Helyszín: Minos Beach Művész Hotel, Kréta. Cél: Kikapcsolódás. Úgy istenigazán. Főszereplőnk: Andria Mitsakos, egy görög-amerikai lány, aki Olaszországban él és úgy döntött, megajándékozza magát egy old-school nyaralással. A választott helyszín pedig tökéletesnek bizonyult ehhez.
Fotó: Eleni Mylonas. Hotel photos courtesy of Minos Beach Art Hotel.
Dionyssos Bar
Amikor múltnyáron Milánóban éltem, el akartam menekülni a városból egy röpke hétvégére, ahogy a legtöbb milánói… mivel szerelmes vagyok az összes létező görög szigetbe, a „hová” mindegy volt, lényeg, hogy egy olyan görög sziget legyen, ahová elrepít az Aegon Airlines. Így bukkantam rá egy Kréta fővárosába, Iráklióba tartó járatra, amit az öröm hevében, azonnal le is foglaltam. Végső célom azonban nem Iráklió volt, hanem a tőle nem messze, keletebbre elhelyezkedő Agios Nikolaos. Választásomat egy remek barátnőmnek köszönhetem, aki korábban sokat mesélt a retró stílusú Minos Beach Művész Hotelről. Nekem szívem csücske a retró, így ennyi érv bőven elég is volt.
Az Ag Nik néven elhíresült kikötőváros az elmúlt évtizedekben óriási fejlődéseken ment keresztül, mára már az egyik legkedveltebb üdülőváros. Ennek ellenére sikeresen őrizte meg a kisvárosi, nyugis hangulatát. A Minos Beach hotel 1961-ben épült és elmondhatja magáról, hogy otthont adott Walt Disney-nek (a The Moon-Spinners forgatása alatt, ami Krétán játszódik) és többek között Jeanne Moreau-nak is. A művészetet oly szinten járja át a hotel minden szegletét, hogy azon se lepődtem volna meg, ha magát Serge Gainsbourg-ot látom bagózni a tengerparton esténként. Ez számomra a tökéletes hely. Ez kell most nekem, pont ez. Gondoltam. Előkerestem a Jane Birkin-em és elhatároztam, hogy kiélvezem a hétvégém minden egyes másodpercét.
A Minos Beach tulaja, a Mamidakis család óriási művészetimádó, a hoteljük egy igazi múzeum, túlzás nélkül! A szállodakertben (ami önmagában is csodálatos látvány, háttérben a tengerrel és a színpompás mediterrán növényekkel, gyümölcsökkel) görög, illetve nemzetközi művészek nem kevesebb, mint 45 darabja díszeleg. A hotel felépítését a tradicionális, görög halászfalvak ihlették, az echte görög hangulatról pedig azok a bűbájos, fehérre meszelt bungalók gondoskodnak, melyeknek elég kinyitni az ablakát és máris a tengerbe csobbanhatunk. Amit mellesleg meg is tettem naponta.
Apropó napi program… nagyrészt a privát medencében fürdőztem, és horitaki salátát csipegettem (azaz görög saláta, ahogy nálunk hívják- A szerk.), grillezett hal minden mennyiségben és egy kis lazító masszázs az Ananea Spa-ban. Az este közeledtével betértem a La Bouillabaisse-ba, a tengerre néző helyi, francia étterembe, utána a belvárosban csatangoltam. Ag Niki egy helyiek által „feneketlenként” emlegetett tó köré épült, mely egy szűk csatornán keresztül összeköttetésben van a tengerrel. A közvetlen tóparti terület alkotja Ag Niki belvárosát, ez a legnyüzsgőbb rész, egymás hegyén-hátán vibrálnak a beülős helyek, koktélozók, éttermek, melyekből hamisítatlan buzuki dalok szűrődnek ki. Következő nap: ismétlés!
A belvárosi séta esetenként nagyon viccesen alakult. Egyik alkalommal, mikor épp olívaolajas testápolót vásároltam magamnak, a boltos lány megszólított: „Ti New York-i nők olyan modernek vagytok! Pont, mint a TV-ben!”
Már épp válaszra nyitottam volna a számat, hogy „hékás, én görög vagyok”, mikor rájöttem, hogy a Szex és New York-féle sztereotipizálása tulajdonképpen megállja a helyét, hisz görög-amerikai vagyok, de nem beszélek görögül, nem vagyok férjnél, nincs gyerekem és igen, élvezem egyedül is a nyaralást. Aztán az olívaolajas arcmaszkkal a kezemben, elslattyogtam flip-flop papucsomban, lebarnult bőrömre száradt tengeri sóval a közeli Dionüszosz bárba. Ott pedig, hamisítatlan ouzót kortyolva beszélgetésbe elegyedtem a már 30 éve ott dolgozó bárpultossal, aki életet átminősítő sztorikat osztott meg velem. Később egy 20-as éveiben járó görög srác is csatlakozott az éjjelbe nyúló beszélgetéshez
Ha a jelen Serge-ével nem is találkoztam, de magam részéről, tökéletesen alakítottam a Jane Birkinem.
Fotó: Peter W. Brown
Sztori: Andria Mitsakos