Itt vagyok

,,Budapest gyönyörű, büszkeséggel tölt el” – Deniz

Share on FacebookShare on LinkedInTweet about this on TwitterShare on TumblrShare on Google+Pin on PinterestShare on Reddit

 

Sokszínű művész, a magyar rap kiemelkedő alakja, aki dolgozott már többek között a Magyar Olimpiai Bizottsággal is. A kétszeres Fonogram-díjas, ’’kazincbarcelonai” születésű magyar rapperrel, Rizner Dénessel, Denizzel beszélgettünk.

Mikor döntötted el, hogy a zenének szenteled az életed? Voltak másféle terveid is?

Már kisgyerekként is a zene és a szövegírás érdekelt, más igazi álmom vagy tervem nem volt, mint, hogy abból éljek, amit szeretek csinálni. Számomra a legnagyobb cél az, hogy ne úgy menjen el az életem, hogy olyan munkában ülök, ami nem én vagyok, amit csak azért csinálok, hogy hónap elején fizetést kapjak. Úgy szeretnék élni, hogy szeretem, amit csinálok, és tudok is adni az embereknek.

2005 óta foglalkozol aktívan a zenével. Minek köszönhetően indult be a karriered, volt valami vízválasztó dal vagy történés, ami meghozta számodra a sikert?

Igen, az első dalok akkoriban jelentek meg – fokozatosan épült és épül a mai napig a karrierem. 2012-ben történt egy nagyobb áttörés, mikor egyszer csak elkezdték játszani a dalaimat az országos rádiók és a zenei TV-k. Akkor érezhetően, hirtelen nagyot nőtt a táborom. Volt olyan, hogy szinte nem tudtam úgy bekapcsolni a rádiót, hogy ne magamat halljam vissza tíz percen belül (mosolyog). Szép időszak volt, azóta sokat változott a zenei piac – de soha nem külső körülmények befolyásolják azt, hogy írok-e még új dalt vagy sem. Nem tudok elég hálás lenni azért, hogy már 2019-et írunk, és még mindig színpadon állhatok, azzal foglalkozhatok, amit szeretek.

2012-ben úgy döntöttél, alapítasz egy zenekart. Mit köszönhetsz a tagoknak, miben változtak az elképzeléseid, mit csinálsz másképp így, hogy egy csapattal dolgozol együtt?

Amikor zenekarrá fejlődtünk, nem tudtam, mi sül majd ki belőle. Az élőzene mindig is érdekelt, és azt láttam, hogy egy szál mikrofonnal egymagamban nem sokáig tudom jól érezni magam a színpadon – így akkori koncertszervezőm, Kojsz segítségével megalakult a csapat. Szép élmények és sikerek köthetőek ehhez a zenekarhoz, de 2017-re láthatóan kihoztunk magunkból, amit együtt tudtunk, és kicsit megfáradt az egész. Emiatt tavaly egy jelentősebb vérfrissítés történt a zenekar életében: új zenészeket kerestem, új zenekar alakult, új alapokra helyezve. Ekkor csatlakozott hozzánk például Reni is.

deniz_akvpromo_v20180913

Mióta működsz együtt a Dorkóval, hogy történt a megállapodás köztetek?

Ez egy vicces sztori. Pár éve éppen azon gondolkodtam, milyen jó lenne egy ruhaszponzor, hiszen akkor azt a pénzt is, amit ruhákra elköltök, visszaforgathatnám a zenébe. Megkerestem a jelentősebb ruhagyártókat, akik még válaszra sem méltattak, majd jött a sors. Egy budapesti fellépésem alkalmával a backstage-ben kezet ráztam valakivel.

,,Elkezdtünk beszélgetni az életről, majd kiderült, ő Gém Péter, az akkor még ismeretlen Dorko tulajdonosa. Én lettem a márka első szponzoráltja.”

Hatalmas sikernek örvend az Ide várnak vissza című új szerzeményed, amit A Dal 2019 műsorára készítettetek el. Honnan jött az ötlet, hogy Magyarországról, kicsit bővebben Budapestről szóljon a nóta? Számítottatok ekkora sikerre?

