Itt vagyok

,,Budapest a bázisunk” – Völgyesi Gabi

Share on FacebookShare on LinkedInTweet about this on TwitterShare on TumblrShare on Google+Pin on PinterestShare on Reddit

 

A ,,szuperatmoszférát” teremtő kétgyermekes családanyával, a Unique zenekar énekesnőjével, Völgyesi Gabival beszélgettünk.

Hogy telik egy átlagos napod?

Attól függ, hogy új dal, egy-egy kiemelt koncert vagy TV-s szereplés van-e éppen terítéken. Nemrég volt a Unique húszéves, amit egy jubileumi nagy koncerttel ünnepeltünk meg, így most sok médiaszereplésünk szól erről az eseményről.

A PR munka nagy részét én szoktam elvégezni, műsorokban szerepelni, interjúkat adni. Számomra ez természetes, nem esik nehezemre. Sőt, általában szervezni is szeretek, belefolyni a kreatív folyamatokba. Régebben volt menedzserünk, aki intézkedett helyettünk zenekari ügyekben, de nem volt egyszerűbb egy közvetítőn keresztül dolgozni. Manapság inkább több segítőnk van, akikre különböző részfeladatokat bízunk.

FullSizeRender (1)

,,Meglehet, a korom miatt, de azt érzem, az van elvégezve, amit én végzek el. Nehezen delegálom a feladatokat, de belátom, hogy muszáj.”

Ha ezek mellett marad szabadidőm, sokszor zongorázással és énekléssel töltöm otthon, tehát gyakorolok. Ezentúl a testem nevelésével is sokat foglalkozom, valamint gyakran előveszem a spanyolt vagy az angolt. Ha nincs munka, keresek magamnak.

Miért tanulsz spanyolul?

Egy kedves rokonom, Vladimir Peruban született, onnan jött Magyarországra – megismerte édesapám testvérét, Marit, szerelmesek lettek és Stockholmba költöztek. Minden nyáron hazajöttek és gyermekkorom immanens részeivé váltak. Vladimir sok éven át hívott engem és a páromat Peruba még a gyerekek előtt. Ebben a témában Ádám volt a legnagyobb ”ellenfelem”, hiszen az utazás tetemes összegbe került és őt más dolgok izgatták inkább. Végül beadta a derekát és egy hónapot töltöttünk kint, ami hatalmas felüdülés volt. Az utazás előtt elkezdtem tanulni spanyolul, hogy az élmény még kerekebb legyen és az ott lakókat nyelvükön tudjam megszólítani.

IMG_0599

Ez volt a kedvenc helyed, ahova utaztál?

Nagyon különleges volt, hiszen meglehetősen messze kellett utazni, távoli kultúrába, ahol egész más minden, mint itthon. Nem voltak még gyermekeink, így az mondhatni másik időszámítás volt, szabadabban dönthettünk. Egy ,,utazó junkie” vagyok – kis túlzással – mindegy, hogy hova, csak menjek. Nagyon inspirál, ha távol vagyok, jó érzés néha kilépni az itthoni, megszokott környezetből.

Honnan meríted az energiádat?

Személyiségemből fakadóan szeretem a pörgést, és az eseménydús napokat. Ami fontos, hogy számomra izgalmas teendők legyenek a homlokteremben: ilyen például a Unique-ot virágoztatni, vagy az idősebb kori Gabi-projekteket tervezni. Nagyon feltöltenek a családi hétvégi programok is,  az utazásaink, vagy amikor külön-külön játszhatok a fiaimmal vagy tölthetek minőségi időt az  emberemmel.

IMG_0598

Mindig is énekesnő szerettél volna lenni?

Nem mindig. Gyermekként az volt az álmom, hogy világhírű sztár legyek, az éneklésben is főként a ”szuperség” vonzott – nem egyszerű énekesnő akartam lenni, hanem olyan, aki fantasztikusan végzi a munkáját. Ezért aztán a Unique-kal is eleinte nemzetközi ismertségre vágytam és végül Magyarországon lettünk ismertek – ez egy szűkebb kör, mint ahogy én ezt gyermekként megálmodtam, Ez ma már nem bánt, hiszen kevésbé mozgat ez a célkitűzés, legalábbis nem idealisztikusan.

Van újabb célkitűzésed?

Ha valamit elkezdek, abban nagyon szeretném a maximumot kihozni. Hamarosan egy szimfonikus koncertet adunk a MOMkultban, ahol egy komolyzenész gárdával egészül ki a Unique zenekara. Akkorra szeretném felfejleszteni a régóta szunnyadó – hét éven át szerzett – zongoratudásomat és zongorán előadni egy-két dalt.

IMG_0595

Mik a terveid a jövőre nézve?

