Itt vagyok

Csinnadratta Alapítvány – Jàtszva tanítanak

Kik és mikor alapították és ez változott e azóta?

Az Alapítványt 2015 év végén hoztuk létre hárman. Akkoriban, gyakorló apukaként próbáltuk a meglévő zenei tevékenységünket a legkisebbek nyelvére is lefordítani. Balázs nagyobbik gyereke akkor már majdnem 2 éves volt, Jozzy ekkor már 2 gyereknél járt – és azóta meg sem állt négyig, és Gergő is már több, mint 3 éve benne volt a gyereknevelés szépségeiben. Az alapító tagok tehát két közgazdász és egy jogász voltak, ez a felállás azóta sem változott, és nem is tervezünk rajta változtatni.

Miért jött létre az alapitvány?

Kisgyermekes szülőként felmerült bennünk, hogy a hasonló életkorú picúroknak bemutathatnánk, hogy mi is az a zene, hogyan foghatnák meg már ilyen fiatal korban ezt a nagyon izgalmas és minket szinte folyamatos körülvevő valamit, ráadásul ezt a gyakorlatban otthon már műveltük. Főleg Jozzynál otthon egy nagy hangszerkirakat az egész ház, de Balázsnál sem kell hosszasan kutatni zajkeltő eszközök után. Sőt bizonyos közös zenélések alkalmával volt, hogy bevontuk a saját gyerekeinket, természetesen mindenkit a maga szintjén. Egy kis csörgőzés, dobolás, éneklés, tánc, egy gyereknek ebben a korban bármi megfelel önmaga kifejezésére, és a legszebb, hogy mindezt gátlások nélkül teszik. Izgalmas volt látni, hogy a gyerekek velünk, sőr egymással milyen interakcióba lépnek a zene hatására, gondoltuk, mi lenne, ha kiterjesztenénk mindezt a családon kívülre.

Mi a célotok?

Természetesen a világbéke és a minél gyorsabb teljes megvilágosodás J De komolyra fordítva: kezdetben a saját gyerekeink bölcsődéjében, majd óvodájában kísérleteztünk gyereknapi, vagy éppen Mikulás rendezvényeken. Ide az alkalomnak illő nótákkal készültünk, és igyekeztünk bevonni a gyerekeket is a közös zenélésbe. Majd beszereztünk különféle zajkeltő eszközöket, mint például csörgők, kicsi és nagyobb dobok, triangulum, kis botok, melyek egymáshoz ütve különféle hangokat adtak ki, de vittünk magunkkal koronát, kalózsapkát és egyéb hasonló vicces dolgokat. Arra is rájöttünk közben, hogy túl hangos dobokat nem érdemes a kicsit kezébe adni, mert ha egy lelkes fiatal megkaparint egy ilyet, jellemzően ki sem akarja adni a kezei közül, és kellő erővel ütve teljesen el tudja vinni a műsort más irányba. Történt egyszer egy ilyen, azóta a hangos dobot nem visszük magunkkal, az ottani fellépés elég viccesre sikeredett, de nem volt szívünk elvenni a hangszert az illetőtől, elvégre ő így élte ki magát abban a pillanatban. Aztán eljutottunk oda, hogy például a Mikulás ünnepségen nem csak zenélünk, de Balázs maga a Mikulás, persze igyekeznie kell az átöltözéssel, de ez mindig mókás és aranyos dolog.

Ezek a fellépések, együtt zenélések mindig érdekesek, de jelenleg próbáljuk ezt egy magasabb szinte emelni. Célunk, hogy ahova csak tudjuk, elvigyük a zenét, mint kitörési pontot a hátrányos helyzetű, és persze nem csak a hátrányos helyzetű gyerekekhez és családokhoz. A zene lehet egy olyan kitörési pont ezeknek a fiataloknak, mely segíthet aktív és hasznos kikapcsolódást találni nekik. A mai fiatalok egyik nagy problémája egyrészt a rengeteg inger ami éri őket és az, hogy most és azonnal akarnak mindent. Egy hangszerrel leülni, elbíbelődni vele, próbálgatni, időbe telik, és ez egy valóban hasznos és értékteremtő időtöltés lehet. Főleg akkor, ha mindezt közösségben műveljük, akkor aztán repül az idő, és itt a másik pont: manapság, bár ez valószínűleg mindig is így volt, nagyon nehéz célt találni magunknak fiatalon. Ezek a céltalan gyerekek könnyen elkallódhatnak, vagy a fölösleges energiáikat az alkoholban, kábítószerekben, vagy egyéb nem túl hasznos tevekénység űzésében vezethetik le. És itt most nem csak a hátrányos helyzetű településekről beszélünk, hanem a menő budai kerületekről egyaránt. A zene és a zenélés így hasznos időtöltés, egy vidám közösség, a fejlődés lehetősége, az exhibicionizmus kiélése, mi másra vágyna egy fiatal? Mi biztosan erre.

Ez a cél vezet minket abban, hogy az ovis-bölcsis programok mellett nyári táborokat és családi napokat próbálunk szervezni egyrészt lakóhelyünkön Pakson, másrészt a fővárosban. A korosztály itt változó, mert a családi napokra a legkisebbek is jöhetnek hangszereket „simogatni”, a táborok inkább a nagyobbaknak szólnak. A jelenlegi vírushelyzet, hogy úgy mondjam eléggé betett a nyárnak, és a programoknak, de innen szép nyerni. Lehet, hogy az idei szezon egy része még menthető, de inkább a következő évben gondolkodunk.

– Mi az idei és a jövőbeni terveitek?

A jövő évben szeretnénk valamilyen formában újabb településekre eljutni, Ózdra és környékére gondoltunk, és ott szervezni tábort a leghátrányosabb helyzetűeknek. Ugyanakkor jó lenne egy keménymagot kialakítani és folyamatos fejlesztést biztosítani egy szűkebb csoportnak, ehhez persze jó lenne egy saját hely valahol, és kicsit több idő. A család és a munka mellett örülünk ha jut időnk az eddigi programok fenntartására.

– Mire fordítanátok 100.000, 1millió és 10millió forintot?

Hű, nehéz kérdés: 100 000 forintból, sőt 1 millióból is valószínűleg hangszereket vennénk, Jozzy 10 millióból is J Jó lenne egy olyan állandó helyet kialakítanunk, ahol egyrészt tudnánk a magunk kedvére zenélni, másrészt olyan teret kialakítani, ahová mindig be tudnának jönni a zenélni és közösségre vágyó fiatalok, akár fiatal szülők kisgyerekkel. Ez persze nem csak pénz kérdése, de egy lottó ötössel biztosan egy lépéssel közelebb lennénk ehhez a célhoz. Így munka és család mellett kell az időnket nagyon jól beosztani, hogy mindenre, így az alapítványra is jusson elegendő energia.(x)