„A Jóisten azonban úgy gondolta ott fönt, hogy ez az utam, és rá is lökött rendesen.”
A maffia trilógia és Az Arab sorozat szerzője; az emberi kapcsolatok és a női lélek szakértője. Ő Borsa Brown, az elmúlt néhány év legsikeresebb írónője.
Honnan jött az írás szeretete?
Szerettem a verseket, ebből ered az olvasás szeretete. Sőt, ebből ered az irodalom szeretete. Hogy az írás honnan jön, azt magam sem tudom. Én is elkezdtem verseket írni, aztán később naplókat. A regény már komoly műfaj, annak megírása nagy koncentrációt, összetettebb figyelmet, munkát kíván. Igazából csak saját szórakoztatásomra szántam, hiszen szögezzük le, az
író imád írni. A Jóisten azonban úgy gondolta ott fönt, hogy ez az utam, és rá is lökött rendesen.
Honnan meríted az ihletet egy-egy történethez?
Nem tervezek, a pillanat hevében jutnak eszembe dolgok. Témák, karakterek, szituációk… Mindent az adott hangulatom határoz meg, vagy a zene, amit hallgatok. Sokszor elhangzik egy mondat, amiből én továbbszőve akár egy oldalt is megírok. Az író egy hatalmas ingerbuborékban van, úgyhogy mindenki vigyázzon, mit mond vagy tesz mellettem. (nevetés) A témát sem keresem, szeretem a titkokat, szeretek kutatni, ezért választok folyton elzárt világokat, amik ütköznek, mégis puhulnak a mi kis környezetünkhöz. Vagy nem… A könyveim fikciók, de a karakterek közöttünk járnak.
Meddig tartott megtalálni a saját írói stílusod? Mi vitt idáig?
Talán Az Arabnál éreztem rá. Elfogadtam, hogy a nyersség és az őszinteség sokszor kifejezőbb, mint a szépen formált szavak. Persze, nem mindig esik jól keményen írni, de azt hiszem, a regényeimen érződik, melyik írásakor milyen hangulatban voltam. Az író pár oldal után azonosul a karaktereivel, úgyhogy nem olyan nehéz ez. A saját stílus egyébként szerintem az egyik legfontosabb dolog. Ha nem vagy egyedi, felismerhető, akkor az olvasókra sem biztos, hogy nagy hatással leszel.
Mi az oka annak, hogy az emberi kapcsolatok és a női lélek témaköre hangsúlyosan jelennek meg műveidben?
Mert nő vagyok, anya, feleség… Minden nő, sőt, minden ember érző lélek. Ki így dolgoz fel dolgokat, ki úgy. Ez természetes. Pontosan ezért van az szerintem, hogy sokan olyan karaktereket zárnak a szívükbe, akik kemények, szókimondóak. Talán néha mi is szeretnénk olyanok lenni, mint ők. A család szerintem a legszentebb dolog. Mindig is hittem benne. Hittem két ember összetartozásában, azok szövetségében, és a csodában, hogy ebből a szövetségből gyermekek születnek, amik pecsétet tesznek a sorsra. Ezért fontos számomra a nő, a lélek, a szeretet és a szenvedély.
Mit csinálsz szabadidődben? A családod hogyan fogadja írói karriered?
A szabadidőmet a családdal töltöm, vagy ha kiveszek egy kis „énidőt”, akkor sportolok, vásárolgatok. Olyan vagyok, mint bárki más. Néha hozzám sem lehet szólni, néha meg másodpercenként puszit könyörgök a gyerekeimtől. A szabadidő sokszor csak annyi, hogy a kislányom az ölembe fekszik, én meg cirógatom a hátát. Öt perc hangok nélkül. És mégis maga a csoda. A nagylányommal vásárolni szeretünk vagy csak úgy beszélgetni. Na jó, az túlzás. Én beszélek, ő hallgat…