Magamtól nem biztos, hogy megnéztem volna ezt a filmet, pedig lány létemre egész kapható vagyok a történelmi csatás filmekre. Ridley Scott rajongóknak a 2014-es betevője. Scott már letett az asztalra valamit, így akkor is megnézzük a filmjét, ha nem vagyunk biztosak, hogy olyan jó lesz mint például A nyolcadik utas: a Halálra, vagy a Gladiátor. Sajnos ez a film, nem kerül be a top három filmje közé, de azért nem mondám, hogy szörnyű lett.
A történet adott, Mózes életét viszi végi amíg az a szakállas ember lesz, akire mindenki asszociál, ha meghallja a bibliai sztorit. Mózes ugyebár zsidó származású, mégis úgy hozza a sors, hogy egyiptomiként nevelkedhetett fel, majd kiderül a csúf igazság, a fáraó aki eddig a legjobb barátja volt és ‘testvére’ kiűzeti a jólétből. Egyszerű életet kezd élni a sivatagban, családot alapít, majd abban a bizonyos kilencedik évben beindulnak az események, jelen van az égő csipkebokor, Mózes felfogja végre, hogy ő az akinek ki kell vezetnie a népét Egyiptomból Kánaánba.
A rendező célja egyértelmű. Hatalmasat és lenyűgözött szeretett volna alkotni, de sajnos elveszett a saját alkotásába. A történet izgalmas, de sajnos nem mindenhol. A közepén, ahol az ember egy hosszú filmnél általában eldönti, hogy tovább nézi, bealszik rajta vagy kikapcsolja. Nálam majdnem a második következett be. Pedig tényleg érdekes a film, csak a közepe vontatott és nem történik annyi izgalom, hogy a sötét moziba kellőképpen ébren maradj. Persze kitartottam és tovább néztem, jól tettem, mert persze a végére is tartogatott érdekességeket.
Látványos, az ilyen típusú filmek valók a 3D-be. Hatalmas, ahogy bemutatja az óriási méreteket, a csatákat, azt a bizonyos átkelést a Vörös-tengeren. Ezekért érdemes megnézni és kibírni a a 140 percet. Történelem kedvelő baráttal érdemes elmenni, most inkább hagyd otthon a barátnőd.