Voltatok már olyan ruhaüzletben, ahová nem vásárolni tértetek be, hanem gyönyörködni, feltöltődni? Nem, most nem a Zara letisztult márványfalaira gondolunk, hanem valami egészen másra. Emlékeztek a Buttons&Bows-ra? Újabb lélegzetelállító vintage boltot hoztunk Nektek, ezennel Tokióból.
Itt is csipke, fodor és bűbáj uralkodik. És persze a pasztellszínek. Elegánsan kopott bútorok, dobozkák, poros képkeretek, díszes akasztók, fehér fadeszka-falak, barokkos polcok, virágok, borostyán, mécsesek. Belépsz és Te magad vagy Alíz. Csakhogy ez nem Csodaország, hanem a Bernet, ami egy létező hely szerencsére. A vállfákon cseppet se szokványos, lenge, nyolcvanas évekbeli ruhák lógnak le, lovaglócsizmák és blézerek. Zsúfoltság, kaotika, ami valamilyen módon mégis megnyugtatja az idegeid.
Meglepő módon az egész mögött egy férfi áll. Elmondása szerint azért foglalkozik női ruházattal, mert abban sokkal több a fantázia, míg a férfi dizájn „unalmas”. Yuki Hashimoto valaha bankár volt, aztán enteriőrként dolgozott, így nem csoda, hogy remek érzéke van a lakberendezéshez. Minden egyes bútort saját kezűleg készített Mr. Hashimoto. Los Angeles-i partnerünknek, Rubynak, volt alkalma elbeszélgetni a Bernet tulajdonosával, Yukival a divatról, dizájnról, tervekről, inspirációkról, álmokról.
Hogyan indult a karriered?
20 évesen turkálóban dolgoztam, majd 26-tól 28 éves koromig sokat költöttem használt ruhák forgalmazására Texasból Japánba.
Mi inspirált a Bernet megnyitására?
Ki akartam saját magam hívni. És kifejezni magam az üzleten keresztül.
Mi volt az alapkoncepció?
Olyan ruhákat akartam eladni, amik tetszettek, független attól, hogy épp ezt diktálják-e a divatmagazinok vagy sem. Imádom a 20’as- ’30-as évek utcai viseletét. A vintage-őrület csupán kapóra jött.
Honnan jött a név?
Burnet Road. Így hívják a kedvenc utamat Austinban (Texas).
Azt mondtad, nem szándékosan alakítottad “vintage-osra”, hanem érzésből jött. Mi ihlette a berendezést?
Az első emeletet egy chichagoi kisváros, a másodikat pedig egy bűbájos, francia falu.
Azt hallottam minden egyes bútort te készítettél. Ez igaz?
Igen, az utolsó széket is beleértve. Nem volt kis munka.
Mi most a kedvenc ruhadarabod az üzletben?
Hú, nehéz válaszolni. Az első emeleti lépcső korlátjára akasztott holmik, azt hiszem. És az összes ’80-as évekbeli ruha.
Mik a terveid? Fogsz más üzleteket is nyitni?
Talán jövőre igen. Ezúttal majd olyat, ahol férfi ruhákat is lehet kapni. Mondjuk Shimokitazawa-ban (Tokió egy része).
Hol szerzed be a ruhákat?
Rengeteg helyen be lehet, elsősorban Detroitban, Chichagoban és Houstonban szoktam. Ezek valamivel olcsóbbak New-Yorktól vagy LA-től.
Ha választhatnál egy korszakot, melyik lenne az és hol élnél?
1900, Franciaország vagy az USA.
Miért Koenji-ben nyitottad meg az üzleted? (Tokió városrésze)
A barátom ötlete volt. És Koenji egyébként is híres a turkálóiról.
Mi az, ami megfog benne?
Csendes kis hely, de mégis tele van őrületes egyéniségekkel.
Mi az, amiért most odáig vagy?
Őő…azt hiszem a sörért, haha.
Milyen albumot hallgattál meg utoljára?
Bruno Mars.
Mi az abszolút kedvenc helyed a világon?
Amszterdam.
