Boris nevű biciklim, akin előszeretettel tekerek tavasszal az Andrássyn. Emlékszem, amikor megbabonázva haladtam el a parfümillatot árasztó il Bacio di Stile mellett…ma már a Cavalli, Chanel, Prada mellett ott a BodiEs is.

Hogy jutott idáig a termék?

Soha nem költöttem marketingre. Magától ment, szájról szájra terjedt a híre. Kovács Patrícia BodiEs-ban szeretett volna műsort vezetni a Mokkában. Aztán egy pedikűrösük van Jakupcsek Gabival, Gabi meglátta és bele is szeretett. Rajta keresztül a sminkesek és így tovább.

Voltak holtpontjaid, amikor megkérdőjelezted a döntésed?

Amikor a családod is azt mondja, hogy „Jajj, Eszter ne már, mire készülsz megint?!” – na az az a momentum, amikor tudom, hogy bele kell vágni. Azt szokták mondani, hogyha a közvetlen környezeted, tehát a barátaid és családod lebeszél valamiről, akkor az általában valami jó… hát nálam ez bejött.

Ha nem a sálakkal foglalkozol, akkor mi kapcsol ki, hogy kell elképzelni téged civilben?

Imádok úszni, olvasni. Elkezdtem most franciát tanulni, teniszezek, kirándulok. Valamit mindig csinálok; dekorálok, felújítok… imádom például a régi bútorokat, bőröndöket. Veszek rájuk pár új gombot, festegetek, renoválok.

Mivel és hogyan szeretnéd bővíteni a márkád?

Van egy multi strand szett. Ötféleképpen fürdőruhává alakítható és egyben táska is. Ennek már egy prototípusát bemutattam korábban, de ezt most tökélyre fejlesztettem és márciusban debütál Berlinben. De ki tudja…határ a csillagos ég, egyszer talán kiagyalok egy ruhát, amiből hajtogatsz egy fotelt, és ha összezárod, akkor egyben egy táska is.

Egyelőre friss ez a találmány, szerinted mikor célszerű valami újba belefogni?

Ha már 4 milliárd ember hordja, akkor azt mondom oké, jöhet a következő. Nem akarok abba a hibába esni, hogy ez még meg sem érett, de már valami egészen máson dolgozom. Ezt most megszültem, ez a gyerekem és fel kell nevelni. Majd, ha már főiskolára jár, jöhet a következő projekt.

Lényeg, hogy annak tervek, ötletből nem fogsz kifogyni…

Van, persze, tele a fejem.

Mit gondolsz a magyarok öltözködéséről, stílusérzékéről?

Itthon stílust teremteni rettentő nehéz, gyermekcipőben jár a divat. Inkább veszünk négy gagyit mint egy jót, ami évekig kiszolgálna minket. Hiányzik az a bizonyos plusz, ami pl. a szláv emberekbe bele van kódolva. A szerb milliárdos imádja a szerb kortárs tervezők ruháit hordani, nem csak Armanit vagy Bosst. Belgrádban például leültünk egyszer nézni az embereket és elképesztő, hogy még a fiatal egyetemista lány is stílusos volt, egy igazi individuum. Minden elhaladó emberben volt valami egyedi, jó volt nézni. A magyar sémákba zárja magát; farmer, fehér ing, egy magas sarkú és kész. A magyar akkor meri felvenni, ha már máson is látja. Amíg tőle távol van az online felületen, addig még nem meri beszerezni és viselni. Ez egyfajta önbizalomhiány, stílushiány.
Szerencsére ez azért lassacskán, de változni látszik.

Mit tanácsolsz a hozzád hasonló tehetséges embereknek?

Kockázat nélkül nincs győzelem, ha hiányzik belőled a motiváció, hogy ki merj lépni a komfortzónádból, akkor nincs jogosultsága az egésznek.
Valakiből ez 20 évesen jön ki, belőlem pár éve jött ki, valakiből 40 évesen… lényeg, hogyha ez a bizonyos valami meg van valakiben, igenis ki fog jönni.

És, ha kijön, onnan hogyan tovább? Mi a siker titka?

Sajnos erre nincs recept. Én például nem hiszek ezekben a sok tehetségkutatóban őszintén szólva. Egy Mick Jaggert sem kellett felfedezni soha.
Persze meg lehet tanulni rajzolni, de azt nem, hogy mit találj ki. Nincs feltaláló-képző.
Amiről viszont mi döntünk, az az elhivatottság. Ahhoz, hogy az Armani most Armani, ahhoz az kellett, hogy ő az utolsó próbababa felöltöztetésséig még rendet is rakott üzletben, a semmiből épített fel mindent. A mai napig 12 órákat tölt el az irodában. A sikerért igenis vért kell izzadni. Sok fiatal csak álmodozik, de nem tesz érte. Hinni kell benne és szakadatlanul menni előre.

 

bodies logó