Egyáltalán nem a műsorra készült a dal. Sőt, jelentkezni sem szerettem volna – mondjuk úgy, hogy a közönség rábeszélt. Mi nem úgy fogjuk fel ezt a megmérettetést, ahogy sokan. Nem azért veszünk részt rajta, hogy bármit is megnyerjünk, hanem, hogy ennek a dalnak a mondanivalóját eljuttassuk egy szélesebb közönséghez. Ha ez azzal jár, hogy képviseljük Magyarországot Tel Avivban, állunk elébe, és örömmel! Az utóbbi években volt szerencsém megfordulni több országban, Európán túl is.

,,Minél többet láttam a világból, annál jobban kezdtem rájönni arra, ha kicsit kinyitom a szemem és túllátok az aktuálpolitikán, a fizetéseken, Magyarország az egyik legjobb hely a világon.”

Ennek okait a dalban ki is fejtem. Felszínesen hallgatva egyébként az ember azt gondolhatja, hogy na, a borsodi gyerek írt egy dalt Budapestről, de valójában a főváros az egész országot szimbolizálja. Valóban sikeres a dal, láthatóan imádja a közönség, ennek ellenére alig játszák bárhol, ami a rádiókat és TV-ket illeti. Érdekes ezt megtapasztalni.

A dal fényét emeli Orsovai Renáta érces, blues-os énekhangja. Hogy találtatok egymásra?

Reni tavaly csatlakozott hozzám, és nagyon örültem neki. Régebbről ismerjük már egymást, néhány éve Pély Barna egyik koncertjén találkoztunk, amin mindketten vendégekként vettünk részt. Az a „véletlen” hozta Renit is a csapatba, amiben nem hiszek. Ennek így kellett lennie. Annyit azért elárulok még, hogy pár közös dalt már megírtunk, idén talán napvilágot is látnak.

deniz02

A rap/hiphop műfaja még mindig megosztja az embereket hazánkban – emiatt volt olyan pont, amikor úgy érezted, feladod? Ért bármilyen negativitás a munkád során?

Vannak, akikben még élnek sztereotípiák, de egyre elfogadottabb ez a műfaj. Ennek ellenére a mai napig ér negativitás. Szerencsére nem olyan, mint régen, amikor egy baseball sapka miatt is kinéztek valakit bárhonnan, hanem például, hogy hiába beszélek értelmes dolgokról, hiába szereti láthatóan a közönség, hiába szépek a klippek és minőségiek a zenék, bizonyos szerkesztők továbbra is úgy látják, hogy a hiphop zenére nincs igény, így nem kockáztatnak semmit a dalok játszásával. Nehezen lehet emiatt tényleges, országos ismertséghez jutni, de nem panaszkodom.

Mi az, ami a legfőképp motivál téged, hogy újabb és újabb remek dalszövegeket írj?

Harminckét éves vagyok, átlátok már a taps és a kattintásszámok felett. Az a célom, hogy fényt tudjak hozni a dalokon keresztül ebbe a jelenleg néha nagyon sötét világba.

Mi volt karriered eddigi fénypontja, ha egy fontos momentumot kellene kiemelned? Miért?

Az olimpikonoknak írhattam egy himnuszt, amit az eskütételükön elő is adtunk, szerepeltek a dal klipjében – amíg élek, nem felejtem el.

 

Kaptam két Fonogram-díjat, amikből az egyik a 2014-es év daláért járt, amit a közönség szavazott meg. Ezentúl készíthettem közös dalokat számomra nagyra tartott előadókkal, láthattam megvalósulni rengeteg álmom. Nehéz egy dolgot kiemelni.

Mit adott neked a főváros, Budapest? Mit köszönhetsz neki?

A vidéken élők jobban fogják érteni, amit most mondok. Egész gyerekkoromban vágyódtam Budapestre… Ritkán el is jutottam, mondjuk egy osztálykirándulás keretein belül, és már akkor is lenyűgözött. Gyönyörű, inspirál, büszkeséggel tölt el, hogy a miénk.

,,Az Andrássy út, mikor virágba borul,

a dunai naplementében a szívem szorul

Nem tökéletes, tudom, de imádom,

nem találtam még párját a világon.”

 

PH

Share on FacebookShare on LinkedInTweet about this on TwitterShare on TumblrShare on Google+Pin on PinterestShare on Reddit