Bár jogász vagyok a szakmámat illetően, nincs kiépítve a karrierem. Minden alap megvan hozzá, azonban hiányzik a több évtizednyi gyakorlat – ha oda váltanék, nagyon erős anyagi visszarántás lenne számomra, és rengeteg energiámba kerülne. Emellett viszont többször éreztem azt – így felnőtt fejjel –, hogy bennrekedtem a gyermekkori álmomban. Néha kipróbálnám, milyen egyszerűen ügyvédként élni a hétköznapjaimat.

Mi volt az a pillanat, amibe visszamennél?

Nincs ilyen. Remekül érzem magam most, tele vagyok tervekkel. Vannak pillanatok, amik gyakran eszembe jutnak, és ezek leginkább a két kisfiamhoz, Martinhoz és Eliothoz köthetőek. Rajtuk keresztül lehet engem igazán megszólítani. Ameddig valaki nem lesz szülő, el sem tudja képzelni ezt az érzést – ezt magamról tudom, hiszen amíg nem lettem édesanya, addig én sem értettem, nem éreztem a szülői lét rezdüléseit.

FullSizeRender (6)

Mesélj nekünk egy kicsit a Sztárban sztárban eltöltött idődről!

Én hívtam fel a kreatív producert, és megkérdeztem, szerepelhetnék-e a műsorban. Meglepődött a sallangmentes kérdésemen, aztán megkért, hogy küldjek egy demót. Tűkön ültem, azonnali pozitív reakcióra szomjazva. Aztán öt hosszú, várakozás teli nap után megkaptam a válaszemailt: „menő vagy”! – boldog voltam.

Nem volt idegen a szituáció, hiszen a Nagy Duett alatt, Sági Szilárd párjaként is éreztem már a munkaterhet, tudtam, mennyi energia- és időbefektetéssel jár majd a részvételem. Rengeteget kellett gyakorolni otthon is – ez sokszor lemondással járt a családom és a barátaim felé. Amit megtanultam az ezekhez hasonló showműsorokról, hogy amíg zajlanak, nagyon bennük kell lenni.

Nagyon szerettem volna jó pár előadó bőrébe belebújni, mégis nehezen kaptam meg ezeket a szerepeket. A döntéshozók sok olyan karaktert is szántak nekem, amelyek először bevehetetlen várnak tűntek számomra – főként emiatt volt nagy kihívás számomra a Sztárban sztár.

FullSizeRender (3)

Gyermekeid hallgatnak Unique-ot?

Persze, muszáj nekik (mosolyog)! Imádom, amikor elkezdik énekelni a dalainkat a kis rózsabimbó szájukkal, amihez – főként Eliot részéről – érdekes csípőmozgások párosulnak. Ő az, aki inkább muzikális: a maga ötéves szintjén gyakran komponál – egymás után leüt különböző hangokat a zongorán dinamikai különbségekkel, majd megkérdezi tőlem: ,,Anya, ez micsoda volt?” – és el kell neveznem azt a félpercnyi kis ”művet”, amit ő szerzett.

Mit adott neked Budapest?

Sok helyen éltem a fővároson belül: Angyalföldön nagymamámnál, Zugló kertvárosi részén és momentán Óbudán, ahol először egy kisebb lakásban töltöttük el 10 évet Ádámmal, majd onnan átköltöztünk a jelenlegi kertes házunkba – én egyszerűen idetartozom. Mindenhol megtalálom azt, amiért jól érezhetem magam az adott környéken, például nagymamámnál, és később Zuglóban a vonatsínekhez közel laktunk, és azóta szeretem a zakatoló vonat hangját. Megnyugtat, mert a gyermekkoromra emlékeztet.

,,Szuperatmoszférát” igyekszünk kialakítani Ádámmal a családunknak, ezért is élünk most Óbudán, Budapest ,,tüdejében” – számunkra nagyon fontos az egészséges életmód. Gyakran kirándulunk a közeli erdőkben, vagy a városon belül a Bazilika környékén, szeretünk a Duna parton és a Váci utcánál sétálgatni, biciklizni, a gyerekekkel rollerezni. Jó időben sokszor ellátogatunk a Normafához is. Egyébként nem csak a főváros, hanem egész Magyarország kedves számomra, a csodálatos tájaival, amiket volt szerencsénk az elmúlt húsz évben a koncertjeinkre jövet-menet látni.

Nem vágyom egyáltalán arra, hogy külföldön lakjunk. Szeretek kirándulni és utazni, de Budapest a bázisunk.

 

 

 

Share on FacebookShare on LinkedInTweet about this on TwitterShare on TumblrShare on Google+Pin on PinterestShare on Reddit