A kutatócsapat tagjai majdnem odavesztek a csontig hatoló hidegben, elképesztő körülményeket kellett elviselniük több mint egy éven át.
Az Antarktisz területének feltérképezése még 2021-ben is embert próbáló feladat, hát még milyen nehéz dolguk lehetett azoknak a felfedezőknek, akik több száz évvel ezelőtt próbáltak eljutni a kietlen kontinensre!
A Belgica hajóját mindenféle laboratóriumi kellékkel szerelték fel, és az úton képzett tudósok, többek között oceanográfus, antropológus, meteorológus, biológus, fizikus és földrajztudós vett részt, köztük Roald Amundsen, aki a Belgica első tisztje volt – évekkel később pedig a Déli-sark felfedezője lett.
Amikor minden készen állt, a Belgica 1887 augusztusában kihajózott Belgiumból, Antwerpen városából. Az Antarktisz felé kormányozták, útközben megálltak Brazíliában, Madeirán és Chilén is. Sőt, az Antarktisz partjainál is sikeresen hajtottak végre mintegy húsz kikötést, több szigetet és részt is elneveztek.
A hajó kapitánya, Georges Lecointe csillagász és a kutatócsapat vezetője, Joseph de Gerlache is tisztában volt azzal, hogy az út innentől veszélyesebbé válik az egyre gyorsabban kialakuló jégpáncél miatt. 1898 februárjában átlépték a déli sarkkör határát, és annak ellenére, hogy már a tél közepén jártak, még mindig folytatták útjukat a jégtáblák között. De nem sokáig. Két hét elteltével a Belgica a Bellingshausen-tenger jeges vizének fogságába esett. 13 hónapon át nem tudtak kiszabadulni a feljegyzések szerint.
– Az expedícióra való felkészülés közben a meteorológus, Henryk Arctowski felvetette annak ötletét, hogy milyen lenne, ha ők lennének az a kutatócsapat, akik az emberiség történelmében elsőként telelnek át az Antarktiszon, és mindenféle adatokat gyűjtenek egy egész éven át. De a tervben nem az szerepelt, hogy a hajón ragadnak, hanem hogy építenek az Antarktisz felszínére egy bázist – emlékezett vissza Bernard de Gerlache, a kutatócsapat vezetőjének unokája nagyapja történetére.
Roald Amundsen és Frederick Cook vették át az irányítást a megtört legénység felett, és megparancsolták a legyengült embereknek, hogy friss táplálékot fogyasszanak. Elkezdtek fókákra vadászni, aminek köszönhetően sikerült meggyógyulniuk, és túlélniük az embertelen körülményeket. Szintén nekik köszönhetik, hogy végül a hajót is több mint egy év után kiszabadították a jég fogságából. Heteken át törték a jeges tengerfelszínt, hogy csatornát nyithassanak a nyílt vízre, és elhajózhassanak. Végül 1899 márciusában törtek ki.
